A medve nagy hanggal sétál az erdőben, és kiabál:
– Na, ki mer szembeszállni a medvével?!
A nyuszika épp a bokor mellett rágcsál, felnéz:
– Én biztos nem!
A medve röhögve:
– Jól van, nyuszika, legalább őszinte vagy.
De figyelj csak… kitaláltam egy játékot!
– Mégpedig? – kérdezi óvatosan a nyuszika.
– Aki meg tud nevettetni,
azt békén hagyom egész héten!
– És ha nem tudlak?
– kérdi rémülten a nyuszika.
– Akkor… – morogja a medve –
…hát, akkor pofozkodunk egy kicsit.
A nyuszika nagyot nyel, de belevág:
– Rendben!
A medve leül, hatalmas mancsaival megtámaszkodik, és vár.
A nyuszika meg körbejárja, gondolkodik, majd előhúz a bokorból egy kis tükröt.
A medve értetlenül nézi:
– Ez meg mire jó?
A nyuszika odatartja a tükör elé.
A medve belenéz…
és hirtelen hatalmas röhögésben tör ki:
– Hahahaha! Te jó ég! Hogy nézek ki ezzel a koromfolttal az orromon?!
A nyuszika vigyorog:
– Ugye mondtam, hogy bejössz!
A medve törölgeti a szemét:
– Jaj, nyuszika… jó, jó, békén hagylak. De mondd, honnan van ez a tükör?
A nyuszika büszkén:
– A kéményseprőtől kaptam! Tudtam, hogy egyszer jó lesz valamire…
A medve meg csóválja a fejét:
– Hát látod… te kicsi vagy, de agyban verhetetlen!
Még több vicc:
1. A medve „tanítja” a nyuszikát
A medve elhatározza, hogy megtanítja a nyuszikát halászni, mert szerinte az igazi erdei állat nem csak répát rágcsál.
Levonulnak a folyóhoz.
A medve mondja:
– Figyelj, nyuszika! Be kell dugni a mancsot a vízbe, és amikor jön a hal, gyorsan kihúzni! Nézd! – és belecsap a vízbe egy nagyot.
A nyuszika próbálkozik, de csak locsogtat.
Harmadszorra már ideges:
– Medve, ez nem működik!
– Dehogynem! Csak ügyetlen vagy! – mondja a medve.
A medve még egyszer bemutatja, majd leül a partra:
– Na, most te jössz, de koncentrálj! Hunyd be a szemed, és figyelj a vízre!
A nyuszika lehunyja a szemét, belenyúl… és hirtelen ordít:
– Jaj! Jaj! Valami elkapta a kezem!
A medve odarohan:
– Mi van?! Hal? Rák? Harcsa?!
A nyuszika remegve:
– Nem… a vízimentő bólya!
A medve felnéz a folyóra:
– Te nyuszika… ezért nem viszlek többé horgászni. Ilyet csak te tudsz kifogni.
2. A medve kérdez, a nyuszika válaszol
A medve egy reggel nagyon rossz kedvű. Zsémbes, morog, és mindenkit leszúr, aki az útjába kerül.
Odamegy a nyuszika:
– Szia, medve! Mi baj?
– Ne kérdezz! – morogja a medve. – Mindenki idegesít ma!
A nyuszika elgondolkodik, majd megszólal:
– És engem is?
– Téged különösen! – vágja rá a medve.
A nyuszika megsértődik:
– De hát én még semmit sem csináltam!
– Nem is kell – morog a medve. – Elég, hogy létezel.
A nyuszika erre csak annyit mond:
– Na jól van, medve… ha így vagy, adok neked valamit, amitől jobb kedved lesz.
A medve gyanakodva:
– Mit?
A nyuszika odanyújt egy nagy répát.
A medve felháborodva:
– Mit kezdek én ezzel?! Én húsevő vagyok!
A nyuszika ránéz, mosolyog:
– Tudom, medve. Nem neked hoztam. Csak azért adom, hogy rájöhess: így se jó, úgy se jó.
A medve elképed:
– Te nyuszika… te egy filozófus vagy!
A nyuszika vállat von:
– Én csak elfogadtam, hogy te mindig morogsz. De legalább legyen miért!
A medve ekkor elneveti magát:
– Jól van, nyuszika… legyen igazad. Na gyere, hozok neked málnát békülésképp!
