
Anyós a templomban
Az anyós elmegy misére, leül az első sorba,
olyan arccal, mintha ő ellenőrizné a liturgiát is.
A pap prédikál, majd jön az adománygyűjtés.
Körbejár a persely, mindenki dob bele valamit.
Az anyós nem dob semmit.
A mellette ülő néni odasúgja:
– Drága, hát maga nem adakozik?
Anyós felháborodva:
– Dehogynem! Én imádkozom!
A néni:
– Az szép, de az nem ugyanaz…
Anyós:
– Ugyan már! Az imádság sokkal értékesebb, mint a pénz!
Ebben a pillanatban a pap megáll a perselyes ministráns mellett, és megszólal:
– Kedves hívek, látom, ma nagyon megindult a lelkek nagylelkűsége… különösen az első sorban.
Az anyós kihúzza magát, elégedetten mosolyog, mintha dicséretet kapott volna.
Mise után a templom előtt odamegy hozzá a pap:
– Asszonyom, hallottam, mennyire hisz az imádság erejében.
– Hát persze, tisztelendő úr! – mondja az anyós. – Az a legfontosabb.
A pap bólint:
– Akkor örülni fog: a jövő héttől mi is így fizetjük a villanyszámlát. Imádkozunk rá.
Az anyós egy pillanatra lefagy:
– De hát… azt nem lehet!
Pap mosolyogva:
– Látja. Pontosan ezért gyűjtünk.
Még több vicc:
A zokni felhívja a mosógépet:
– Te, most komolyan… hova tűnik a párom?
A mosógép:
– Ne aggódj, csak elment külön programra.
A kenyérpirító beadja a válópert:
– Elegem van, hogy mindig csak „megpirítanak”, de sose vesznek komolyan!
A növény szól a gazdájának:
– Ne locsolj már annyit… nem akvárium vagyok!
A gazda:
– Akkor miért vagy mindig ilyen zöld?
– Mert rosszul vagyok.
A hold bemegy a boltba:
– Kérek egy szeletet magamból.
Eladó:
– Milyet?
Hold:
– Teliholdat. Ma vendégek jönnek.
A telefon megsértődik:
– Ne simogass annyit!
– Miért?
– Mert ha még egyszer „feloldasz”, elolvadok.






























