Az anyós átmegy a vejéhez, és szemrehányóan mondja:
– Fiam, miért mondtad azt a szomszédnak, hogy én rosszindulatú vagyok?
A vő ártatlanul néz rá:
– Anyuka, én ilyet nem mondtam.
– De ő azt állítja!
– Csak annyit mondtam: „Az anyósomnak jó szíve van…”
Az anyós megenyhül:
– Na látod, ezt már szeretem!
A vő folytatja:
– …csak kevés jel utal rá.
Az anyós felháborodik:
– Ez most mire volt jó?
A vő mosolyogva:
– Arra, hogy lássam, működik-e még a vérnyomásmérője.
Még több vicc:
Az anyós átjön a lányáékhoz, és mondja a vejének:
– Fiam, beszélnünk kell!
– Mi történt, anyuka?
– A lányom azt mondja, te sosem segítesz otthon!
– Dehogynem! – tiltakozik a vő. – Például mindig elpakolok magam után!
– Tegnap is elpakoltál? – kérdi az anyós gyanakodva.
– Igen! – vágja rá a vő.
– Akkor miért találtam a tányérodat a mikróban?
– Az nem az én hibám, anyuka, csak próbálok takarékoskodni.
– Takarékoskodni?
– Persze! Egyszerre tartom melegen az ételt és a házasságot!
Az anyós sóhajt:
– Fiam… ha így folytatod, csak a mikró fog melletted meleg maradni.
Az anyós átmegy a lányáékhoz látogatóba, és panaszkodik:
– Képzeld, vejem, valami baj van a tévétökkel!
– Miért, mi történt? – kérdezi a vő.
– Hát akárhányszor bekapcsolom, mindig ugyanazt mutatja:
ahogy te a kanapén fekszel, és nem csinálsz semmit!
– Anyuka, az nem tévé… az a bébiszitterkamera.
– És miért kell bébiszitterkamera, ha ott a lányom?
– Hogy lássam, mikor ér haza, és mennyi ideig takarít utánam.
– Szép… legalább tehetnél úgy, mintha segítenél!
– Segítek is! Nézem, milyen jól dolgozik.
– Bezzeg amikor én meglátogatom magukat, mindig sürgök-forgok!
– Tudom, anyuka. Ezért szereljük a kamerát:
hogy időben felkészüljünk, mikor fordul be a sarkon.
