🤣 A nyugdíjas szomszédom internetes randira ment – Másnap az egész utca tőle kért felvilágosítást!

Béla bácsi hetvennégy éves, három éve özvegy, és egészen múlt csütörtökig úgy gondolta, hogy az internet kizárólag arra való, hogy az ember megnézze, milyen idő lesz holnap, aztán bosszankodjon, amikor nem találják el.

Csütörtök reggel azonban becsengetett hozzám.

Öltönyben állt az ajtóban, frissen borotválkozva, olyan mennyiségű kölnivel, hogy a lépcsőházban még a szúnyogok is menekülőre fogták.

– Szomszéd! Ma este randim lesz!

– Magának? Hol ismerkedtek meg?

– Az interneten! Felmentem arra a társkeresőre, amit múltkor mutattál!

– És sikerült kitölteni a bemutatkozást?

– Persze! Azt írtam, hogy jó állapotú, keveset fogyasztó, rendszeresen karbantartott férfi vagyok.

– Béla bácsi, maga nem egy használt autó!

– Tudom, de azokat legalább mindenki megnézi!

Megkérdeztem, milyen a hölgy.

– Ilonkának hívják. Hatvannyolc éves, szeret kirándulni, táncolni, és olyan férfit keres, akinek jó a humora.

– Akkor miért magát választotta?

– Mert azt írtam neki, hogy van egy kétszobás lakásom, és mindkét szobában külön televízió!

Délután újra becsengetett.

– Szomszéd, baj van! Ilonka azt írta, hogy este hatkor találkozzunk, de előtte szeretne videóhívásban beszélgetni.

– És mi ezzel a baj?

– Hát az, hogy én tegnap küldtem neki egy fényképet magamról!

– Na és?

– Azon még negyvenkét éves vagyok!

– Béla bácsi, akkor küldjön egy mostanit!

– Bolond vagy?! Akkor oda a meglepetés!

Végül sikerült meggyőznöm, hogy a videóhívás nem veszélyes.

Öt perc múlva visszarohant.

– SZOMSZÉD! EZ A NŐ LÁTOTT ENGEM!

– Persze, hiszen videóhívás volt!

– DE ÉN NEM LÁTTAM ŐT!

– Miért?

– Mert a saját fülemet mutatta a telefon!

Kiderült, hogy Béla bácsi fordítva tartotta a készüléket.

Este hatkor aztán elindult a főtéri étterembe.

Fél hétkor már csörgött is a telefonom.

– Szomszéd! Sürgős segítség kell!

– Mi történt?

– Itt vagyok az étteremben, de nem találom Ilonkát!

– Hát nem beszélték meg, hol ül?

– Dehogynem! Azt mondta, az ablak mellett vár, piros ruhában!

– Akkor keressen egy piros ruhás hölgyet!

– AZ A BAJ, HOGY HÁROM VAN!

– Kérdezze meg őket!

– Már megtettem! Az első férjnél van, a második a fiát várja, a harmadik meg azt mondta, hogy ha még egyszer megszólítom, kihívja a férjét!

Végül Ilonka találta meg őt.

A hölgy ugyanis nem piros ruhában érkezett, hanem kékben.

– Ne haragudj, Béla, az utolsó pillanatban átöltöztem!

Béla bácsi megkönnyebbülten felsóhajtott.

– Semmi baj, Ilonka! Én is átöltöztem háromszor, csak rajtam mindháromszor ugyanaz az öltöny volt!

Leültek vacsorázni.

Ilonka nagyon kedves asszony volt, jó humorral, és hamar kiderült, hogy egyáltalán nem jön zavarba Béla bácsi megjegyzéseitől.

– Béla, te mióta vagy egyedül?

– Három éve.

– És miért csak most kezdtél ismerkedni?

– Mert eddig a lányom azt mondta, ne kapkodjam el!

– És most mit mondott?

– Hogy ha még egyszer vasárnap reggel hatkor felhívom, mert nem találom a távirányítót, ő maga keres nekem feleséget!

Ilonka nevetett.

– És tudsz főzni?

– Természetesen!

– Mit?

– Teát, virslit, főtt tojást.

– És valami komolyabbat?

– Hát, egyszer csináltam pörköltet.

– Milyen lett?

– A kutya azóta is inkább tápot eszik!

A vacsora végén Ilonka megkérdezte:

– Béla, szeretsz táncolni?

– Nagyon!

– Akkor menjünk el szombaton egy zenés estre!

– Rendben, de egy feltételem van!

– Micsoda?

– Ha gyors számot játszanak, te táncolsz, én meg vigyázok a táskádra!

Ilonka annyira nevetett, hogy még a pincér is odanézett.

A randi végül remekül sikerült.

Béla bácsi hazakísérte Ilonkát, és megbeszélték, hogy szombaton újra találkoznak.

Csakhogy másnap reggel valami egészen váratlan történt.

Hét óra előtt öt perccel valaki úgy verte az ajtómat, mintha tűz ütött volna ki.

Béla bácsi állt odakint.

– GYERE GYORSAN! TELE VAN A LAKÁSOM IDEGENEKKEL!

– Betörtek?!

– ROSSZABB! TANÁCSOT AKARNAK!

Átmentem.

A nappaliban ott ült Marika néni, Józsi bácsi, a harmadikról Erzsi néni, a postás és még két szomszéd.

Az asztalon kávéscsészék, sütemények, jegyzetfüzetek.

– Mi folyik itt? – kérdeztem.

Marika néni azonnal felpattant.

– Béla tegnap randin volt!

– Tudom.

– És sikerült neki!

– Honnan tudják?

– Mert Ilonka hazakísérése után megállt a kapuban, és olyan hangosan kiabálta, hogy „SZOMBATON FOLYTATJUK!”, hogy a szemben lakó Lajos is kijött gratulálni!

Béla bácsi sértődötten közbevágott.

– HÁT MIT CSINÁLJAK, HA A HALLÓKÉSZÜLÉKEMET OTTHON HAGYTAM?!

Kiderült, hogy az egész utca tudni akarta, hogyan lehet interneten ismerkedni.

Marika néni volt az első jelentkező.

– Béla, nekem is csinálj egy profilt!

– Rendben. Milyen férfit keresel?

– Legyen magas, jóképű, sportos, figyelmes, és szeressen utazni!

Béla bácsi bólintott.

– Értem. És ha találnék ilyet, szerinted miért pont téged választana?

– BÉLA!

– Csak kérdezem, hogy tudjam, mit írjak a hirdetésbe!

Józsi bácsi is elővette a telefonját.

– Béla, nekem is kellene egy társkereső!

– Hány éves vagy, Józsi?

– Hetvennyolc.

– És milyen korú hölgyet keresel?

– Olyan ötven körülit!

Béla bácsi felnézett a telefonból.

– Józsi, te társat keresel, vagy valakit, aki még fel tudja vinni a bevásárlást a harmadikra?

A szobában mindenki nevetett.

Erzsi néni következett.

– Béla, én olyan férfit szeretnék, aki meghallgat, figyel rám, és soha nem vitatkozik!

– Erzsi, neked nem férfi kell, hanem egy rádió, amiből kiszedték az elemet!

Közben Marika néni már regisztrált is.

– Béla, itt azt kérdezi, mi a hobbim!

– Írd be, hogy kertészkedés!

– De én nem kertészkedem!

– Akkor olvasás!

– Nem szeretek olvasni!

– Akkor mit szeretsz csinálni?!

– Mások dolgairól beszélgetni!

– NA, AKKOR ÍRD BE, HOGY HELYTÖRTÉNETI KUTATÁS!

Délre már akkora volt a forgalom Béla bácsi lakásában, hogy a postás megkérdezte, kell-e sorszámot húzni.

Béla bácsi pedig teljesen beleélte magát a szerepébe.

Füzetet vett elő, és mindenki nevét felírta.

– Mostantól én vagyok az utca párkapcsolati tanácsadója!

– És mennyibe kerül a tanácsadás? – kérdezte Józsi.

– Semmibe!

– Akkor jó, mert a múltkori tanácsod, hogy vegyek elektromos fűnyírót, már így is sokba került!

Délután kettőkor azonban megszólalt Béla bácsi telefonja.

Ilonka volt az.

– Szervusz, Béla! Mit csinálsz?

– Dolgozom, Ilonkám!

– Dolgozol? Azt hittem, nyugdíjas vagy!

– Az voltam tegnapig! Ma már hat ügyfelem van!

– Miféle ügyfeleid?

– Szerelmi tanácsokat adok az egész utcának!

Ilonka néhány másodpercig hallgatott.

– És mondd csak, Béla, nekem milyen tanácsot adnál?

– Neked? Hát, attól függ, mi a problémád!

– Van egy férfi, akivel tegnap nagyon jól éreztem magam, de ma egész nap nem hívott fel!

Béla bácsi az órára nézett.

– Ilonkám, az a férfi én vagyok!

– Tudom, Béla!

– Akkor miért nem ezzel kezdted?!

– Mert kíváncsi voltam, mit tanácsol a nagy szakértő!

Béla bácsi elgondolkodott.

– Azt tanácsolom, hogy ezt a férfit tartsd meg! Ritka jó ember!

– És miért nem hívott fel?

– MERT REGGEL ÓTA ITT ÜL NÁLAM HAT NYUGDÍJAS, ÉS MINDENKI SZERELMES AKAR LENNI!

Ilonka nevetve letette.

Béla bácsi ekkor kijelentette, hogy mára bezár az iroda.

A szomszédok lassan hazaszállingóztak.

Már csak Marika néni maradt.

– Béla, egy utolsó kérdésem lenne!

– Mondjad, Marika!

– Tegnap este, amikor Ilonkával elbúcsúztatok, volt csók?

Béla bácsi kihúzta magát.

– Volt bizony!

– És milyen volt?

– Marika, hetvennégy éves vagyok! Szerinted?

– Hát… romantikus?

– NAGYON! CSAK UTÁNA TÍZ PERCIG KERESTEM A SZEMÜVEGEMET!

– Miért, leesett?

– NEM! ILONKA TÁSKÁJÁBAN VOLT!

Másnap reggel újra találkoztam Béla bácsival a lépcsőházban.

Most már nem volt rajta öltöny.

Viszont egy hatalmas csokor virágot szorongatott.

– Hová készül, Béla bácsi?

– Ilonkához! Meghívott ebédre!

– Na, és mit visz neki?

– Virágot!

– Milyen figyelmes!

– Az bizony! De most van egy kis problémám.

– Micsoda?

– Tegnap este írt nekem Ilonka, hogy töröljem magam a társkeresőről, mert ő komolyan gondolja ezt az egészet.

– És?

– Megpróbáltam.

– Sikerült?

Béla bácsi körülnézett, aztán közelebb hajolt.

– NEM EGÉSZEN.

– Mit csinált?

– Hát, megnyomtam valamit, és most az egész városból írnak nekem az asszonyok!

– Mit nyomott meg?!

– Azt, hogy „kiemelés”!

– Jézusom, Béla bácsi! Akkor most mit fog csinálni?

Béla bácsi megigazította a virágcsokrot.

– MIT CSINÁLNÉK? MEGYEK ILONKÁHOZ! AZTÁN HA MEGKÉRDEZI, MIÉRT KERESEK MÉG MINDIG PÁRT, AZT MONDOM, HOGY NEM KERESEK… ENGEM KERESNEK! 🤣