🤣 A benzinkúton csak a guminyomást akartam ellenőrizni – végül négy idegen adott tanácsot!
Szombat délelőtt elhatároztam, hogy végre rendes autótulajdonos leszek.
Nem nagy dolgokra kell gondolni. Nem akartam motort szerelni, olajat cserélni vagy fékbetétet cserélni.
Csak meg akartam nézni a guminyomást.
Egy egyszerű, háromperces művelet.
Legalábbis én így képzeltem.
Begurultam a benzinkútra, megálltam a kompresszor mellett, kiszálltam, és magabiztosan körbenéztem.
A gépen volt egy kijelző, két gomb és egy hosszú fekete cső.
Gondoltam, ezt még én is megoldom.
Éppen lecsavartam az első kerékről a szelepsapkát, amikor mögöttem megszólalt valaki.
– Ne úgy csinálja!
Megfordultam.
Egy idősebb úr állt mögöttem, kezében kávéval, arcán azzal a kifejezéssel, amivel az ember egy kezdő sebészt figyel műtét közben.
– Mi a baj? – kérdeztem.
– Hideg guminál kell mérni!
– De hát most jöttem ide!
– Na, látja! Máris elrontotta!
– Mit?
– Hát meleg a gumi!
Lenéztem a kerékre.
– Akkor várjak, amíg kihűl?
– Természetesen!
– Mennyi idő?
– Attól függ, mennyit ment.
– Három kilométert.
Az öreg elgondolkodott.
– Akkor olyan húsz perc.
Leültem a járdaszegélyre.
Három perc múlva odajött egy másik férfi.
– Mi történt? Defekt?
– Nem. Várom, hogy kihűljön a gumim.
Úgy nézett rám, mintha most közöltem volna vele, hogy a kocsimat be akarom tenni a hűtőbe.
– Minek?
– Mert melegen nem lehet mérni.
– Ki mondta ezt a marhaságot?
Mutattam az öregre.
A második férfi odafordult hozzá.
– Maga szerint húsz perc alatt kihűl egy gumi?
– Hát persze!
– Akkor télen minek a téli gumi? Elég lenne várni húsz percet!
Az öreg letette a kávéját.
– Maga ne keverje ide a téli gumit!
– Maga meg ne tanítson hülyeséget!
Én közben még mindig a járdaszegélyen ültem.
Kezdtem úgy érezni, hogy egy autószerelő-konferencia közepére csöppentem.
A második férfi odalépett a kompresszorhoz.
– Na, majd én megmutatom. Hány barra akarja fújni?
– Fogalmam sincs.
– Az ajtóban benne van!
Kinyitottam a vezetőoldali ajtót.
Mindketten odahajoltak.
Az öreg hunyorított.
– Kettő egész kettő!
A második férfi megrázta a fejét.
– Kettő egész négy!
– Az a terhelt állapot!
– Maga a terhelt állapot!
Már majdnem összevesztek, amikor megérkezett a harmadik szakértő.
Egy baseballsapkás fiatalember, aki láthatóan csak tankolni akart, de a vita mágnesként vonzotta.
– Mi a probléma, uraim?
– Guminyomás! – mondtam.
A fiú legyintett.
– Ugyan már! Én mindig érzésre fújom.
Az öreg megdermedt.
– Érzésre?!
– Persze. Megnyomom a gumit, és érzem, jó-e.
Erre a második férfi hangosan felnevetett.
– És a vérnyomását is úgy méri, hogy megszorítja a karját?
A fiatalember nem jött zavarba.
– Nem. Arra van órám.
– Akkor a gumihoz miért nincs?!
– Mert a kocsim nem panaszkodik fejfájásra!
Ezen már én is nevettem.
Aztán megérkezett a negyedik ember.
Egy bajuszos, munkásruhás férfi, aki kezében szendviccsel állt meg mellettünk.
– Mi ez a gyűlés?
– Guminyomást ellenőrzünk – válaszoltam.
– Négyen?
– Egyelőre igen.
A bajuszos letette a szendvicset a motorháztetőmre.
– Na, akkor mindenki álljon félre! Harminc évig dolgoztam autószerelőként!
A másik három azonnal elhallgatott.
Végre!
Gondoltam, megérkezett a megmentőm.
A bajuszos odament a kompresszorhoz, felvette a csövet, és határozott mozdulattal rácsatlakoztatta a kerékre.
A gép sípolni kezdett.
– Na, látják? Így kell ezt!
A kijelzőn megjelent egy szám.
0,0
A férfi összevonta a szemöldökét.
– Ez furcsa.
Megnyomott egy gombot.
A gép újra sípolt.
Megnyomott még egyet.
Erre a kompresszor hangosan bemondta:
– KÉRJÜK, ADJA MEG A KÍVÁNT NYOMÁSÉRTÉKET!
A bajuszos hátralépett.
– Na, ez már megint valami modern hülyeség!
Az öreg megszólalt:
– Régen nem beszéltek vissza a gépek!
A fiatalember hozzátette:
– Nekem a navigációm is szokott.
A második férfi ránézett.
– Magának még a gumija is beszél, csak maga nem hallgat rá!
Közben a kompresszor tovább sípolt.
A bajuszos idegesen nyomkodta a gombokat.
Egyszer csak a gép elkezdte leengedni a levegőt a gumimból.
– Hé! – kiáltottam. – Mintha laposabb lenne!
– Nyugalom! – mondta a szerelő. – Tudom, mit csinálok!
A kerék szemmel láthatóan ereszkedett.
– Biztos?!
– Teljesen!
Újabb tíz másodperc múlva a gumi úgy nézett ki, mint egy félbehajtott palacsinta.
Az öreg felszisszent.
– Na, ezt szépen megcsinálta!
A bajuszos kikapcsolta a gépet.
– Ez nem az én hibám! Ez a masina fordítva működik!
A második férfi megvakarta a fejét.
– Fordítva?
– Igen! Fújás helyett szív!
A fiatalember bólogatott.
– Akkor ez biztos porszívó is.
Ekkor kijött a benzinkút alkalmazottja.
Egy fiatal nő, kezében felmosóvödörrel.
Megállt mellettünk.
Ránézett a lapos kerékre.
Ránézett a négy férfira.
Aztán rám.
– Maguk mit csinálnak?
– Guminyomást ellenőrzünk – mondtam halkan.
– És sikerült?
– Még dolgozunk rajta.
A nő odalépett a géphez, megnyomott két gombot, beállította az értéket, majd visszacsatlakoztatta a csövet.
A kompresszor zúgni kezdett.
Harminc másodperc múlva a kerék ismét rendesen állt.
A nő levette a csövet.
– Kész.
Mind az öten döbbenten néztünk rá.
A bajuszos törte meg a csendet.
– Maga autószerelő?
– Nem.
– Akkor honnan tudta?
– Ide van írva a gépre.
Rámutatott egy hatalmas matricára.
HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ – 3 EGYSZERŰ LÉPÉSBEN.
Az öreg megköszörülte a torkát.
– Na jó, de az első kereket bárki megcsinálja!
A második férfi gyorsan hozzátette:
– A hátsóknál más a helyzet!
A fiatalember bólogatott.
– Azokhoz tapasztalat kell!
A nő szó nélkül megcsinálta a másik három kereket is.
Két perc alatt.
A bajuszos felvette a szendvicsét.
– Hát igen. A mai technika sokat fejlődött.
A nő ránézett.
– A gép tizenkét éve ugyanaz.
Erre már senki sem szólt semmit.
Megköszöntem a segítséget, visszacsavartam a szelepsapkákat, és beültem az autóba.
A négy szakértő még mindig a kompresszor mellett állt.
Már éppen indítottam volna, amikor az öreg odakopogott az ablakon.
Lehúztam.
– Még valami, fiatalember!
– Tessék?
– Azért majd figyelje a guminyomást!
– Rendben.
– Mert az nagyon fontos!
– Tudom.
– És ne higgyen el mindent, amit idegenek mondanak!
Ránéztem.
– Ezt most komolyan mondja?
– Halálosan!
Végre elindultam.
Legalábbis szerettem volna.
De a kocsi nem mozdult.
Megpróbáltam újra.
Semmi.
Kiszálltam, és tanácstalanul körbenéztem.
A négy férfi egyszerre indult felém.
– Na, mi a baj?!
– Nem indul az autó!
Az öreg azonnal rávágta:
– Akkumulátor!
A második férfi:
– Önindító!
A fiatalember:
– Elektronika!
A bajuszos:
– Üzemanyag-szivattyú!
Ekkor a benzinkutas nő ismét kijött.
Megállt mellettem, benézett az ablakon, majd megkérdezte:
– Elnézést, de miért próbálja a hátsó ülésről beindítani az autót?
Megdermedtem.
Lassan körbenéztem.
Valóban.
A nagy tanácskozás után véletlenül a hátsó ajtón szálltam be.
A négy férfi egyszerre hallgatott el.
Én pedig csak ennyit tudtam mondani:
– Hát… innen jobban hallottam, mit mondanak.
A nő bólintott.
– Értem. Akkor most átülne előre?
Átültem.
Beindítottam az autót.
Mielőtt elhajtottam volna, még visszanéztem.
A négy férfi a kompresszor előtt állt, és hevesen vitatkozott valamin.
Aztán a bajuszos odakiáltott:
– Hé, uram! Még egy kérdés!
Lehúztam az ablakot.
– Igen?!
– Egyébként miért jött ide?
– Csak a guminyomást akartam ellenőrizni!
Erre a benzinkutas nő a kassza mellől megszólalt:
– Akkor legközelebb próbálja meg egyedül! Sokkal gyorsabb!
Azóta van egy szabályom: ha az autómmal bármi történik, először elolvasom a használati útmutatót.
Ha pedig négy férfi egyszerre akar segíteni, inkább hazamegyek busszal.
🤣🤣🤣
Jogi tájékoztatás: A történet kitalált, humoros szórakoztató tartalom. A szereplők és az események a szerzői történet részei, nem valós személyek vagy megtörtént események bemutatására szolgálnak.
