A feleség faggatózik a férjénél:
– Szívem, most mire gondolsz?
– kérdezi a férfitól.
– Sörre. – hangzik a nem
túl romantikus válasz.
– Rám nem is?!
– De. Ahogy hozod a sört.
Forrás: https://tudnodkell.info/vicc-a-feleseg-faggatozik-a-ferjenel/
+1VICC
A férj vasárnap reggel ünnepélyesen felkel.
A feleség még félálomban ránéz, és már sejti: most valami “ötlet” jön.
– Hova mész ilyen lelkesen?
– Reggelit csinálok neked.
A feleség felül az ágyban.
– Nekem? Miért?
– Mert szeretlek.
A feleség gyanakodva:
– Mit törsz össze?
– Semmit.
– Akkor mit felejtettél el?
– Semmit.
A feleség sóhajt.
– Oké. Menj. De óvatosan.
A férj kivonul a konyhába, mint egy hős, aki még nem tudja, hogy tragédia lesz.
Csörömpölés.
Koccanás.
Egy halk „óóó ne…”
A feleség a párnába beszél.
– Megvolt.
Tíz perc múlva a férj visszajön egy tálcával.
A tálcán: rántotta… és valami, ami elvileg pirítós.
A feleség nézi.
– Ez… szén?
– Extra ropogós.
A feleség mosolyog, mert jó ember, de közben számol.
– És a kávé?
A férj büszkén letesz egy bögrét.
A feleség beleszagol.
– Ez mi?
– Kávé.
– Ez inkább olyan, mint egy sötét emlék.
A férj sértődötten:
– Erősre csináltam, hogy felébredj.
– Ez felébreszti a halottakat is.
A férj leül vele szemben, és várja az elismerést.
A feleség kóstol egy falatot a rántottából.
Az arca megáll félúton valahol a “kedves” és a “segítség” között.
– Finom.
A férj felragyog.
– Ugye?!
A feleség bólint.
– Olyan… bátor.
A férj:
– Bátor?
– Igen. Van benne lélek. Meg kockázat.
A férj büszkén:
– Na látod!
A feleség óvatosan kérdez.
– Miből van?
A férj természetesen:
– Tojásból.
– És még?
– Hát… tojásból.
A feleség:
– Mennyi tojásból?
A férj:
– Mindből.
A feleség leteszi a villát.
– Mennyi az a “mind”?
A férj:
– Tizenkettő.
A feleség lassan felnéz.
– Tizenkettő… tojás?
– Igen. Gondoltam, jó nagy adag legyen.
A feleség olyan csendben marad, hogy a falióra is elnézést kér.
– Drágám… az a tojás a hétre volt.
A férj védekezik.
– De hát szeretetből csináltam!
A feleség:
– A szeretetből nem lesz rántotta, csak ha van hozzá tojás.
A férj próbál menteni.
– Veszek majd.
A feleség bólint.
– Jó. És a bacon?
A férj megmerevedik.
– Milyen bacon?
A feleség:
– Amit tegnap vettem.
A férj óvatosan:
– Ja, az… nem bacon volt.
– Hanem?
A férj halkan:
– Kóstoló.
A feleség felnevet, de az már az a nevetés, ami vihar előtt van.
– Te megetted a bacont is?
A férj:
– Csak kettőt.
– Kettő csomagot?
A férj:
– …igen.
A feleség feláll, és nagyon nyugodtan elviszi a tányért.
A férj rémülten:
– Most haragszol?
A feleség visszanéz, mosolyog, mint aki már eldöntötte a sorsot.
– Nem. Sőt.
A férj fellélegzik.
– Tényleg?
A feleség:
– Tényleg. Ma te mész bevásárolni.
A férj:
– Oké, sima ügy.
A feleség:
– Egy listával.
A férj:
– Jó.
A feleség elővesz egy papírt.
A férj ránéz: három oldal, apró betűvel.
A feleség hozzáteszi a csattanót:
– Ja, és most te is kapsz reggelit.
A férj:
– Mit?
A feleség:
– A saját rántottádból. Egész héten.
