🤣 A kutyakozmetikában rossz ajtón mentem be – mire kijöttem, nekem is új frizurám lett!

Elindultam a fodrászhoz, mert már olyan hosszú volt a hajam, hogy reggelente előbb kellett megkeresnem a szememet, mint a szemüvegemet.
A fodrászom nemrég új üzletbe költözött, egy kis utcába, ahol egymás mellett sorakoztak a különféle szépségszalonok.
Megnéztem a címet a telefonomon, aztán magabiztosan benyitottam az egyik ajtón.
A recepción egy kedves, középkorú hölgy ült.
– Jó napot! Időpontra jöttem!
– Nagyszerű! Milyen névre?
– Kovács Péter.
A nő egy pillanatra elgondolkodott.

– Péter? Érdekes név!
– Anyámék választották. Én akkor még nem nagyon tudtam beleszólni.
A hölgy elnevette magát.

– Oldalt rövidebbet, felül maradhat egy kicsit hosszabb.

– Értem. És a fülek körül?
– Ott különösen rövidet, mert már idegesít.
A nő bólintott.
– Rendben. És fürdetést is kér?
Meglepődtem.

– Nagyon jó! És milyen fazont szeretne?

– Az benne van az árban?
– Természetesen!
Gondoltam, micsoda modern fodrászat! Régen egy kávét adtak, most már fürdetnek is.
– Hát, ha benne van, akkor legyen!
A nő mosolyogva felállt.

– Akkor fáradjon hátra!
Elindultam utána egy hosszú folyosón.
Már az első métereken furcsának találtam, hogy mindenfelől kutyaugatás hallatszik.
– Sok kutyájuk van? – kérdeztem.
– Hát, ez a munkánk!

– Érdekes. Az előző fodrászomnál legfeljebb a rádió szólt.
A nő megállt.
– Tessék?
– Semmi, semmi. Csak hangulatos a hely.

Benyitott egy helyiségbe, ahol hatalmas rozsdamentes acélkád állt, mellette samponok, kefék és egy furcsa, nagy teljesítményű hajszárító.
A sarokban egy apró, fehér kutya ült egy asztalon, és olyan arccal nézett rám, mintha már tudná, mi fog történni.
– Foglaljon helyet! – mondta a nő.
Leültem egy székre.

– És hol a tükör?
– Minek?
– Hát, hogy lássam, milyen lesz a frizurám!
A nő rám nézett.
– Maga nagyon vicces ember!

– Ezt a feleségem vitatná.
Ekkor belépett egy fiatal lány.
– Marika, megérkezett a következő vendég?
– Igen, itt ül!

A lány rám nézett, majd a mögöttem lévő ajtóra.
– És hol van a kutya?
– Milyen kutya? – kérdeztem.
– Amit hozott!

– Én nem hoztam kutyát.
A két nő összenézett.
– Akkor maga miért jött?
– Hajat vágatni!

Marika lassan letette a kezében lévő kefét.
– Uram, ez egy kutyakozmetika!
Néhány másodpercig csend volt.
Aztán megszólaltam:
– Akkor már értem, miért kérdezte a fülemet!
A fiatal lány úgy elkezdett nevetni, hogy le kellett ülnie.
Marika is nevetett.

– De hát az ajtón óriási betűkkel ki van írva, hogy KUTYAKOZMETIKA!
– Tudom, csak szemüveg nélkül nem láttam. Azt hittem, azt írja: KOZMETIKA.
– És a kutyaugatás?
– Azt hittem, valakinek nagyon nem tetszik az új frizurája!

Erre már mindketten könnyeztek a nevetéstől.
Éppen fel akartam állni, amikor a fiatal lány megszólalt:
– Várjon csak! Én eredetileg férfifodrásznak tanultam!
– Komolyan?
– Persze! Csak később váltottam kutyakozmetikára.
– Miért?

– Mert a kutyák kevesebbet panaszkodnak!
Ezen elgondolkodtam.
– Hát, ha már itt vagyok, meg tudná igazítani a hajamat?
Marika felkiáltott:
– Jaj, ne! Ebből még baj lesz!

A lány azonban már elővette a hajnyírót.
– Ugyan, Marika! Egy egyszerű férfifrizura! Tíz perc az egész!
Leültem.

A lány rám terített egy köpenyt.
Egy pillanat múlva észrevettem, hogy apró csontocskák vannak rajta.
– Ez milyen márka?
– Kutyás.

– Legalább a méret jó.
A lány bekapcsolta a hajnyírót.
BZZZZZZ!
A sarokban ülő fehér kutya azonnal felkapta a fejét.
– Nézze már! – mondtam. – A kolléga ellenőrzi a munkát!

A lány elkezdte nyírni a hajamat.
Oldalt szépen haladt, felül is egész jól alakult a helyzet.
Aztán egyszer csak megszólalt a telefonja.
– Jaj, bocsánat, ezt fel kell vennem!

Két másodpercre félrefordult.
Én pedig pontosan akkor akartam megvakarni a fülemet.
A hajnyíró még a fejem mellett volt.
Egy halk zümmögés.
Egy gyors mozdulat.

És a fejem tetején megjelent egy gyönyörű, négy centiméter széles, teljesen kopasz csík.
A lány megdermedt.
Én is.
Marika az ajtóban állt.
– Mi történt?

A lány halkan válaszolt:
– Egy kis technikai probléma.
– Mekkora?

– Körülbelül négy centi.
Marika odalépett, rám nézett, majd megkapaszkodott az ajtófélfában.
– Jézusom! Úgy néz ki, mint egy leszállópálya!
– Legalább a repülők könnyen megtalálnak! – mondtam.
A lány kétségbeesetten próbálta megmenteni a helyzetet.

– Figyeljen, ha az egészet nagyon rövidre vágjuk, nem fog látszani!
– Mennyi az a nagyon rövid?
– Három milliméter.
– Nekem eddig nyolc centis hajam volt!
– Akkor legalább látványos lesz a változás!

Mit tehettem volna?
Belementem.
Tíz perc múlva olyan rövid volt a hajam, hogy ha oldalra fordítottam a fejemet, hallottam, ahogy a fülem mögött fütyül a szél.
A lány büszkén mutatta a tükröt.
– Na, milyen?
Nézegettem magam.
– Hát… legalább reggel nem kell fésülködnöm.
Marika közbeszólt:

– És samponnal is spórol!
– Ugye, hogy minden rosszban van valami jó!
Ekkor a fiatal lány elővett egy kis üveget.
– Tegyünk rá egy kis ápolót?
– Az micsoda?

– Szőrfényesítő.
– Köszönöm, inkább maradnék matt!
Már éppen indultam volna, amikor Marika megállított.

– Uram, természetesen nem kell fizetnie! Sőt, a kellemetlenség miatt adunk egy kis ajándékot!
Átnyújtott egy szép, piros csomagot.
– Nagyon kedvesek! Mi van benne?
– Prémium sampon, kondicionáló és egy kis fésű!

Megköszöntem, majd hazamentem.
Otthon a feleségem kinyitotta az ajtót.
Rám nézett.
Aztán becsukta.

Újra kinyitotta.
– Péter?!
– Igen, én vagyok!
– TE JÓ ÉG! MI TÖRTÉNT A HAJADDAL?!

– Hosszú történet.
– Hol voltál?!
– A kutyakozmetikában.
A feleségem lassan leült.
– Te… elmentél… a kutyakozmetikába… hajat vágatni?

– Véletlenül.
– És levágták?!
– Igen.
– DE MIÉRT?!
– Mert már ott voltam.
A feleségem öt percig nevetett.

Aztán észrevette a kezemben a piros csomagot.
– És azt mit kaptad?
– Ajándék.
Kivette belőle a sampont.
Elolvasta a címkét.

Majd olyan hangosan kezdett nevetni, hogy a szomszéd is átkopogott.
– Mi van ráírva? – kérdeztem.
A feleségem könnyes szemmel felém fordította a flakont.
„Kifejezetten rövid szőrű, érzékeny bőrű kanoknak.”

– Na, szép! – mondtam. – Legalább a bőrömre figyeltek!
Másnap reggel pedig megszólalt a telefonom.

Marika hívott a kutyakozmetikából.
– Jó reggelt, Péter! Csak azért telefonálok, mert tegnap véletlenül bent maradt a neve a vendégnyilvántartásban.
– Semmi baj, töröljék nyugodtan!
– Hát… van egy kis probléma.
– Micsoda?

– A kolléganőm már beírta magát hat hét múlva a következő időpontjára.
– Tessék?!
– És automatikusan kapott egy törzsvendégkártyát is.
– Na és?
Marika egy pillanatra elhallgatott.

– Az van ráírva, hogy „PÉTER – KÖZEPES TESTŰ, BARÁTSÁGOS, NYÍRÁSNÁL JÓL VISELKEDIK.”
– Legalább azt nem írták oda, hogy harapok!
– Dehogynem, uram! Az a megjegyzés rovatban van: „CSAK AKKOR MOROG, HA TÚL RÖVIDRE VÁGJUK!”

Azóta is oda járok.
Mert a rendes fodrászom három hétre előre be van táblázva, Marikáéknál viszont mindig akad hely.
Csak egy dolgot nem értek: miért kapok minden hajvágás után jutalomfalatot, és miért mondják búcsúzáskor, hogy „Ügyes fiú voltál, Péter!”? 😂