1. 😂 Rendeltem egy beszélő papagájt – három nap múlva már a szomszédok is tudták az összes titkomat!

Az egész azzal kezdődött, hogy egy vasárnap délután megláttam egy hirdetést az interneten.

„Rendkívül intelligens, beszélő papagáj eladó. Nagy szókinccsel rendelkezik, gyorsan tanul, és kiváló társaság!”

Gondoltam, milyen jó lenne egy ilyen madár!

Hazajövök a munkából, ő megkérdezi, milyen napom volt, én elmesélem, ő pedig bólogat.

Ráadásul nem kell sétáltatni, nem foglalja el a kanapét, és remélhetőleg nem kapcsolgatja a tévét.

Felhívtam a tulajdonost.

– Jó napot! A beszélő papagáj miatt telefonálok.

– Megvan még.

– És tényleg beszél?

– Hölgyem, ez a madár többet beszél, mint az egész családom együtt!

– Az remek!

– Hát… ezt majd meglátja.

Akkor még nem értettem, miért sóhajtott ekkorát.

Ma már értem.

Sőt, azóta én is rendszeresen sóhajtozom.

Másnap megérkezett a papagáj.

Gyönyörű, zöld-sárga tollazata volt, hatalmas csőre és olyan tekintete, mint egy nyugdíjas házmesternek, aki mindent látott, és semmit nem felejtett el.

A neve Kázmér volt.

Betettem a kalitkáját a nappaliba, és kedvesen megszólítottam.

– Szia, Kázmér!

A madár rám nézett.

– NA, MEGJÖTT A FŐNÖKASSZONY!

Meglepődtem.

– Jaj, de ügyes vagy!

– EZT TE MONDOD!

Nevettem.

Milyen aranyos!

Aztán megkérdeztem:

– Éhes vagy?

– MÁR MEGINT ENNI KELL?!

Ekkor kezdtem sejteni, hogy Kázmér előző gazdája nem egy nyelviskolában dolgozott.

Az első nap még minden csodálatos volt.

Kázmér fütyült, énekelt, és időnként azt kiabálta:

– CSUKD BE AZ AJTÓT, NEM BARLANGBAN LAKUNK!

Ezt különösen hasznosnak találtam.

Este azonban felhívott a barátnőm, Éva.

Elmeséltem neki, hogy a szomszédom, Pista bácsi már harmadszor panaszkodott a lépcsőházban hagyott cipőkre.

– Tudod, Éva, Pista bácsi olyan kíváncsi, hogy ha a szomszéd utcában valaki tüsszent, ő már viszi is a zsebkendőt!

Nevettünk.

Kázmér közben csendben ült a kalitkában.

Legalábbis én azt hittem, hogy csendben van, mert nem figyel.

Másnap reggel kinyitottam az ablakot szellőztetni.

Pista bácsi éppen a virágait locsolta az udvaron.

– Jó reggelt! – köszöntem.

Mielőtt válaszolhatott volna, Kázmér megszólalt:

– PISTA BÁCSI MINDENBE BELEÜTI AZ ORRÁT!

Megdermedtem.

Pista bácsi lassan felnézett.

– Tessék?!

– Semmi! – kiáltottam. – A tévé!

Kázmér azonnal folytatta:

– HA VALAKI TÜSSZENT, MÁR VISZI A ZSEBKENDŐT!

Pista bácsi letette a locsolókannát.

– Értem. Szóval ezt gondolja rólam!

– Nem, dehogy!

– EZT TE MONDOD! – ordította Kázmér.

Becsaptam az ablakot.

A madár elégedetten füttyentett.

– NA, EZT MEGBESZÉLTÜK!

A második napon elhatároztam, hogy nagyon vigyázok, mit mondok a madár előtt.

Reggel a tükör előtt készülődtem.

Felpróbáltam egy régi nadrágot.

Nem jött rám.

Behúztam a hasamat.

Semmi.

Oldalra fordultam.

Még rosszabb lett.

Végül mérgesen odaszóltam magamnak:

– Na, szép! Ez a nadrág biztos összement a mosásban!

Kázmér a nappaliból válaszolt:

– PERSZE, A MOSÓGÉP A HIBÁS!

– Te csak maradj csendben!

– NEKEM NE MAGYARÁZZ!

Már ekkor azon gondolkodtam, vajon jár-e garancia a papagájra.

Délután becsengetett a szomszédasszony, Marika.

– Hallottam, hogy beszélő papagája van! Megnézhetem?

– Persze, tessék bejönni!

Marika odalépett a kalitkához.

– Jaj, de gyönyörű vagy! Hogy hívnak, szépségem?

Kázmér oldalra billentette a fejét.

– MARIKA MEGINT JÖTT KÍVÁNCSISKODNI!

Majdnem elejtettem a kávéscsészét.

Marika rám nézett.

– Ezt honnan tudja?!

– Biztos véletlenül mondta!

Kázmér folytatta:

– HA EGYSZER BEJÖN, KÉT ÓRA MÚLVA MEGY EL!

Marika szája tátva maradt.

Én gyorsan a kalitkához léptem.

– Kázmér! Kérsz egy kis almát?

– TÉMAVÁLTÁS! TÉMAVÁLTÁS!

Marika letette a kávét.

– Hát, én nem is zavarok tovább!

– Ugyan, dehogy zavarsz!

– DEHOGYNEM! – kiáltotta Kázmér.

Marika úgy távozott, hogy még a cipőjét is fordítva húzta fel.

A harmadik napon már komoly bajok voltak.

Reggel felhívott a főnököm.

– Jó reggelt! Egy kicsit késni fogok, mert elromlott az autóm.

– Semmi gond, főnök úr!

Kázmér ekkor a háttérből elkiáltotta magát:

– MÁR MEGINT KIFOGÁS!

A főnököm elhallgatott.

– Ki volt ez?

– A papagájom.

– Mit mondott?

– Semmit, csak beszél.

– Értem.

Kázmér ekkor rákezdett:

– A FŐNÖK ANNYIT DOLGOZIK, HOGY MÉG A SZÉKE IS PIHEN!

A vonal túlsó végén síri csend lett.

– Ezt kitől tanulta? – kérdezte a főnököm.

– Fogalmam sincs!

– EZT TE MONDOD! – ordította Kázmér.

A főnököm csak annyit felelt:

– Hétfőn beszélünk.

Letettem a telefont.

Kázmér vidáman füttyentett.

– NA, MOST LESZ NEMULASS!

Délutánra az egész társasház tudta, hogy beszélő papagájom van.

Pista bácsi, Marika, a földszinti Józsi és a harmadikon lakó Terike néni mind összegyűltek az udvaron.

Én éppen teregettem az erkélyen.

Kázmér pedig a nyitott ablak mellett ült.

Pista bácsi felkiáltott:

– Na, madárka! Mondj valami szépet!

Kázmér nem kérette magát.

– PISTA BÁCSI MEGINT A SZOMSZÉDOKAT FIGYELI!

Mindenki nevetett.

Pista bácsi nem.

Marika következett:

– És rólam mit tudsz, Kázmér?

– MARIKA MINDENT TUD, CSAK AZT NEM, MIKOR KELL HAZAMENNI!

Józsi a térdét csapkodta.

– Ez a madár zseniális!

Kázmér azonnal felé fordult.

– JÓZSI MEGINT NEM VITTE LE A SZEMETET!

Terike néni majdnem leesett a padról a nevetéstől.

– Hát ez fantasztikus! És rólam mit mond?

Kázmér kihúzta magát.

– TERIKE NÉNI HÁROM ÓRÁJA LOCSOLJA UGYANAZT A MŰVIRÁGOT!

Erre már az egész udvar hahotázott.

Terike néni azonban felháborodva felkiáltott:

– Az nem művirág!

Kázmér egy pillanatig hallgatott.

Aztán megszólalt:

– AKKOR MIÉRT VAN RAJTA ÁRCÉDULA?!

Ekkor úgy döntöttem, ennek véget vetek.

Bementem a lakásba, becsuktam az ablakot, és leültem Kázmér elé.

– Figyelj ide, te tollas bajkeverő! Mostantól nem mondhatsz el mindent, amit itthon hallasz!

Kázmér rám nézett.

– TITOK!

– Igen! Pontosan! Titok!

– NAGY TITOK!

– Úgy van!

– SENKINEK EGY SZÓT SE!

Megkönnyebbültem.

Végre megértette.

Adtam neki egy darab almát.

– Látod, Kázmér? Ha szépen viselkedsz, jutalmat kapsz!

A madár elvette az almát.

– MEGVESZTEGETÉS!

Este megérkezett a testvérem, Zoli.

Már az ajtóban nevetett.

– Hallom, híres lettél a környéken!

– Nagyon vicces.

– Azt beszélik, hogy a papagájod mindent elmond rólad!

– Túlzás!

Zoli odalépett a kalitkához.

– Na, Kázmér! Tudsz valami titkot?

– SENKINEK EGY SZÓT SE!

Büszkén kihúztam magam.

– Látod? Megtanítottam neki, hogy titkot kell tartani!

Zoli bólintott.

– Ügyes madár!

Kázmér ekkor közelebb hajolt a rácshoz.

– CSAK ANNYIT MONDOK, HOGY A CSOKIT A ZOKNIS FIÓKBAN TARTJA!

Zoli rám nézett.

– Te csokit rejtegetsz?

– Nem!

– A NAGY TÁBLA MOGYORÓSAT! – pontosított Kázmér.

Zoli fuldoklott a nevetéstől.

– Na, és még mit tudsz?

– A SÜTIT IS OTT TARTJA!

– Kázmér, elég!

– ÉJSZAKA MEGESZI!

– KÁZMÉR!

– AZTÁN REGGEL A MÉRLEGET SZIDJA!

Zoli már a kanapén fetrengett.

Én pedig azon gondolkodtam, vajon milyen messzire tud repülni egy papagáj kalitkástul.

Másnap reggel elhatároztam, hogy felhívom az előző tulajdonost.

– Jó napot! Emlékszik rám? Én vettem meg Kázmért.

– Ó, persze! Hogy van a kis drágaság?

– Köszönöm, remekül. Én viszont három nap alatt összevesztem két szomszéddal, megsértettem a főnökömet, és a testvérem már azt is tudja, hová rejtem az édességet!

A férfi nagyot sóhajtott.

– Igen… ezért adtam el.

– Tessék?!

– Nálunk is mindent kifecsegett.

– És miért nem írta bele a hirdetésbe?!

– Hölgyem, beleírtam, hogy nagy szókinccsel rendelkezik!

– De azt nem, hogy fel is használja ellenem!

A férfi nevetni kezdett.

– Egyébként egy tanácsot adhatok?

– Mondja!

– Soha ne telefonáljon előtte!

– Miért?

– Mert a telefonszámokat is megjegyzi!

Ekkor Kázmér a háttérből elkiáltotta magát:

– ZOLI! GYERE ÁT! MEGTALÁLTAM A MÁSIK CSOKIT IS!

Majdnem elájultam.

A következő hétvégén végre eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, sikerült megnevelnem.

Kázmér egész délelőtt csendben volt.

Nem kiabált.

Nem pletykált.

Nem sértegetett senkit.

Már kezdtem megszeretni.

Délután becsengetett Pista bácsi.

– Elnézést, csak azt szeretném megkérdezni, hogy mostanában miért ilyen csendes a madár?

– Megtanítottam neki, hogy nem illik mások dolgába beleavatkozni.

Pista bácsi elismerően bólogatott.

– Na, ez derék dolog!

Ekkor Kázmér lassan odasétált a kalitka széléhez.

Ránézett Pista bácsira.

Ránézett rám.

Aztán olyan ünnepélyesen szólalt meg, mintha legalábbis a parlamentben tartana beszédet:

– TISZTELT LAKÓK! RENDKÍVÜLI KÖZLEMÉNY!

Megfagyott bennem a vér.

Kázmér folytatta:

– A FŐNÖKASSZONY MEGFOGADTA, HOGY TÖBBET NEM PLETYKÁL!

Pista bácsi elmosolyodott.

– Na, ez igazán szép!

Kázmér ekkor még hangosabban hozzátette:

– EZÉRT MOSTANTÓL ÉN MONDOM EL HELYETTE!

Pista bácsi úgy nevetett, hogy meg kellett kapaszkodnia az ajtófélfában.

Én pedig csak álltam ott, és azon gondolkodtam, hogy a hirdetésben vajon miért nem szerepelt egyetlen fontos mondat:

„A papagáj nemcsak beszél, hanem önálló hírügynökséget is üzemeltet.”

Azóta Kázmérnak külön rajongótábora van.

A szomszédok minden reggel az ablakom alatt várják a legfrissebb híreket.

Pista bácsi még egy kis táblát is készített a kalitkájára:

„KÁZMÉR HÍRSZOLGÁLAT – AMIT A GAZDÁJA NEM MER ELMONDANI!”

Tegnap pedig újabb meglepetés ért.

Csengetett a postás, és egy csomagot hozott.

– Ezt a papagájnak küldték.

– Kázmérnak?!

– Igen. Ajándék egy rajongójától.

Kibontottam.

Egy apró mikrofon volt benne.

Mellette egy cetli:

„Kedves Kázmér! Hallottuk, hogy mindenről tudsz. Indíts podcastot!”

Kázmér meglátta a mikrofont, kihúzta magát, és elkiáltotta magát:

– JÓ REGGELT, KEDVES HALLGATÓK! MAI ELSŐ HÍRÜNK: A GAZDÁM TEGNAP ESTE MEGINT A HŰTŐ ELŐTT ÁLLT!

Rárivalltam:

– KÁZMÉR! MOST MÁR TÉNYLEG BEFOGOD?!

A madár rám nézett, majd teljes nyugalommal megszólalt:

– KEDVES HALLGATÓK, TECHNIKAI SZÜNET KÖVETKEZIK. A VEZETŐSÉG ISMÉT HISZTIZIK!

Most már csak egyetlen dolgot szeretnék tudni: hol lehet olyan papagájt venni, amelyik nem beszél, hanem inkább titoktartási szerződést ír alá?! 😂