😂 A recepciós közölte, hogy rossz szobába mentem – csak azt nem értettem, ki alszik az enyémben
Egy hosszú utazás után este tíz körül érkeztem meg a szállodába. Addigra már csak három dolog érdekelt: egy zuhany, egy ágy és hogy legalább nyolc órán keresztül senki ne szóljon hozzám.
A recepción kaptam egy kártyát.
– 314-es szoba, harmadik emelet – mondta a recepciós.
– Köszönöm.
Felmentem, megkerestem a 314-est, lehúztam a kártyát.
Piros fény.
Megpróbáltam még egyszer.
Piros.
Harmadszor már olyan lassan húztam végig, mintha a kártyának csak egy kis biztatásra lenne szüksége.
Semmi.
Már indultam volna vissza a recepcióra, amikor észrevettem, hogy az ajtó nincs teljesen becsukva.
Óvatosan benyomtam.
A szobában sötét volt.
Beléptem, letettem a táskámat, és már éppen a villanykapcsolót kerestem, amikor az ágy felől megszólalt valaki:
– Jó estét.
Megmerevedtem.
– Jó estét…
– Segíthetek?
– Remélem.
Felkapcsoltam a villanyt.
Az ágyban egy körülbelül hatvanéves férfi feküdt, pizsamában, szemüvegben, és teljes nyugalommal olvasott egy könyvet.
Néztük egymást.
– Maga mit csinál itt? – kérdeztem.
– Én?
– Igen.
A férfi körbenézett.
– Leginkább alszom. Bár jelenleg már kevésbé.
– Ez az én szobám.
– Érdekes.
– A recepción ezt mondták.
– Nekem is.
Elővettem a kártyámat.
– Nézze! 314.
A férfi felvette az éjjeliszekrényről a sajátját.
– Nézze! 314.
Ott álltam az ajtóban bőrönddel a kezemben, ő pedig ült az ágyban pizsamában.
– Akkor most mit csináljunk?
– Én maradnék – mondta. – Már levetkőztem.
– Jogos.
Visszamentem a recepcióra.
– Elnézést, de a 314-esben alszik egy férfi.
A recepciós rám nézett.
– Természetesen.
– Mi az, hogy természetesen?
– Az úr ott lakik.
– De én is ott lakom!
A recepciós elkérte a kártyámat.
Ránézett.
Aztán rám.
Megint a kártyára.
– Uram… ön a 341-esben lakik.
– Tessék?
Megmutatta a számot.
341
Én valamiért egész este 314-nek olvastam.
– Akkor miért nyílt ki az ajtaja?
– Mert az úr valószínűleg nem csukta be rendesen.
– Értem.
Már indultam volna, amikor a recepciós utánam szólt:
– Egy pillanat!
– Igen?
– A bőröndje hol van?
Megálltam.
A bőröndöm.
A 314-esben maradt.
Visszamentem.
Bekopogtam.
A pizsamás férfi nyitott ajtót. A bőröndömet már odakészítette maga mellé.
– Meglett a szobája?
– Meg.
– 341?
– Igen.
Elmosolyodott.
– Gondoltam.
– Honnan?
– Mert tegnap én is ugyanezt csináltam.
– Maga is összekeverte a számokat?
– Nem.
– Akkor?
A férfi a folyosó végére mutatott.
– Én a 413-ast kerestem.
Pár másodpercig csak néztünk egymásra.
Aztán megszólalt:
– Szerintem ebben a szállodában nem a reggeli a legnagyobb probléma.
Másnap reggel a liftben újra találkoztunk.
Rám nézett.
– Megtalálta az éttermet?
– Még nem.
– Akkor jöjjön utánam.
– Biztos?
Elgondolkodott.
– Inkább menjünk külön.
