A nyuszika elhatározza, hogy sportos életet kezd, és benevez a sivatagi futóversenyre az állatok között.
Mindenki kineveti: a teve, az oroszlán, még a sündisznó is.
– Ugyan már, nyuszika, te olyan kicsi vagy! – mondják.
A nyuszika azonban eltökélt:
– Majd meglátjátok, hogy nem a méret számít!
Eljön a verseny napja. A pályán óriási hőség, mindenki izzad, a nyuszika pedig ugrál jobbra-balra, mintha csak piknikre jött volna.
A teve odaszól neki:
– Fiam, mire te végigérsz, én már rég pihenek majd az oázisnál!
A nyuszika csak mosolyog.
– Nem baj, csak induljunk már!
Kilőnek a rajtnál, és mindenki hatalmas porfelhőt kavar. A nyuszika persze lemarad… vagy legalábbis úgy tűnik.
Az oázisnál már üldögél az oroszlán, a gepárd és a teve, dagonyáznak a vízben,
amikor egyszer csak felbukkan a nyuszika — teljesen frissen, lihegés nélkül.
Az állatok elképednek:
– Nyuszika! Hogy értél ide ilyen gyorsan?!
– És miért nem vagy lihegve?
– Hol előztél meg minket?!
A nyuszika vigyorog:
– Én nem a nagy homokdűnéket kerülgettem, hanem…
és a hátizsákjából előhúz egy nagy térképet:
– …kihasználtam a forgatókönyv-rövidítést! Itt volt egy apró betűs rész:
„Nyuszika mindig előbb ér a végére.”
Az oroszlán felsóhajt:
– Ez csalás!
A nyuszika vállat von:
– Nem csalás… klasszikus hagyomány. A mesékben is mindig én nyerek a végén!
Még több:
A nyuszika elhatározza, hogy megtanul főzni, mert elege van a répa minden formájából.
Felmegy hát a hegy tetejére a híres szakácsbagolyhoz, aki minden ételt el tud készíteni.
– Bagoly mester, taníts meg főzni! – könyörög a nyuszika.
A bagoly kicsit gyanakodva méregeti:
– Te? Főzni? Mit akarsz te csinálni, répát rántani?
– Nem! – mondja büszkén a nyuszika. – Valami különlegeset!
– Rendben – mondja a bagoly. – De előbb vizsgafeladatot kapsz.
– Mit kell tennem?
– Készíts egy ételt, amiről senki sem tudja megmondani, miből van!
A nyuszika gondolkodik, hazaugrál, eltűnik egy napra, kettőre, háromra.
Aztán megjelenik egy gőzölgő tál levessel a bagoly előtt.
A bagoly belekóstol.
Elkomorul.
Megkóstolja újra.
Majd harmadszor is.
A nyuszika izgatottan kérdi:
– Na?
A bagoly halkan megszólal:
– Nyuszika… ez borzalmas.
– De mégis… milyen ízű? – kérdezi a nyuszika reménykedve.
A bagoly leteszi a kanalat:
– Fiam… ennek az égvilágon semmilyen íze nincs. Nem sós, nem édes, nem keserű, nem csípős… semmi!
A nyuszika felcsillanó szemmel kiáltja:
– Akkor sikerült! Még te sem tudod, miből van!
A bagoly megadóan kérdezi:
– Jó… hát miből főzted?
A nyuszika büszkén kihúzza magát:
– Forró vízből!












