😂 Elmentem egy jógaórára lazítani – tíz perc múlva három ember próbált kiszabadítani!
Az egész azzal kezdődött, hogy hétfő reggel a kolléganőm megjegyezte:
– Te mostanában nagyon feszült vagy.
– Én?! Dehogy vagyok feszült! – válaszoltam, miközben olyan erővel nyomtam meg a golyóstollat, hogy a hegye átszúrta a papírt.
– Látod? Pont erről beszélek. Menj el jógázni! Megnyugtat, ellazít, és jót tesz a gerincednek.
Gondoltam, mi baj lehet?
Az ember lefekszik egy szőnyegre, vesz néhány mély levegőt, esetleg felemeli a lábát, aztán hazamegy.
Ennél nagyobbat életemben nem tévedtem.
Kedden este megjelentem az első jógaórámon.
A teremben halk zene szólt, gyertyák világítottak, és mindenki olyan nyugodtnak tűnt, mintha legalább húsz éve nem kapott volna villanyszámlát.
Az oktató, egy vékony, mosolygós nő, odalépett hozzám.
– Üdvözöllek! Voltál már jógázni?
– Nem, de egyszer beszorultam a fürdőkád mögé, amikor leesett a szappan. Gondolom, hasonló.
A nő mosolya egy pillanatra megmerevedett.
– Itt mindenki a saját határait keresi.
– Remek! Én már a parkolóban megtaláltam az enyémet, amikor megláttam, mennyibe kerül egy óra.
Leterítettem a szőnyegemet.
Mellém egy hetven év körüli néni feküdt le, aki úgy hajtogatta magát, mint más a frissen mosott törölközőt.
Én közben már attól meghúztam a derekamat, hogy levettem a cipőmet.
Az oktató megszólalt:
– Kezdjük a légzéssel! Szívjuk be mélyen a levegőt, majd lassan engedjük ki.
Mindenki szépen lélegzett.
Én is próbáltam.
– Most ürítsük ki a fejünket minden gondolattól!
Ez nekem meglepően gyorsan sikerült.
– Képzeljük el, hogy egy könnyű falevél vagyunk, amit lágyan ringat a szél!
Behunytam a szemem.
Ekkor megszólalt a gyomrom.
Olyan hangot adott, mint amikor egy traktor nem akar beindulni.
A mellettem fekvő néni rám nézett.
– Maga is érzi az energiákat?
– Nem, én a tegnapi töltött káposztát érzem.
Ezután jöttek a gyakorlatok.
– Vegyük fel a macskapózt! – mondta az oktató.
Négykézlábra ereszkedtem.
– Most domborítsuk a hátunkat!
Domborítottam.
– Most homorítsunk!
Homorítottam.
Ekkor valami roppant a derekamban.
– Ez normális? – kérdeztem.
– Teljesen! A tested most engedi el a feszültséget.
– Akkor az enyém most engedett el egy alkatrészt.
A néni mellettem úgy nevetett, hogy majdnem leesett a szőnyegéről.
A következő gyakorlat a lefelé néző kutya volt.
Az oktató bemutatta.
Kezét és lábát a földre tette, a fenekét pedig magasra emelte.
Én is megpróbáltam.
Valahogy sikerült olyan helyzetbe kerülnöm, hogy a fejem a térdem között volt, a pólóm pedig a nyakamba csúszott.
– Nagyon jó! – biztatott az oktató. – Most lazíts!
– Lazítanék, de jelenleg a saját hasamat nézem alulról, és ez lelkileg megvisel!
– Engedd el magad!
– Ha most elengedem magam, az előttem lévő hölgyet mentő viszi el!
De az igazi baj csak ezután kezdődött.
– Most következik a galambpóz! – jelentette be az oktató.
Gondoltam, végre valami egyszerű.
A galamb csak üldögél, bólogat, néha odébb sétál.
Ehhez képest az oktató az egyik lábát maga elé hajtotta, a másikat hátranyújtotta, majd előredőlt.
Én is megpróbáltam.
Az első lábam még engedelmeskedett.
A második viszont olyan irányba indult, amerre utoljára az általános iskolai tornaórán járt.
Valahogy leereszkedtem.
És akkor megtörtént.
Becsípődött a nadrágom a sarkam alá.
Megpróbáltam kihúzni.
Nem sikerült.
Kicsit oldalra fordultam.
Ettől a másik lábam is beszorult.
Most már úgy néztem ki, mint egy rosszul összecsomagolt kempingszék.
– Minden rendben? – kérdezte az oktató.
– Persze! Csak nem tudom, melyik lábam az enyém!
– Próbálj lassan visszaemelkedni!
Megpróbáltam.
Semmi.
– Akkor engedd el a csípődet!
– Azt már elengedtem! Most a nadrágom tart össze!
Az oktató odajött, és megfogta a karomat.
– Segítek.
Húzott egy kicsit.
Én felnyögtem.
– Fáj?
– Nem, csak most jutott eszembe, hogy otthon bekapcsolva hagytam a mosógépet!
A mellettem lévő néni is odajött.
– Fogjuk meg a másik karját!
Most ketten húztak.
Én továbbra sem mozdultam.
Ekkor odalépett egy nagydarab férfi a terem végéből.
– Mi történt?
– Beszorultam a galambba.
A férfi döbbenten nézett rám.
– Mibe?!
– Ne kérdezzen, maga csak húzzon!
Most már hárman próbáltak kiszabadítani.
Az oktató a bal karomat fogta.
A néni a jobbat.
A férfi pedig a derekamnál próbált megemelni.
– Háromra! – mondta az oktató.
– Egy… kettő… három!
Megrántottak.
Én egy centit sem mozdultam.
Viszont a nadrágom hátul olyan hangot adott, mint amikor valaki kettétép egy lepedőt.
A teremben síri csend lett.
A néni lassan megszólalt:
– Na, most már legalább szellőzik!
A férfi elengedett, mert annyira nevetett, hogy nem kapott levegőt.
Én pedig ott feküdtem a földön, egy szakadt nadrágban, két összegabalyodott lábbal.
– Hívjunk segítséget? – kérdezte az oktató.
– Igen. Egy szabót. De sürgősen!
Végül az oktató rájött, mi a probléma.
– A sarkad alatt van a nadrágod! Emeld meg egy kicsit a lábad!
– Melyiket?
– A jobbat!
– Az melyik?
A néni odahajolt.
– Amelyik a bal oldalon van!
– HOGY KERÜLT ODA?!
Erre már az egész terem nevetett.
Az oktató óvatosan kiszabadította a nadrágomat a sarkam alól.
Én pedig hirtelen megindultam.
Olyan lendülettel gurultam oldalra, hogy a szomszéd szőnyegen ülő férfi ölében kötöttem ki.
Rám nézett.
Én ránéztem.
– Elnézést – mondtam. – Maga a következő gyakorlat?
Tíz perc elteltével végre talpra álltam.
Az oktató megtörölte a homlokát.
– Szerintem mára elég is lesz neked.
– Egyetértek. A lelkem megnyugodott, a testem viszont felmondott.
A néni odalépett hozzám.
– Ne keseredjen el! Nekem is nehezen ment az elején.
– És mióta jógázik?
– Harmincöt éve.
– Akkor én inkább most abbahagyom, mert ennyi időm nincs erre!
Az öltözőben észrevettem, hogy a nadrágom hátul teljesen szétszakadt.
Szerencsére volt nálam egy hosszú pulóver.
Magamra húztam, és elindultam kifelé.
A recepción a hölgy kedvesen megkérdezte:
– Na, hogy tetszett az első jógaóra?
– Nagyon jó volt! Három ember fogott le, elszakadt a nadrágom, és egyszer egy idegen férfi ölében ébredtem.
A nő elkerekedett szemmel nézett rám.
– Úristen! Milyen órán volt maga?!
– Kezdő jógán.
– De hát az emeleten van!
– Tudom.
– Akkor miért jött le a földszinti haladó órára?!
Megdermedtem.
– HOGYHOGY HALADÓ?!
A nő a falon lévő táblára mutatott.
HALADÓ JÓGA – CSAK TAPASZTALT RÉSZTVEVŐKNEK!
– És a kezdő órán mit csinálnak? – kérdeztem remegő hangon.
– Ma például széken ülve légzőgyakorlatokat.
Másnap a kolléganőm kíváncsian kérdezte:
– Na, milyen volt a jóga? Sikerült ellazulnod?
– Abszolút.
– Akkor jövő héten is mész?
– Természetesen!
– Tényleg?!
– Persze. Az oktató tegnap este felhívott, és azt mondta, hogy ingyen járhatok.
– Miért?
– Mert amióta feltettek rólam egy képet a csoportjukba, megduplázódott a jelentkezők száma!
– Ez fantasztikus! És mit írtak a kép alá?
Elővettem a telefonomat, és megmutattam neki.
A képen éppen hárman próbáltak kiszabadítani a galambpózból.
Alatta pedig ez állt:
„ÚJ TANFOLYAM INDUL! ÖNVÉDELEM KEZDŐKNEK – TANULD MEG, HOGYAN SZABADULJ KI HÁROM TÁMADÓ FOGÁSÁBÓL!”
A kolléganőm percekig nevetett.
Én csak annyit mondtam:
– Tudod, mi a legrosszabb?
– Mi?
– Hogy a képen én vagyok az egyetlen, aki nem tudott kiszabadulni!
Azóta inkább otthon lazítok. Lefekszem a kanapéra, bekapcsolom a tévét, és ha valaki azt mondja, hogy „galambpóz”, azonnal becsukom az ablakot! 😂
Ez a történet kitalált, szórakoztató célú humoros írás. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel a véletlen műve.
