Egy napon Józsi elhatározza, hogy elviszi a családot az állatkertbe.

Egy napon Józsi elhatározza, hogy elviszi a családot az állatkertbe.
A bejáratnál már felhívja a figyelmüket:
– Idefigyeljetek,
mindenki viselkedjen rendesen! Tavaly is én lettem a fő attrakció,

amikor megetettem a papucsorrú pelét a saját szendvicsemmel!
Belépnek, minden rendben.
Egészen addig, amíg elérnek a majomházhoz.
A táblán nagy betűkkel: „Etetni tilos!”
Józsi megjegyzi:
– Na, ez nekik szól, nem nekem. Én nem eszek banánt.

A felesége figyelmezteti:
– Jóska, ne gyere közel, a majmok imádnak rád reagálni!

Józsi legyint, aztán bemutat a majmoknak, mire az egyik visszamutatja.
A felesége elsápad:
– Gazdája válogatja.

Mentek tovább a zsiráfokhoz.

– Drágám, nézd milyen hosszú a nyaka! – lelkendezik az asszony.
– Hát persze, ha nekem úgy kéne elérni a hűtőt, nekem is ilyen lenne! – morog Józsi.

A gyerekek már röhögnek, a feleség a fejét fogja.

A következő megálló a fókashow.
A gondozó kiabál:

– Ki szeretne részt venni a műsorban?

A gyerekek félnek… Józsi nem.
Felemelkedik:

– Én! Szeretem a show-műsorokat!

Felmegy a színpadra. A fóka labdát dob neki.
Józsi megpróbálja visszadobni…
de a labda elgurul, ő pedig utánaesik.
A fóka tapsol, mintha ez lenne a műsor része.

A közönség ujjong, a gyerekek nevetnek, a felesége sírva kuncog:

– Jóska, te vagy a fő attrakció, nem a fóka!

De a nap még nem ért véget.

Elérnek a viziló-kifutóhoz, ahol hatalmas tábla:
„Ne dőlj a korlátnak!”

Józsi hátraszól:
– Hát ki lenne olyan hülye? – és már dől is neki.
A korlát recseg, majd… kattan, és úgy megfeszül, mintha szólna: „Figyi, ne próbálj meg engem!”

A gondozó odarohan:

– Uram! A víziló területi állat! Ne tessék dőlni!

Józsi vigyorog:
– Nem érdekli őt! Látja, milyen békés?

Ekkor a víziló egy hatalmas buborékot ereget, és Józsi felé fordul.
A gondozó sápadt arccal kiabál:

– Uram, ez most jelzés volt! Vagy menekül, vagy repülni fog!

Józsi hátrébb lép, gyorsan.
A víziló pedig egy olyan fröccsenéssel küldi ki a vizet, hogy Józsi egy másodperc alatt úgy néz ki, mint egy zuhanyzó medvebundája.

A család sírva röhög.
A gondozó csak annyit mond:

– Uram, gratulálok. Maga lett a mai nap „Kiemelt Látogatója”.
Józsi büszkén:
– Mert bátor voltam?
– Nem. Mert mindegyik állat reagált magára. A fóka tapsolt, a majom mutogatott, a víziló megfürdette.
– És ez baj? – kérdi Józsi.
– Igen, mert a nap végén csak AZOKRA reagálnak, akik valamiért veszélyesek… vagy idegesítőek.

A feleség nevet:

– Na Jóska, legalább az állatkert megértett téged. Ez is haladás.

Józsi meg csak ennyit mond:

– Jövőre inkább otthon maradok… ott legalább csak az anyós reagál rám.

Még több:

1.
– Miért nem ugrik be a jegesmedvéhez senki?
– Mert ott nincs második esély.

2.
– Mit csinál az oroszlán az ebédszünetben?
– Körbejárja a menüt.

3.
A zsiráf panaszkodik:
– Fáj a torkom!
– Persze, túl hosszú az út lefelé.

4.
– Miért jó az állatkertben dolgozni?
– Mert a kollégák legalább őszintén morognak rád.

5.
A majom röhög:
– Hé, ember!
– Mit akarsz?
– Semmit, csak tetszik, hogy te fizettél, én meg nézlek!

6.
– A flamingó miért áll egy lábon?
– Mert kettőn fárasztó lenne.

7.
Zebra kérdezi a tigrist:
– Mi újság?
– Csíkos napom van.

8.
A fóka a gondozónak:
– Ha még egyszer labdát dobálsz, én is dobok valamit!

9.
– Mit mond a teknős a gepárdnak?
– Te futsz gyorsabban, de én tovább élek.

10.
– Miért szeret a medve a barlangban maradni?
– Mert ott kevesebb az idegesítő ember.