😂 Elvittem az anyósomat a piacra alkudozni – fél óra múlva már az árus könyörgött, hogy vigyem haza!
Az anyósom, Margit néni, hetvenkét éves, és olyan alkudozási tehetsége van, hogy egyszer a templomi perselyből is visszajárót akart kérni.
Szombat reggel bejelentette:
– Kislányom, megyünk a piacra! Elfogyott a krumplim!
– Margit néni, a boltban is van krumpli!
– Persze, de ott nem lehet alkudni!
– A múltkor is megpróbálta!
– Igen, és azóta az a pénztárosnő nem köszön!
Tíz perc múlva már a piacon voltunk.
Az első krumpliárusnál Margit néni megállt.
– Mennyi a krumpli, aranyoskám?
– Háromszázötven forint kilója!
– Ennyiért már hámozva is adhatná!
– Néni, ez első osztályú magyar krumpli!
– Én is első osztályú magyar asszony vagyok, mégsem kérek magamért háromszázötvenet kilónként!
Az árus elnevette magát.
– Na jó, magának háromszáz!
– Kétszáz!
– Kétszáznyolcvan!
– Kétszázötven, és nem mondom el a feleségének, hogy ilyen könnyen beadja a derekát!
A férfi végül megadta magát.
– Jól van, kétszázötven! Hány kilót adhatok?
– Kettőt!
– KETTŐT?! Ezért alkudoztunk negyedórát?!
– Miért, maga azt hitte, krumpliföldet akarok venni?
Én már kezdtem szégyellni magam.
De az igazi baj a csirkésnél kezdődött.
– Mennyi egy csirke? – kérdezte Margit néni.
– Háromezer forint kilója!
– Te jó ég! Aranytojást tojt az anyja?
– Tanyasi csirke, néni!
– Az enyém is tanyasi volt, mégis ingyen szaladgált az udvaron!
– Akkor miért nem azt eszi?
– Mert megette a róka!
– Akkor alkudjon a rókával!
A mögöttünk állók hangosan nevettek.
Margit néni azonban folytatta.
– Kétezerért elviszem!
– Annyiért nem adhatom!
– Akkor kétezerötszáz, de kérem hozzá a máját!
– Rendben!
– Meg a zúzáját!
– Jó!
– Meg a nyakát!
Az árus letette a kést.
– ASSZONYOM! Ha adok egy egész csirkét ingyen, végre hazamegy?!
Margit néni elmosolyodott.
– Hát persze, aranyoskám!
A férfi gyorsan becsomagolta a csirkét, és a kezébe nyomta.
– Tessék! Viszontlátásra!
Margit néni még visszafordult.
– És jövő szombaton is itt lesz?
Az árus elsápadt.
– Nem! Jövő szombaton szabadságon leszek!
– És azután?
– Akkor is!
– Meddig?
– AMÍG A NÉNI PIACRA JÁR!
Hazafelé Margit néni büszkén cipelte az ingyencsirkét.
– Na látod, kislányom! Így kell vásárolni!
– Igen, Margit néni. Csak most már az egész piac ismer bennünket.
– Persze! Mert szeretnek!
Azóta Margit néni minden szombaton piacra jár.
Én pedig péntekenként előre szólok az árusoknak, hogy legyen idejük bezárni.
Fiktív, humoros történet, szórakoztatási céllal.
