😂 Az indián nagyfőnök először ment bevásárolni egy szupermarketbe – a pénztárnál kitört a törzsi tanácskozás!

A törzs nagyfőnöke, Bölény Bátor, hetven év alatt egyszer sem járt szupermarketben.

Amikor a falu szélén megnyílt az új áruház, elhatározta, hogy személyesen vizsgálja meg a fehér ember kereskedelmi szokásait.

Magával vitte két harcosát, Fürge Rókát és Hosszú Tollat.

Már a bejáratnál megálltak.

Az automata ajtó magától kinyílt.

– Nagyfőnök! – suttogta Fürge Róka. – Az ajtó meghajolt előtted!

– Helyes! Legalább itt tisztelik a rangomat!

Odabent Bölény Bátor meglátott egy bevásárlókocsit.

– Mi ez a vasból készült szekér?

– Ebbe kell rakni az árut – magyarázta egy eladó.

– És hol a ló?

– Nincs hozzá ló!

– Akkor miért hívják kocsinak?!

Az eladó inkább továbbment.

A nagyfőnök a zöldségespultnál megállt.

– Nézzétek! Egyetlen paradicsomért háromszáz forintot kérnek!

Fürge Róka megvakarta a fejét.

– Nagyfőnök, nálunk a kertben ingyen terem!

– Akkor holnap idehozzuk a kertet, és gazdagok leszünk!

A húsosztályon meglátták a csomagolt csirkét.

– Ez milyen madár? – kérdezte Hosszú Toll.

– Csirke – felelte az eladó.

– És miért nincs rajta toll?

– Mert megtisztítottuk.

Bölény Bátor elismerően bólintott.

– Ügyes vadászok! Még a madarat is levetkőztetik, mielőtt hazaviszik!

A baj azonban a pénztárnál kezdődött.

A kasszás lehúzta az árukat.

– Tizennyolcezer-hatszáz forint lesz!

A nagyfőnök megdermedt.

– MENNYI?!

– Tizennyolcezer-hatszáz!

Bölény Bátor azonnal felemelte a kezét.

– TÖRZSI TANÁCSKOZÁS!

A két harcos leült a pénztár elé, keresztbe tett lábbal.

A mögöttük álló vásárlók döbbenten figyeltek.

– Fürge Róka! Mennyi aranyunk van?

– Semennyi, nagyfőnök!

– Hosszú Toll! Mennyi prémünk?

– Két nyúlbőr és egy régi pokróc!

– Akkor ajánljunk fel három kecskét!

A pénztáros közbeszólt:

– Uram, itt csak készpénzzel vagy bankkártyával lehet fizetni!

A nagyfőnök előhúzott egy bankkártyát.

– Ezt a fiam adta. Azt mondta, ezzel mindent megvehetek!

– Nagyszerű! Kérem, üsse be a PIN-kódot!

Bölény Bátor a két harcosára nézett.

– Hallottátok? Titkos kódot kér!

Fürge Róka odasúgta:

– Nagyfőnök, talán a törzs jelszavát!

Bölény Bátor a terminál fölé hajolt, és ünnepélyesen megszólalt:

– HÁROM BÖLÉNY FUT A HOLD ALATT!

A pénztáros nagyot sóhajtott.

– Uram, négy számjegyet kell beütni!

– Miért nem ezzel kezdte?!

A nagyfőnök bepötyögte a számokat.

A terminál csipogott.

„ELUTASÍTVA.”

Bölény Bátor felháborodott.

– Ez a masina megsértette a törzsfőnököt!

A pénztáros megnézte a kijelzőt.

– Uram, nincs elegendő fedezet a kártyán.

A nagyfőnök elgondolkodott.

– Akkor kérem a főnököt!

– Miért?

– Mert nálunk, ha valakinek nincs elég valamije, a törzs segít neki!

Ekkor megérkezett az üzletvezető.

– Mi a probléma?

Bölény Bátor kihúzta magát.

– Én vagyok Bölény Bátor, a törzs nagyfőnöke! Békés kereskedelmet ajánlok!

– És mit szeretne?

– Elviszem az árut, cserébe adok két nyúlbőrt, egy pokrócot és Fürge Rókát!

Fürge Róka felugrott.

– ENGEM?!

– Nyugodj meg, fiam! Ha nem kellesz nekik, visszaviszlek!

A pénztáros már a könnyeit törölgette a nevetéstől.

Az üzletvezető végül megkérdezte:

– Uram, nem lenne egyszerűbb, ha visszatenne néhány terméket?

A nagyfőnök körbenézett.

– Bölcs ember vagy! Így lesz!

Visszatették a csirkét, a sajtot, a kenyeret és a zöldségeket.

Végül csak egy zacskó ropi maradt.

– Háromszáz forint – mondta a pénztáros.

Bölény Bátor elővett egy ötszázast, és büszkén fizetett.

Kifelé menet Fürge Róka megkérdezte:

– Nagyfőnök, mit tanultunk ma a fehér ember boltjában?

Bölény Bátor komoran felelt:

– Azt, fiam, hogy ide többé nem jövünk vásárolni!

– Miért?

– Mert nálunk a vadászat végén hazavisszük a zsákmányt. Itt meg három órát vadásztunk, és a végén mi fizettünk érte!