
😂 A szemészeten véletlenül a falon lévő árlistát kezdtem felolvasni – az orvos sokáig nem állított le
Már a vizsgálat elején sikerült bizonyítanom, hogy valóban szükségem van szemüvegre.
Az orvos leültetett a székbe, rám rakott egy akkora szerkezetet, amiben úgy nézhettem ki, mint egy hegesztő és egy bagoly közös gyereke.
– Takarja le a bal szemét, és olvassa fel, amit lát!
Hunyorogtam előre.
– Szemvizsgálat… hatezer-ötszáz forint.
Az orvos nem szólt.
Folytattam.
– Szemfenékvizsgálat… nyolcezer forint.
Még mindig csend.
– Kontaktlencse-illesztés… tízezer forint.
Az orvos ekkor köhintett egyet, de én azt hittem, biztat.
– Kontrollvizsgálat… ötezer-ötszáz.
– Nagyon jó – mondta.
Ettől teljesen belejöttem.
– Gyermekszemészet… hétezer-ötszáz.
– Remek.
Kezdtem büszke lenni magamra.
– Látótérvizsgálat…
Az orvos ekkor már furcsán rázkódott mellettem.
– Elnézést, doktor úr, valamit rosszul mondok?
– Nem, nem. Folytassa csak.
– Biztos?
– Feltétlenül. Kíváncsi vagyok, meddig jut.
Felolvastam még három sort, mire megakadtam.
– Doktor úr, ezen a táblán nincsenek is betűk. Csak árak.
Erre levette rólam a szerkezetet, és rámutatott a terem másik falára.
Ott volt az igazi látásvizsgáló tábla.
– Azt kellett volna olvasnia.
– És ezt miért nem mondta rögtön?!
Az orvos megtörölte a szemét a nevetéstől.
– Mert maga az első páciens húsz év alatt, aki hibátlanul felolvasta az egész árlistát három méterről, miközben azt állítja, hogy rosszul lát.
– Akkor nincs szükségem szemüvegre?
– Dehogynem.
– Miért?
– Mert az árlista maga mellett volt.
Hátranéztem.
Tényleg.
Körülbelül fél méterre.
Az orvos felírta a szemüveget, én pedig már indultam volna kifelé, amikor megkérdeztem:
– És mennyivel tartozom?
Rámutatott az árlistára.
Hunyorogtam egy darabig.
– Nem tudná inkább felolvasni?
Na, ekkor már ő sem bírta tovább.
A történet szórakoztató, fiktív tartalom. A szereplők és az események kitaláltak; bármilyen hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel a véletlen műve.






























