A kéményseprő új házhoz érkezik,
de már a létra láttán elsápad.
„Fel kell menni?” – kérdi remegve.
A tulaj bólint: „Persze, oda.”
A kéményseprő felnéz: „Ez a Himalája?”
Félúton megáll, és kapaszkodik:
„Itt már vékonyabb a levegő!”
A tulaj kiabál alulról:
„Még csak a garázs tetején vagy!”
A kéményseprő nagy nehezen felér, belenéz a kéménybe,
és így szól: „Ez nagyon mély.”
A tulaj megjegyzi: „Ez lenne a munkája.”
A kéményseprő végül megcsinálja, de nem mozdul a tetőről.
„Lejössz?” – kérdezi a tulaj.
A kéményseprő csak ennyit mond:
„Ha van helikoptered, akkor igen.”
Még több vicc:
A fogorvos épp kezdi a kezelést, de ahogy bekapcsolja a fúrót, összerezzen.
A páciens rákérdez: „Doktor úr, maga fél ettől a hangtól?”
A fogorvos erőltetett mosollyal felel: „Á, dehogy… csak nem szeretem, amikor fenyeget.”
A páciens nyel egyet: „Fenyeget?”
„Igen, néha úgy érzem, hogy ő irányít engem.”
A fúró hirtelen magasabb hangra vált, a doktor felpattan: „Na, ezt mondom!”
A páciens kiszállna a székből: „Akkor én megyek…”
„Nem! Nem! Maradjon! Csak egy kis lelki felkészülés kell.”
A fogorvos mély levegőt vesz: „Most már jó.”
Bekapcsolja a fúrót, ami újra visít egyet.
A doktor hátralép: „Ez személyes támadás volt.”
Végül odahívja az asszisztensét:
„Te fogod, én meg majd bátorítalak.”
