A férj adventkor úgy érzi, végre jöhetne egy kis békesség.

A férj adventkor úgy érzi,
végre jöhetne egy kis békesség.
Gyertyafény, csend, nyugalom,
semmi idegeskedés.

A feleség azonban bejelenti:
„Anyám is átjön majd adventi gyertyát gyújtani.”
A férj erre csak annyit mond:
„A remény gyertyája máris kialudt.”
A feleség csúnyán néz, így gyorsan hozzáteszi:

„De hát advent a szeretet időszaka…”
A férj bólint,
bár nehezen találja magában ezt az érzést.
Az anyós megérkezik, körülnéz,
kritizál, sóhajtozik.
A férj pedig
csak számolja magában a gyertyacseppeket.
A feleség egy ponton megkérdezi:
„Drágám, nem mondasz valami szépet anyunak advent alkalmából?”
A férj nagy levegőt vesz, gyertyafénybe bámul.
Majd lassan, ünnepélyesen megszólal:

„Dehogynem, mondok.”
Az anyós elmosolyodik: „Na, halljuk!”
A férj:

„Kívánom, hogy idén minden kívánságod teljesüljön…
és mindet a SAJÁT házadból intézd!” 🎄😄

Még több:

– Anyósomnak vettem egy könyvet: „Hogyan élj 100 évig”.
– És mit szólt hozzá?
– Hogy ő ezt nem akarja.
– Miért?
– Mert azt írja az elején: „Kerüld a konfliktusokat… főleg a vejeddel.” 😄

Még több:

Advent harmadik vasárnapján a férj megpróbál nyugodt maradni.
A feleség mondja: „Jön anyám is, segíts neki leülni!”
A férj már itt gyanakszik.
Az anyós belép, és első mondata:
„Nálatok mindig ilyen rendetlenség van?”
A férj nagy levegőt vesz, még békés akar maradni.

A gyertyák égnek, az asztal terítve, minden ünnepi.
Az anyós körbejár, mindenre talál megjegyzést.
„Ez a koszorú ferde.”
„Ez az abrosz gyűrött.”
„A fények túl hidegek.”
„A sütid meg túl lapos.”

A férj már csak a mennyezetet nézi, hátha megnyílik.
A feleség megszól: „Drágám, mondj valami szépet anyunak advent alkalmából!”
A férj mosolyogni próbál, nehogy bűn legyen a gondolat.
A gyertyára néz, mélyen kifújja a levegőt.
Ránéz az anyósra, és így szól:

„Boldog adventet kívánok… és köszönöm, hogy minden évben emlékeztetsz a türelem erényére.” 😄🎄

A viccek nem mások megbántására, hanem szórakoztatására készülnek.