Anyukám hatvannyolc éves, és alapvetően jól kijön a technikával.
Legalábbis ő ezt állítja.
Múlt kedden reggel felhívott.
– Elromlott a telefonom.
– Mit csinál?
– Semmit.
– Be van kapcsolva?
– Ne nézz már teljesen hülyének!
Ebből tudtam, hogy hosszú délelőttünk lesz.
– Jó. Mit látsz a kijelzőn?
– Téged.
– Engem?
– Igen. A fényképedet.
– Akkor nincs elromolva.
– De nem enged sehova!
Megkértem, hogy húzza végig az ujját a képernyőn.
Csend.
– Melyik irányba?
– Felfelé.
Újabb csend.
– Most eltűntél.
– Ez jó.
– Neked lehet.
Öt perc alatt kiderült, hogy valamit véletlenül elállított, de telefonon keresztül képtelen voltam rájönni, mit.
Mondtam neki, hogy délután átmegyek.
– Nem kell. Átjön a szomszéd Marika. Ő ért hozzá.
Ez kissé meglepett, mert Marika tavaly három napig kereste a tévé távirányítóját, miközben végig a kezében volt.
Délután anyukám újra hívott.
– Megjavítottuk!
– Mi volt a baja?
– Nem tudjuk, de most jó.
– Mit csináltatok?
– Marika megnyomott valamit.
– Mit?
– Ha tudnánk, nem hívtunk volna téged délelőtt.
Elfogadtam.
Este viszont kaptam anyukámtól tizenhét fényképet.
Ugyanarról a muskátliról.
Felhívtam.
– Anya, miért küldtél tizenhét képet a virágról?
– Én egyet küldtem.
– Tizenhét jött.
Hallottam, hogy odaszól Marikának:
– Te, Marika! Azt mondja, tizenhetet küldtünk!
A háttérből jött a válasz:
– Mondtam, hogy ne nyomkodd!
Anyukám visszatért.
– Na, mindegy. Legalább látod, milyen szépen virágzik.
Másnap reggel újabb üzenetet kaptam tőle.
Egy fényképet a konyhaasztalról.
Aztán egyet a papucsáról.
Majd a saját homlokáról.
Már tárcsáztam volna, amikor megérkezett az üzenete:
– NE HÍVJ! GYAKORLOK.
Délután pedig jött még egy:
– Már tudok képet küldeni. Marikának is elküldtem a muskátlit.
Pár másodperccel később csörgött a telefonom.
Marika volt.
– Nem tudod, hogyan lehet letiltani anyukádat?
Tanulság: néha nem az a legjobb segítség, ha mindent megcsinálunk valaki helyett. Sokkal többet ér, ha hagyjuk próbálkozni – még akkor is, ha közben tizenhét muskátlit kapunk.
Jogi nyilatkozat: A történet szórakoztató célú, fiktív írás. A szereplők és az események kitaláltak; az esetleges hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel a véletlen műve.
