Esküvője után néhány héttel kérdezik Kovácsot a kollégái az irodában:

– Na, Kovács, milyen a házasélet? Megszoktad már?

Kovács sóhajt egy nagyot:

– Hát, fiúk, vegyesek az érzéseim. A feleségem aranyos, főz rám, törődik velem, este megkérdezi, milyen napom volt… szóval vele minden rendben.

– Akkor mi a baj? – kérdezik a többiek.

– Tudjátok, hamarosan megáld minket az Isten egy pufók, visító, fogatlan teremtménnyel, aki egész nap csak követelőzik, mindenbe beleszól, éjjel-nappal zajong, és az ember soha nem tud tőle nyugodtan pihenni.

A kollégák összenéznek, aztán az egyik boldogan felkiált:

– Csak nem babát vártok?

Kovács lehajtja a fejét:

– Nem… anyósom eladta a lakását, és jövő héten hozzánk költözik.

– És mit szólt hozzá a feleséged?

– Azt mondta, ne aggódjak, hamar megszokom.

– És te mit mondtál?

– Hogy én is ezt mondtam neki, amikor tegnap hazahoztam az anyámat.

Még több vicc:

– Doktor úr, baj van, mindenki azt hiszi rólam, hogy láthatatlan vagyok.
– Érdekes…
– Mikor tudna fogadni?
– Mondja meg neki, hogy most nem érek rá.

A tanár kérdezi Pistikét:
– Miért késtél el?
– Álmomban focimeccsen voltam.
– És?
– Hosszabbítás volt.

– Miért vittél létrát a boltba?
– Mert azt mondták, magasak az árak.
– És segített?
– Nem, de legalább közelebbről láttam őket.

Két csiga beszélget az úton.
– Vigyázz, jön egy autó!
– Hol?
– Ott messze, a kanyarban.
– Akkor még van időnk jövő hétig.