Székely bácsi ballag hazafelé a faluba,
maga mögött húzza a tehenet kötélen.
Egyszer csak megáll mellette egy vadonatúj Mercedes.
A sofőr lehúzza az ablakot,
ránéz a bácsira, és megszólal:
– Jó napot, bátyám! Hova, hova ilyen komótosan?
– Hát csak hazafelé, fiam, a Marikához.
– Ha gondolja, magát fel tudom venni,
de a tehenet nem igazán.
A bácsi elgondolkodik, vakarja a bajuszát.
– Nem baj az, fiam, kösse csak a kocsi hátuljához.
– De hát bátyám, ez egy drága autó!
– A tehén még drágább.
A sofőr végül nagy sóhajjal odaköti a tehenet.
Elindulnak lassan, húsz kilométerrel óránként.
A tehén békésen cammog utánuk.
– Mehetünk gyorsabban is – mondja a bácsi –, bírja az.
Felgyorsítanak ötvenre, majd hetvenre.
A sofőr idegesen néz a visszapillantó tükörbe.
– Bátyám, a tehén már nagyon fújtat, és lógatja a nyelvét!
– És merre lógatja? – kérdi a bácsi.
– Jobbra.
– Akkor ne féljen, fiam – mondja nyugodtan a székely –, csak indexel, le akar fordulni.
Még több vicc:
1. Székely bácsi és az orvos
Székely bácsi bemegy a rendelőbe.
Leül, néz maga elé, nem szól semmit.
Az orvos vár egy kicsit, aztán megszólal:
– Mi a panasza, bátyám?
– Hát, fáj.
– Hol fáj?
– Itt belül.
Az orvos sóhajt, előveszi a sztetoszkópot.
– Mikor fáj a legjobban?
– Ha gondolkodom.
– És sokat gondolkodik?
– Nem én, doktor úr.
– Akkor mi a baj?
– Az asszony.
– Miért, mit csinál?
– Beszél.
Az orvos elmosolyodik.
– Arra nincs orvosság.
A székely bácsi feláll.
– Tudom. Nem gyógyulni jöttem, csak megerősítést kérni.
2. Székely bácsi és a vonat
Székely bácsi kimegy az állomásra, leül a peron szélére.
Jön az állomásfőnök, ránéz.
– Bátyám, várja a vonatot?
– Várom hát.
– Hova akar menni?
– El.
– De merre?
– Amerre visz.
Megérkezik a vonat, felszállnak.
A kalauz odalép a bácsihoz.
– Jegyet, bérletet kérek!
A bácsi zsebbe nyúl, hosszan keresgél.
– Nincs.
– Akkor miért szállt fel?
– Mert megállt.
A kalauz ideges lesz.
– De jegy nélkül nem utazhat!
A székely bácsi kinéz az ablakon.
– Akkor állítsák meg, fiam, én már megszoktam az utazást.
