😂 A férjem azt mondta, csak egyetlen dolgot vesz az autósboltban – amikor kijött, az eladó segített betolni a kocsiba

– Beugrom az autósboltba.

Ránéztem.

– Mit jelent az, hogy „beugrom”?

– Kell egy ablaktörlő.

– Csak egy ablaktörlő?

– Csak egy ablaktörlő.

Tizennyolc éve vagyunk házasok.

Pontosan tudom, hogy amikor egy férfi azt mondja, „csak egy ablaktörlő”, akkor abból ritkán lesz csak egy ablaktörlő.

– Veled megyek.

– Minek?

– Szeretem nézni, ahogy hazudsz magadnak.

A bolt előtt még egyszer megkérdeztem:

– Mit veszünk?

– Ablaktörlőt.

– Semmi mást?

– Semmit.

– Akkor kosár sem kell.

Gábor megsértődött.

– Minek nézel engem?

Erre inkább nem válaszoltam.

Bementünk.

Az ablaktörlők három méterre voltak a bejárattól.

Gábor mégis az ellenkező irányba indult.

– Az ablaktörlő arra van – mutattam.

– Tudom. Csak körülnézek.

Na, itt vesztettük el.

Két perc múlva egy mikroszálas kendőt tartott a kezében.

– Ez minek?

– Ez nem vásárlás. Ez szükséglet.

– Van otthon hat.

– De ilyen nincs.

– Mi különleges benne?

Gábor elolvasta a csomagolást.

– Prémium.

– Mitől prémium?

– Rá van írva.

Visszatettem.

Mentünk tovább.

A következő polcnál megállt.

– Nézd! Mágneses telefontartó!

– Van telefontartód.

– De az nem mágneses.

– És?

– Ez mágneses.

Nehéz volt vitatkozni ezzel az érveléssel.

Öt perccel később már volt nála telefontartó, műszerfalápoló, jégkaparó, két illatosító és valami kis fekete doboz.

– Az mi?

– Guminyomásmérő.

– Van az autóban.

– De ez digitális.

– Az autó is kiírja.

Gábor elhallgatott.

Aztán megszólalt:

– Jó, de ez kézben van.

Ekkor már tudtam, hogy elvesztettem.

Tíz perc múlva megjelent mellettünk egy eladó.

– Segíthetek?

Mielőtt megszólalhattam volna, Gábor azt mondta:

– Csak egy ablaktörlőért jöttünk.

Az eladó végignézett a kezében lévő nyolc terméken.

– Látom.

Én majdnem megöleltem.

Aztán az eladó elkövette a hibát.

– Ha már itt van, most akciós a hordozható kompresszorunk.

Gábor szeme felcsillant.

– Milyen kompresszor?

– Gumiabroncshoz. Digitális kijelző, automatikus leállítás, beépített lámpa…

Ránéztem az eladóra.

Ő észrevette.

– …de természetesen csak mondom.

Késő volt.

Gábor már vitte.

– Nekünk minek kompresszor?

– Vészhelyzetre.

– Mikor volt utoljára ilyen vészhelyzetünk?

– Még soha.

– Akkor?

– Látod? Bármikor megtörténhet.

Húsz perc múlva a pénztárnál álltunk.

A szalagon volt két ablaktörlő, három kendő, egy kompresszor, telefontartó, illatosító, műszerfalápoló, guminyomásmérő, elemlámpa, bikakábel és egy hatalmas kartondoboz.

Rámutattam.

– AZ mi?

– Tetőbox.

– Gábor.

– Akciós volt.

– Nincs szükségünk tetőboxra.

– Most még nincs.

– Akkor miért vetted meg?

– Hogy legyen, amikor lesz.

– Amikor mi lesz?

Gondolkodott.

– Több cuccunk.

Ránéztem a pénztárszalagra.

Ebben mondjuk volt logika.

Fizettünk.

Kimentünk a parkolóba.

A kisebb dolgok befértek a csomagtartóba.

A kompresszor is.

A tetőbox nem.

Gábor forgatta.

Hosszában.

Keresztben.

Átlósan.

Kinyitotta a hátsó ajtót.

Nem fért be.

Lehajtotta az ülést.

Nem fért be.

Ekkor kijött az eladó.

– Segítsek?

– Megoldom – mondta Gábor.

Tíz perc múlva már ketten próbálták betolni.

Én az autó mellett álltam.

– Gábor!

– Igen?

– Ugye emlékszel, miért jöttünk?

Megállt.

Az eladó is megállt.

Gábor rám nézett.

Aztán az autóra.

Aztán a telepakolt csomagtartóra.

– Ablaktörlőért.

– És hol van?

Csend.

Gábor elkezdett kutatni a csomagok között.

Egyre gyorsabban.

Az eladó visszanézett a bolt felé.

– Ne mondja…

Gábor kiegyenesedett.

– A pénztárnál maradt.

Én becsuktam a szemem.

– Tehát vettünk egy fél autósboltot, egy tetőboxot, amit nem tudunk hazavinni, de az egyetlen dolgot, amiért idejöttünk, bent hagytuk?

Gábor gondolkodott.

– Technikai értelemben megvettük.

Az eladó már a kocsi oldalának támaszkodva nevetett.

Végül valahogy rögzítették a tetőboxot.

Gábor büszkén végignézett az autón.

– Na látod! Mindennek van megoldása.

Beültünk.

Elindította a motort.

Elindultunk volna, amikor az eladó futva integetett utánunk.

Gábor lehúzta az ablakot.

– Mi történt?

Az eladó átnyújtotta az ablaktörlőt.

– Ezt megint itt hagyta.

Gábor átvette.

– Köszönöm!

Az eladó bólintott.

– Szívesen. És ha legközelebb csak egy izzóért jön…

Rám nézett.

– …a hölgynek javaslom, hozzanak utánfutót.

Azóta, ha Gábor azt mondja, hogy „csak beugrom az autósboltba”, nem vitatkozom.

Csak megkérdezem:

– Melyik autóval menjek utánad a többi cuccért?