A nagypapám titokban regisztrált egy társkeresőre – csak egy dolgot felejtett el a profilján átállítani
A nagypapám hetvenhárom éves, és egészen tavalyig úgy gondolta, hogy az internet legfontosabb találmánya az időjárás-előrejelzés.
A második legfontosabb pedig az, hogy meg lehet nézni rajta, mikor jön a busz.
A Facebookot már kevésbé értette.
– Minek írja ki valaki, hogy mit ebédelt? – kérdezte egyszer. – Ha maradt belőle, hívjon át, ha nem, akkor meg mit érdekel?
Karácsonyra kapott egy okostelefont.
Anyukám három délutánon keresztül tanította használni.
– Papa, ez itt a kamera.
– Tudom.
– Ez az üzenetek.
– Tudom.
– Ez pedig a böngésző.
– Azt is tudom.
– Akkor miért nyitottad meg tegnap hatszor a számológépet?
– Mert kerestem a híradót.
Ezek után senki nem gondolta volna, hogy néhány hónappal később a nagypapa egyedül regisztrál egy társkereső oldalra.
Pedig pontosan ezt tette.
Titokban.
Az egészre egy vasárnapi ebédnél derült fény.
Éppen a húslevest ettük, amikor a telefonja pittyent.
Papa ránézett.
Elmosolyodott.
Aztán gyorsan kijelzővel lefelé fordította.
Anyukám azonnal kiszúrta.
– Ki írt?
– Senki.
Két perc múlva megint pittyent.
Papa ismét ránézett.
Megint mosolygott.
– Papa, te beszélgetsz valakivel?
– Emberekkel szoktam.
– Nővel?
Nagypapa letette a kanalat.
– Mi van, kihallgatáson vagyok?
Na, innentől már mindenki tudta, hogy nő van a dologban.
A húgom rögtön rávetette magát a témára.
– Papa! Te társkeresőzöl!
– Nem társkeresőzöm.
Pitty.
Ránézett.
Mosoly.
– Jó, egy kicsit.
Majdnem félrenyeltem a levest.
Kiderült, hogy két hete regisztrált.
Egyedül.
Fényképet is feltöltött.
Bemutatkozást is írt.
– És mit írtál magadról? – kérdeztem.
Papa büszkén elővette a telefonját.
– Normális dolgokat.
Odaadta.
A bemutatkozása így szólt:
„Nyugdíjas vagyok, szeretek kertészkedni, horgászni, főzni nem tudok, de mosogatni igen. Olyan hölgyet keresek, aki szeret beszélgetni, kirándulni, és nem baj, ha néha ugyanazt a történetet kétszer mesélem el.”
Anyukám elnevette magát.
– Ez egész jó!
– Mondtam.
– És vannak jelentkezők?
Papa kihúzta magát.
– Akadnak.
Megmutatta az üzeneteit.
Erzsébet, 69.
Mária, 71.
Ildikó, 68.
És egy bizonyos Éva, akivel már három napja beszélgetett.
– Na, ő tetszik? – kérdezte a húgom.
Papa megvakarta az állát.
– Értelmes asszony.
– Találkoztok?
– Kedden.
Anyukám szeme elkerekedett.
– RANDIZNI MÉSZ?
– Hetvenhárom éves vagyok, nem tizenkettő. Nem kell engedély.
Ezen már mindenki nevetett.
A húgom azonban tovább nézegette a profilját.
Egyszer csak elhallgatott.
– Papa…
– Mi van?
– Te ezt végignézted, amikor kitöltötted?
– Persze.
– Biztos?
– Mondom, hogy igen.
A húgom felém fordította a telefont.
Először nem vettem észre semmit.
Név rendben.
Életkor: 73.
Lakhely rendben.
Fénykép rendben.
Aztán megláttam.
Volt egy sor:
„Kit keres?”
Alatta pedig:
„Férfit.”
Majdnem leestem a székről.
– Papa!
– Mi van már megint?
– Te beállítottad, hogy férfit keresel!
Nagypapa kikapta a kezemből a telefont.
– Hol?
Megmutattam.
Nézte vagy tíz másodpercig.
– Na, a francba.
Anyukám már könnyezett a nevetéstől.
– Két hete így van fent a profilod?
– Úgy látszik.
A húgom megszólalt:
– Akkor hogy talált meg Erzsébet, Mária meg Éva?
Papa gondolkodott.
– Fogalmam sincs.
Ekkor megint pittyent a telefon.
Papa ránézett.
Az arca hirtelen komoly lett.
– Na tessék.
– Mi az?
Felolvasta:
„Szia! Lajos vagyok, 70 éves. Látom, te is horgászol. Van kedved hétvégén lemenni a tóhoz?”
Az asztal felrobbant a nevetéstől.
Papa azonban egyáltalán nem nevetett.
Csak nézte az üzenetet.
– Papa, ugye átállítjuk a profilt? – kérdeztem.
– Mindjárt.
– Mire vársz?
Elkezdett pötyögni.
– Mit írsz?
– Válaszolok Lajosnak.
Anyukám már a homlokát fogta.
– De hát te nőt keresel!
Papa rám nézett.
– Nőt keresek.
– Akkor mit válaszolsz neki?
Megmutatta a kijelzőt.
Ezt írta:
„Szia Lajos! Társat nem nálam fogsz találni, de szombaton hajnalban megyek pontyozni. Ha hozol kukoricát, jöhetsz.”
Aztán letette a telefont.
– Na. Most állítsátok át nőre.
A húgom még mindig nevetett.
– És Éva?
Papa elmosolyodott.
– Kedden kávé.
– Lajos?
– Szombaton horgászat.
– Papa, te egy hét alatt társat ÉS horgászcimborát szereztél?
Nagypapa visszavette a húslevesét.
– Látjátok? Ti meg azt mondtátok, nem értek az internethez.
Jogi záradék: A történet szórakoztató céllal készült, kitalált szereplőket és eseményeket tartalmaz. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel a véletlen műve.
