Rendben — megírom hosszabb, még epikusabb és viccesebb változatban, teljesen ugyanebben a stílusban.
A hangsúly a túlzás, a drámai környezet és a banális baleset ellentétén van.
😂 A legviccesebb kárbejelentő
Esemény részletes leírása:
Sötét volt már, baljósan zúgtak az útmenti jegenyék.
A szél úgy cibálta őket, mintha a természet maga akarna tapsot kiharcolni egy készülő tragikomédiához.
A széltépte felhők már-már feladni látszottak harcukat a Hold ellen, ám az égitest győzedelmeskedett, s ezüstös fénye lassan végigkúszott az erdei úton.
A távolban bagoly huhogott, olyan átéléssel, mintha ő lenne a baleset felügyelőbizottságának elnöke.
A bokrok között varangyosbékák kuruttyolták esti imájukat…
A kis kórus békében zajlott, amíg mi – sajnálatos módon és teljesen akaratlanul – meg nem szakítottuk liturgiájukat.
Mert valahol ezen idilli (vagy legalábbis idillinek szánt) pillanatban ütöttük el a motorost.
Balra akartunk elkanyarodni, de meggondoltuk magunkat, mondván: „Ott se lesz jobb, mint itt.”
A motoros szegény viszont bedőlt balra villogó indexünknek, mint aki vakon megbízik egy rossz döntésben.
Mi pedig – a józan ész, a forgalmi szabályok és a jószándék ellenére – egy hirtelen felindulásnak (vagy félelemnek) engedve visszakanyarodtunk.
A visszakanyarodás azonban – sajnos – pont akkor történt, amikor ő odaért, így sikerült rajtaütni, szó szerint.
Ő pedig egy látványos, háromfordulatos hengerbucskával távozott az árok irányába, ahol a bokrok tapsoltak neki… ha lettek volna kezeik.
A békáknak ekkor torkára fagyott a kurutty.
Egy pillanatra olyan csönd lett, mintha még a természet is azt kérdezné:
„Komolyan, emberek? Ezt most így gondoltátok?”
Mi pedig ott ültünk, és próbáltuk megfogalmazni, hogyan is mondjuk majd el ezt a biztosítónak úgy, hogy ne röhögjenek ki az irodában.
