Egy egyetem professzora, egy vidéki pap és egy kecske egyszerre szállnak be egy liftbe egy budapesti irodaházban. (Ne kérdezd, hogyan került oda a kecske – ez egy vicc, nem dokumentumfilm.)
A lift elindul, de hirtelen megáll a 13. emeleten. A lámpák villognak, és egy gépi hang szólal meg:
– „A lift meghibásodott. Kérjük, várjanak türelemmel. Addig beszélgessenek egymással, hogy ne legyen kínos a csend.”
A professzor megvonja a vállát, és így szól:
– Nos, ha már itt vagyunk, beszéljünk filozófiáról. Mi az élet értelme?
A pap rögtön rávágja:
– Az élet értelme az, hogy szolgáljuk az Urat, és jót tegyünk embertársainkkal.
A professzor elgondolkodik:
– Érdekes. Én inkább úgy látom, hogy az élet értelme a tudás keresése és az univerzum megértése.
Ekkor megszólal a kecske:
– Bééé.
A pap és a professzor egymásra néznek, majd a professzor megkérdezi:
– Ez most… filozófiai állásfoglalás volt?
A pap komolyan bólint:
– Lehet, hogy ez egy mély metafora. Talán a kecske a természet hangja.
A professzor jegyzetelni kezd:
– Lehet, hogy a kecske egy szimbólum. A tudatalatti. A kollektív bölcsesség.
A kecske újra megszólal:
– Bééé… liftgombot nyomni… nem tudok…
A pap és a professzor döbbenten néznek rá.
– Te beszélsz?! – kérdezi a pap.
– Persze – mondja a kecske. – De csak akkor, ha elromlik a lift. Ez az átok, amit rám szórtak.
A professzor felkiált:
– Ez fantasztikus! Egy beszélő kecske! Nobel-díj!
A pap meg áldást akar adni rá.
Ekkor a lift hirtelen újra elindul, és megáll a földszinten. Az ajtó kinyílik, és egy takarító néni áll ott, aki ránéz a társaságra, majd így szól:
– A kecske megint elrontotta a liftet?
A kecske sóhajt, és így szól:
– Mondtam már, hogy ne engedjetek be engem a liftbe… én csak a lépcsőt tudom megemészteni.
