😂 Bementem a bankba ügyet intézni – a biztonsági őr hamarabb megértette a problémámat, mint én

Az „apró ügy” kifejezést azóta töröltem a szótáramból.
Az egész azzal kezdődött, hogy kaptam egy levelet a banktól, amelyben közölték, hogy az adataim egyeztetése szükséges.
Elolvastam háromszor.
Elsőre nem értettem.
Másodszorra sem.
Harmadszorra már azt sem tudtam, hogy az adataimmal van baj, vagy velem.

Gondoltam, bemegyek személyesen. Ott majd elmagyarázzák.
Beléptem a bankba, ahol egy biztonsági őr állt az ajtónál.
– Jó napot! Miben segíthetek?
– Ügyet szeretnék intézni.

– Milyet?
– Ha tudnám, már félig el lenne intézve.
Az őr rám nézett.
– Kapott valamilyen levelet?
– Igen!
– Mit írtak benne?
– Hogy menjek be.
– És miért?
– Na, ezt szeretném én is megtudni!

Az őr bólintott.
– Akkor húzzon egy sorszámot!

Odamentem az automatához.
A képernyőn hat lehetőség volt.
Számlavezetés.
Bankkártya.

Hitelügyintézés.
Adatmódosítás.
Egyéb ügyek.
Időponttal érkeztem.
Én a hetediket kerestem: „Fogalmam sincs, miért vagyok itt.”
Megnyomtam az „Egyéb ügyek” gombot.
A gép kiadta a 148-as sorszámot.

A kijelzőn éppen a 62-es villogott.
Visszamentem a biztonsági őrhöz.

– Elnézést, itt mindig ennyien vannak?
– Nem, uram. Pénteken többen.
– És hétfőn?
– Hétfőn még reménykednek az emberek.

Leültem.
Mellettem egy idős bácsi újságot olvasott.
– Maga mióta vár? – kérdeztem.
– Reggel óta.
– És hányas?
– Hatvanhármas.

– Akkor mindjárt sorra kerül!
– Tudom. Azért vagyok ideges. Már olyan jól berendezkedtem.
Negyven perc múlva végre megjelent a számom.
Odamentem az ügyintézőhöz.
– Jó napot! Miben segíthetek?

– Kaptam egy levelet.
– Milyen levelet?
– Bankit.
– Mit tartalmazott?
– Egy felszólítást.

– Mire?
– Hogy jöjjek be.
– Milyen ügyben?

– Ezt kérdezi tőlem ma már a harmadik ember!
Az ügyintéző elvette a levelet, és olvasni kezdte.
Aztán újra elolvasta.
Majd megfordította.
– Egy pillanat, megkérdezem a kolléganőmet.

Elment.
Tíz perc múlva visszajött egy másik hölggyel.
Mindketten nézték a papírt.

Az egyik azt mondta:
– Szerintem ez adategyeztetés.
A másik megrázta a fejét.
– Nem, ez ügyfél-azonosítási felülvizsgálat.
– Az nem ugyanaz?

– Nem egészen.
Ekkor megszólaltam:
– Hölgyeim, én csak azt szeretném tudni, hogy ma még hazamehetek-e!
Az ügyintéző mosolygott.

– Természetesen! Csak előbb azonosítanunk kell.
– Rendben.
– Személyi igazolvány?

Odaadtam.
– Lakcímkártya?
Odaadtam.

– Születési dátum?
Megmondtam.
– Édesanyja neve?
Megmondtam.
– Telefonszáma?
Megmondtam.
A hölgy gépelt, majd felnézett.

– Sajnos a rendszer nem tudja egyértelműen azonosítani.
– Hogyhogy?!

– Valami eltérés van az adatok között.
– De hát itt ülök magával szemben!
– Tudom, uram, de a rendszer szerint nem biztos, hogy ön az.
– Akkor ki vagyok?!

– Ezt próbáljuk megállapítani.
Ekkor már éreztem, hogy kezd érdekes lenni a napom.
– Nézze, hölgyem! Negyvenkét éve ugyanaz vagyok. Ha közben valaki más lettem, arról engem senki nem értesített!
A hölgy elnézést kért, és telefonálni kezdett.
Újabb tíz perc.
Aztán közölte:
– Sikerült! Azonosítottuk!
– Hála az égnek! És most?

– Most meg kell állapítanunk, miért kapta a levelet.
– Eddig mit csináltunk?!

– Eddig azt állapítottuk meg, hogy ön valóban ön.
– Remek! Legalább valami biztos az életemben!
A hölgy tovább gépelt.
Egyszer csak felcsillant a szeme.

– Megvan!
– Mi van meg?!
– A levél oka!
Előrehajoltam.
– Mondja!
– Azért kellett befáradnia, mert a rendszerünkben hiányzik egy adat.

– Melyik?
– A foglalkozása.
Megkönnyebbültem.

– Hát ezt könnyű megoldani!
– Mivel foglalkozik?
Megmondtam.
Beírta.

Megnyomta az Entert.
A számítógép sípolt.
Az ügyintéző arca megváltozott.
– Jaj!
– Mi az, hogy jaj?!
– A rendszer most azt írja, hogy ezt az adatot csak egy másik ügytípusban lehet módosítani.

– És az hol van?
– A hármas ablaknál.
– Akkor átülök!
– Sajnos oda új sorszámot kell húznia.

Ekkor felálltam.
Olyan lassan, ahogy az ember egy hosszú házasság után feláll a kanapéról, amikor megkérik, hogy nézze meg, ég-e a villany a kamrában.
Kimentem a biztonsági őrhöz.
– Uram! Segítsen, mert én itt megöregszem!

– Mi történt?
Elmeséltem az egészet.
Az őr végighallgatott, majd megkérdezte:

– Megvan még a levél?
– Persze!
Elvette, megnézte a tetejét, majd a hátoldalát.
Aztán elnevette magát.
– Uram, maga ezt a levelet már elintézte!
– MICSODA?!
– Nézze csak! Itt van a jobb felső sarokban, hogy „Tájékoztatás korábbi adategyeztetés sikeres lezárásáról”.
– Akkor miért van benne, hogy fáradjak be?!
– Mert ez a levél a korábbi levelére hivatkozik, amelyben befáradásra kérték.

Csak álltam.
– Tehát én most azért jöttem be, mert kaptam egy levelet arról, hogy már nem kell bejönnöm?
– Pontosan.
– És ezt maga honnan tudja?

– Uram, tizenöt éve állok itt. Én már a boríték színéből megmondom, hogy ki fog délután sírni.
Ekkor visszamentem az ügyintézőhöz.
– Hölgyem, megoldódott!

– Nagyszerű! Mi volt a probléma?
– Semmi!
– Hogyhogy semmi?
– Az őr szerint már korábban elintéztem!
A hölgy újra megnézte a levelet.

– Ó, tényleg! Elnézést, ezt nem vettem észre!

– Semmi baj! Én sem. Csak nekem nincs itt számítógépem.
Elindultam kifelé.
Az ajtóban a biztonsági őr mosolyogva megkérdezte:

– Sikerült mindent elintézni?
– Igen! Sőt, még a foglalkozásomat is megpróbálták módosítani!
– Akkor eredményes nap volt!
– Mondja, maga nem akar átülni valamelyik ablakhoz?

– Dehogy akarok!
– Miért?
– Mert itt legalább segíthetek az embereknek!
Már majdnem kiléptem az ajtón, amikor utánam szólt:
– Uram! Egy pillanat!
Megfordultam.
– Igen?
– A sorszámát elrakta?

– Igen, miért?
– Mert ha legközelebb kap egy levelet, előbb mutassa meg nekem!
– Jó ötlet! És ha megint nem kell bejönnöm?
Az őr vigyorgott.

– Akkor legalább ne húzzon sorszámot!
Hazamentem, és elmeséltem a történteket a szomszédomnak.
Ő csak ennyit kérdezett:

– És végül mit intéztél el?
– Megtudtam, hogy nincs elintéznivalóm.
– És ez mennyi ideig tartott?

– Két és fél óráig.
– Akkor jól jártál!

– Miért?!
– Mert én múlt héten négy órát ültem ott, mire kiderült, hogy rossz bankba mentem!