😂 A kollégám azt mondta, van egy biztos módszere a késés ellen – másnap ő ért be utoljára
Nálunk az irodában a hétfő reggeleknek van egy különleges hangulata. Fél kilenckor még senki nem beszél, csak a kávéfőző dolgozik teljes erőbedobással.
Én aznap 8:07-kor estem be az ajtón.
Zoli már a helyén ült.
Ránézett az órára, aztán rám.
– Megint elkéstél.
– Hét perc.
– A késés nem percek kérdése. A késés életforma.
– Te mióta lettél életvezetési tanácsadó?
Hátradőlt a székében.
– Amióta rájöttem a tökéletes módszerre.
– Milyen módszerre?
– Arra, hogy az ember soha többé ne késsen el.
Letettem a táskámat.
– Hallgatlak.
– Este mindent előkészítesz. Ruhát, kulcsot, pénztárcát, táskát. Reggel nincs telefonnyomkodás, nincs még öt perc az ágyban, nincs kapkodás. Az ébresztőt pedig húsz perccel korábbra állítod.
– Ennyi?
– Ennyi.
– És ez működik?
Zoli olyan arccal nézett rám, mint aki személyesen találta fel a pontos érkezést.
– Három hete egyetlen percet sem késtem.
Ebben a pillanatban kijött a főnök az irodájából.
– Zoli, végre valaki, akiről példát lehet venni!
Zoli szerényen bólintott.
– Csak egy kis szervezettség.
Egész nap ezt hallgattuk.
Ebédnél is.
A kávégépnél is.
Délután még egy papírra is felírta nekünk:
„A reggel előző este kezdődik.”
Kiragasztotta a falra.
– Ezt jegyezzétek meg.
Másnap reggel 7:55-kor már bent ültem.
Nem azért, mert megfogadtam Zoli tanácsát.
Egyszerűen rosszul állítottam be az ébresztőt.
Nyolc óra.
Zoli sehol.
8:10.
Semmi.
8:20.
A főnök kijött.
– Hol van a példaképünk?
– Biztosan nagyon szervezetten érkezik – mondtam.
8:35-kor már mindenki az ajtót figyelte.
8:47-kor végre kivágódott.
Zoli rohant be. A haja az égnek állt, az inge félig kilógott a nadrágjából, és két különböző cipő volt rajta.
A főnök végignézett rajta.
– Zoli… mi történt?
Lihegve letette a táskáját.
– Tegnap este mindent előkészítettem.
– Akkor?
– Ruhát, kulcsot, pénztárcát, táskát. Mindent.
– És az ébresztő?
Zoli lehajtotta a fejét.
– Azt is.
– Akkor miért késtél negyvenhét percet?
– Mert húsz perccel korábbra állítottam.
– Ahogy mondtad.
– Igen.
– És?
Zoli nagyot sóhajtott.
– Reggel megszólalt, ránéztem az órára, és rájöttem, hogy van még húsz percem.
– Na és?
– Megünnepeltem.
– Hogyan?
– Visszaaludtam.
A főnök pár másodpercig nézte.
Aztán odament a falhoz, levette Zoli tegnapi bölcsességét, és tollal aláírt még egy sort:
„A reggel előző este kezdődik. Kivéve, ha Zoli visszaalszik.”
Azóta Zoli nem ad tanácsot a késés ellen.
Viszont én minden reggel megnézem, milyen cipő van rajta.
Ez a történet szórakoztató céllal készült, szereplői és eseményei kitaláltak. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel a véletlen műve.
