Építkezésen dolgozik három munkás: a Józsi, a Béla és a Pista.
Ebédszünetben leülnek a félkész fal tetejére, előveszik a szendvicseiket.
Józsi belenéz a dobozába, felsóhajt:
– Már megint szalámis szendvics! Ha holnap is ezt kapok, esküszöm, leugrok a falról!
Béla kinyitja a sajátját:
– Nálam már megint sajtos! Ha holnap is ez lesz, én is leugrok!
Pista is belenéz:
– Nálam meg mindig kolbászos. Ha holnap is az lesz… akkor én is megyek utánatok.
Másnap ugyanígy leülnek.
Józsi kinyitja a dobozt:
– Szalámis! Elég volt! – és leugrik.
Béla is megnézi:
– Sajtos! – és ő is leugrik.
Pista is:
– Kolbászos! – és ugrott ő is.
A temetés után a három özvegy beszélget.
Józsi felesége sírva mondja:
– Ha tudtam volna, hogy ennyire unja, csináltam volna bármi mást!
Béla felesége is zokog:
– Én is! Miért nem szólt?
A harmadik asszony, Pista felesége csak csóválja a fejét:
– Én ezt nem értem… Pista mindig maga készítette a saját szendvicsét!
Még több:
Egy villanyszerelő – nevezzük Karcsinak – kimegy egy házhoz, ahol állítólag rejtélyes áramingadozások vannak.
Csönget, kinyitja egy idős néni.
– Jaj, aranyoskám, már nagyon vártam! – mondja a néni. – Minden este villog a lámpa, aztán eltűnik az áram!
Karcsi körbenéz, bemegy a nappaliba, és elkezdi vizsgálni a vezetékeket, konnektorokat, kapcsolókat.
Egyszer csak észreveszi, hogy a kanapé mögül furcsa kattogó hang hallatszik.
– Néni kérem, mi az a zaj? – kérdezi.
– Nem tudom, fiam, ott szokott lenni minden este! – mondja a néni.
Karcsi odahúzza a bútort, és látja, hogy egy kis polcra egy vekkeróra van állítva.
De nem egy átlagos óra: a mutatók össze-vissza járnak, a szerkezet halk szikrákat ad ki.
– Néni… ez az óra tönkrement.
– Lehet – mondja ártatlanul a néni –, de amióta ez így kattog, azóta ingadozik az áram.
Karcsi felveszi, megnézi a hátulját, és elképed: az óra drótokkal össze van kötve a falba menő villanyvezetékkel.
– Néni… ezt ki kötötte így be?! – kérdezi döbbenten.
A néni büszkén mosolyog:
– Hát maga! Maga volt itt múltkor, és azt mondta, „néni, dugjon be mindent, ami nem működik rendesen, aztán majd megnézem!”
Karcsi fogja a fejét:
– Jóóó ég… és maga tényleg bedrótozta az órát a hálózatba?
A néni büszkén bólint:
– Persze! Gondoltam, ha áramot kap, jobban megy majd az idő!
Karcsi felsóhajt:
– Néni… maga nem felhúzta az órát, hanem rákötötte a 230 voltra!
A néni elkomorul:
– Ja, akkor ezért gyorsult fel rajta minden ünnep…
Karcsi megkönnyebbülve kihúzza a vezetékeket, és mondja:
– Most már működni fog a világítás is.
A néni mosolyogva:
– Ugye, mondtam én, hogy maga egy idővarázsló…
