Egy nap a zárdában az apácák úgy döntenek, tartanak egy tehetségkutatót.
Mindenki izgatott, még a főnöknő is előveszi a tamburinját.
Az első nővér énekel – olyan hamisan, hogy még a Szent Képek is rezegnek.
A második zongorázik, de elfelejti, hogy a zongora gyónás alatt van.
A harmadik nővér táncol – csuhában, persze.
A mozdulatok olyan szentek, hogy a padlón rózsaszirmok nőnek.
A negyedik nővér bűvészkedik: eltüntet egy rózsafüzért.
Sajnos nem találja meg többé.
A főnöknő sóhajt: „Ezt majd a püspöknek is megmagyarázhatjuk…”
A következő nővér viccet mond Jézusról – de aztán gyorsan keresztet vet.
A zsűri, vagyis a konyhásnő, komolyan bólogat.
Az utolsó nővér beatboxol latinul.
A hangja visszhangzik a folyosókon, mint egy gregorián diszkó.
A főnöknő tapsol: „Ez igen, testvérek, a Lélek tényleg mozog!”
Másnap megjelenik a püspök, és csak annyit mond: „Legközelebb én is jövök fellépni.”
Még több vicc:
Egy apáca belenéz a tükörbe:
– Jaj, nővér, maga ismerős… csak nem az ördög kísért meg újra?
– Miért nem használják az apácák a TikTokot?
– Mert ők már rég megtalálták a hivatásukat, nem a követőiket.
A főnöknő kérdi:
– Ki evett a böjti levesből?
– Senki, nővér, csak imádkoztunk, hogy jobb íze legyen.
Két apáca sétál a kertben:
– Hallottad, jön az új pap?
– Igen, remélem, legalább ő tud latinul nevetni.
A hittanóra után:
– Nővér, miért nem lehet kártyázni a zárdában?
– Mert itt minden szent kézben van.
A konyhásnővér sóhajt:
– Már megint elfogyott a só.
– Akkor ez most tényleg sószertartás volt.
– Nővér, mit csinál, ha valaki megszegi a böjtöt?
– Először imádkozom, aztán elrejtem a sütit.
A fiatal apáca kérdi a főnöknőt:
– Lehet kávézni ima előtt?
– Igen, ha ima közben nem rezeg a bögréje.
A püspök megkérdezi:
– Hogy állnak a nővérek a csöndfogadalommal?
– Egyre hangosabban tartjuk be, atyám!
Egy apáca felír egy cetlire:
„Ne zavarjatok, épp megvilágosodom.”
A másik aláírja: „Én is, de halkabban.”
