
Einstein az utolsó nagy turnéján vesz részt, ahol minden este ugyanazt az előadást tartja a relativitáselméletről.
A sofőrje, aki minden alkalommal ott ül a hátsó sorban, egy este megszólal:
– Professzor úr, annyiszor hallottam már ezt az előadást, hogy szóról szóra el tudnám mondani maga helyett is.
Einsteinnek tetszik az ötlet, és mivel a következő városban úgysem ismerik őt arcról, azt mondja:
– Rendben, cseréljünk! Maga felveszi az én ruhámat, én meg beülök a hátsó sorba sofőrnek.
A sofőr kiáll a pódiumra, és hibátlanul, zseniálisan ledarálja az egész tudományos szöveget.
A végén azonban feláll egy professzor, és feltesz egy elképesztően bonyolult, matematikai egyenletekkel teli kérdést. A sofőr egy pillanatra sem jön zavarba, csak lazán legyint:
– Nézze, uram… ez a kérdés annyira egyszerű, hogy még a hátul ülő sofőröm is tudja rá a választ!
Még több vicc:
1. A skót és az ima
A skót térden állva imádkozik a tengerparton egy hatalmas vihar után:
– Istenem, kérlek, segíts meg! Ha megkerül az elveszett hajóm a rakománnyal együtt, esküszöm, hogy eladom a birtokomat, és a teljes árát a szegényeknek adom!
Abban a pillanatban felszáll a köd, és látja, hogy a hajója épségben horgonyoz az öbölben.
A skót halkan hozzáteszi:
– Uram, ne is törődj az előbbiekkel… meglett magától is!
2. A két baka a sivatagban
Két katona vánszorog a sivatagban, már majdnem szomjan halnak. Egyszer csak találnak egy láda sört, de nincs náluk nyitó. Az egyik megszólal:
– Te, figyelemelterelésnek mondjunk egymásnak rejtvényeket, hátha elfelejtjük a szomjúságot! Kezdem én: Mi az? Fekete, négy lába van, asztal alatt van és ugat?
Mire a másik:
– Nem tudom, add ide a sört, majd kinyitom a fogammal!
3. Az állásinterjú
Egy céghez három embert hívnak be interjúra: egy mérnököt, egy filozófust és egy könyvelőt. A feladat egyszerű, mindenkitől megkérdezik: „Mennyi kétszer kettő?”
A mérnök előveszi a logarlécét, számol egy kicsit, majd azt mondja: „Pontosan 4,00.”
A filozófus elgondolkodik: „Nézze, a válasz attól függ, hogyan definiáljuk a kettes számrendszert és a létezés duális természetét…”
A könyvelő feláll, bezárja az ajtót, lehúzza a redőnyt, odahajol az igazgatóhoz, és suttogva megkérdezi: „Mennyit szeretne, hogy legyen?”






























