
đ Rendeltem egy beszĂ©lĆ papagĂĄjt â hĂĄrom nap mĂșlva mĂĄr a szomszĂ©dok is tudtĂĄk az összes titkomat!
Az egĂ©sz azzal kezdĆdött, hogy egy vasĂĄrnap dĂ©lutĂĄn meglĂĄttam egy hirdetĂ©st az interneten.
âRendkĂvĂŒl intelligens, beszĂ©lĆ papagĂĄj eladĂł. Nagy szĂłkinccsel rendelkezik, gyorsan tanul, Ă©s kivĂĄlĂł tĂĄrsasĂĄg!â
Gondoltam, milyen jĂł lenne egy ilyen madĂĄr!
Hazajövök a munkĂĄbĂłl, Ć megkĂ©rdezi, milyen napom volt, Ă©n elmesĂ©lem, Ć pedig bĂłlogat.
RĂĄadĂĄsul nem kell sĂ©tĂĄltatni, nem foglalja el a kanapĂ©t, Ă©s remĂ©lhetĆleg nem kapcsolgatja a tĂ©vĂ©t.
FelhĂvtam a tulajdonost.
â JĂł napot! A beszĂ©lĆ papagĂĄj miatt telefonĂĄlok.
â Megvan mĂ©g.
â Ăs tĂ©nyleg beszĂ©l?
â Hölgyem, ez a madĂĄr többet beszĂ©l, mint az egĂ©sz csalĂĄdom egyĂŒtt!
â Az remek!
â HĂĄt… ezt majd meglĂĄtja.
Akkor még nem értettem, miért sóhajtott ekkoråt.
Ma mår értem.
SĆt, azĂłta Ă©n is rendszeresen sĂłhajtozom.
Måsnap megérkezett a papagåj.
GyönyörƱ, zöld-sĂĄrga tollazata volt, hatalmas csĆre Ă©s olyan tekintete, mint egy nyugdĂjas hĂĄzmesternek, aki mindent lĂĄtott, Ă©s semmit nem felejtett el.
A neve Kåzmér volt.
Betettem a kalitkĂĄjĂĄt a nappaliba, Ă©s kedvesen megszĂłlĂtottam.
â Szia, KĂĄzmĂ©r!
A madår råm nézett.
â NA, MEGJĂTT A FĆNĂKASSZONY!
MeglepĆdtem.
â Jaj, de ĂŒgyes vagy!
â EZT TE MONDOD!
Nevettem.
Milyen aranyos!
Aztån megkérdeztem:
â Ăhes vagy?
â MĂR MEGINT ENNI KELL?!
Ekkor kezdtem sejteni, hogy KĂĄzmĂ©r elĆzĆ gazdĂĄja nem egy nyelviskolĂĄban dolgozott.
Az elsĆ nap mĂ©g minden csodĂĄlatos volt.
KĂĄzmĂ©r fĂŒtyĂŒlt, Ă©nekelt, Ă©s idĆnkĂ©nt azt kiabĂĄlta:
â CSUKD BE AZ AJTĂT, NEM BARLANGBAN LAKUNK!
Ezt kĂŒlönösen hasznosnak talĂĄltam.
Este azonban felhĂvott a barĂĄtnĆm, Ăva.
ElmesĂ©ltem neki, hogy a szomszĂ©dom, Pista bĂĄcsi mĂĄr harmadszor panaszkodott a lĂ©pcsĆhĂĄzban hagyott cipĆkre.
â Tudod, Ăva, Pista bĂĄcsi olyan kĂvĂĄncsi, hogy ha a szomszĂ©d utcĂĄban valaki tĂŒsszent, Ć mĂĄr viszi is a zsebkendĆt!
NevettĂŒnk.
KĂĄzmĂ©r közben csendben ĂŒlt a kalitkĂĄban.
Legalåbbis én azt hittem, hogy csendben van, mert nem figyel.
MĂĄsnap reggel kinyitottam az ablakot szellĆztetni.
Pista båcsi éppen a virågait locsolta az udvaron.
â JĂł reggelt! â köszöntem.
MielĆtt vĂĄlaszolhatott volna, KĂĄzmĂ©r megszĂłlalt:
â PISTA BĂCSI MINDENBE BELEĂTI AZ ORRĂT!
Megdermedtem.
Pista båcsi lassan felnézett.
â TessĂ©k?!
â Semmi! â kiĂĄltottam. â A tĂ©vĂ©!
Kåzmér azonnal folytatta:
â HA VALAKI TĂSSZENT, MĂR VISZI A ZSEBKENDĆT!
Pista bĂĄcsi letette a locsolĂłkannĂĄt.
â Ărtem. SzĂłval ezt gondolja rĂłlam!
â Nem, dehogy!
â EZT TE MONDOD! â ordĂtotta KĂĄzmĂ©r.
Becsaptam az ablakot.
A madĂĄr elĂ©gedetten fĂŒttyentett.
â NA, EZT MEGBESZĂLTĂK!
A mĂĄsodik napon elhatĂĄroztam, hogy nagyon vigyĂĄzok, mit mondok a madĂĄr elĆtt.
Reggel a tĂŒkör elĆtt kĂ©szĂŒlĆdtem.
Felpróbåltam egy régi nadrågot.
Nem jött råm.
BehĂșztam a hasamat.
Semmi.
Oldalra fordultam.
Még rosszabb lett.
VĂ©gĂŒl mĂ©rgesen odaszĂłltam magamnak:
â Na, szĂ©p! Ez a nadrĂĄg biztos összement a mosĂĄsban!
Kåzmér a nappaliból vålaszolt:
â PERSZE, A MOSĂGĂP A HIBĂS!
â Te csak maradj csendben!
â NEKEM NE MAGYARĂZZ!
MĂĄr ekkor azon gondolkodtam, vajon jĂĄr-e garancia a papagĂĄjra.
Délutån becsengetett a szomszédasszony, Marika.
â Hallottam, hogy beszĂ©lĆ papagĂĄja van! MegnĂ©zhetem?
â Persze, tessĂ©k bejönni!
Marika odalépett a kalitkåhoz.
â Jaj, de gyönyörƱ vagy! Hogy hĂvnak, szĂ©psĂ©gem?
Kåzmér oldalra billentette a fejét.
â MARIKA MEGINT JĂTT KĂVĂNCSISKODNI!
Majdnem elejtettem a kåvéscsészét.
Marika råm nézett.
â Ezt honnan tudja?!
â Biztos vĂ©letlenĂŒl mondta!
Kåzmér folytatta:
â HA EGYSZER BEJĂN, KĂT ĂRA MĂLVA MEGY EL!
Marika szĂĄja tĂĄtva maradt.
Ăn gyorsan a kalitkĂĄhoz lĂ©ptem.
â KĂĄzmĂ©r! KĂ©rsz egy kis almĂĄt?
â TĂMAVĂLTĂS! TĂMAVĂLTĂS!
Marika letette a kåvét.
â HĂĄt, Ă©n nem is zavarok tovĂĄbb!
â Ugyan, dehogy zavarsz!
â DEHOGYNEM! â kiĂĄltotta KĂĄzmĂ©r.
Marika Ășgy tĂĄvozott, hogy mĂ©g a cipĆjĂ©t is fordĂtva hĂșzta fel.
A harmadik napon mĂĄr komoly bajok voltak.
Reggel felhĂvott a fĆnököm.
â JĂł reggelt! Egy kicsit kĂ©sni fogok, mert elromlott az autĂłm.
â Semmi gond, fĆnök Ășr!
KĂĄzmĂ©r ekkor a hĂĄttĂ©rbĆl elkiĂĄltotta magĂĄt:
â MĂR MEGINT KIFOGĂS!
A fĆnököm elhallgatott.
â Ki volt ez?
â A papagĂĄjom.
â Mit mondott?
â Semmit, csak beszĂ©l.
â Ărtem.
Kåzmér ekkor råkezdett:
â A FĆNĂK ANNYIT DOLGOZIK, HOGY MĂG A SZĂKE IS PIHEN!
A vonal tĂșlsĂł vĂ©gĂ©n sĂri csend lett.
â Ezt kitĆl tanulta? â kĂ©rdezte a fĆnököm.
â Fogalmam sincs!
â EZT TE MONDOD! â ordĂtotta KĂĄzmĂ©r.
A fĆnököm csak annyit felelt:
â HĂ©tfĆn beszĂ©lĂŒnk.
Letettem a telefont.
KĂĄzmĂ©r vidĂĄman fĂŒttyentett.
â NA, MOST LESZ NEMULASS!
DĂ©lutĂĄnra az egĂ©sz tĂĄrsashĂĄz tudta, hogy beszĂ©lĆ papagĂĄjom van.
Pista båcsi, Marika, a földszinti Józsi és a harmadikon lakó Terike néni mind összegyƱltek az udvaron.
Ăn Ă©ppen teregettem az erkĂ©lyen.
KĂĄzmĂ©r pedig a nyitott ablak mellett ĂŒlt.
Pista bĂĄcsi felkiĂĄltott:
â Na, madĂĄrka! Mondj valami szĂ©pet!
Kåzmér nem kérette magåt.
â PISTA BĂCSI MEGINT A SZOMSZĂDOKAT FIGYELI!
Mindenki nevetett.
Pista bĂĄcsi nem.
Marika következett:
â Ăs rĂłlam mit tudsz, KĂĄzmĂ©r?
â MARIKA MINDENT TUD, CSAK AZT NEM, MIKOR KELL HAZAMENNI!
Józsi a térdét csapkodta.
â Ez a madĂĄr zseniĂĄlis!
Kåzmér azonnal felé fordult.
â JĂZSI MEGINT NEM VITTE LE A SZEMETET!
Terike nĂ©ni majdnem leesett a padrĂłl a nevetĂ©stĆl.
â HĂĄt ez fantasztikus! Ăs rĂłlam mit mond?
KĂĄzmĂ©r kihĂșzta magĂĄt.
â TERIKE NĂNI HĂROM ĂRĂJA LOCSOLJA UGYANAZT A MưVIRĂGOT!
Erre mår az egész udvar hahotåzott.
Terike néni azonban felhåborodva felkiåltott:
â Az nem mƱvirĂĄg!
Kåzmér egy pillanatig hallgatott.
AztĂĄn megszĂłlalt:
â AKKOR MIĂRT VAN RAJTA ĂRCĂDULA?!
Ekkor Ășgy döntöttem, ennek vĂ©get vetek.
Bementem a lakĂĄsba, becsuktam az ablakot, Ă©s leĂŒltem KĂĄzmĂ©r elĂ©.
â Figyelj ide, te tollas bajkeverĆ! MostantĂłl nem mondhatsz el mindent, amit itthon hallasz!
Kåzmér råm nézett.
â TITOK!
â Igen! Pontosan! Titok!
â NAGY TITOK!
â Ăgy van!
â SENKINEK EGY SZĂT SE!
MegkönnyebbĂŒltem.
Végre megértette.
Adtam neki egy darab almĂĄt.
â LĂĄtod, KĂĄzmĂ©r? Ha szĂ©pen viselkedsz, jutalmat kapsz!
A madĂĄr elvette az almĂĄt.
â MEGVESZTEGETĂS!
Este megérkezett a testvérem, Zoli.
MĂĄr az ajtĂłban nevetett.
â Hallom, hĂres lettĂ©l a környĂ©ken!
â Nagyon vicces.
â Azt beszĂ©lik, hogy a papagĂĄjod mindent elmond rĂłlad!
â TĂșlzĂĄs!
Zoli odalépett a kalitkåhoz.
â Na, KĂĄzmĂ©r! Tudsz valami titkot?
â SENKINEK EGY SZĂT SE!
BĂŒszkĂ©n kihĂșztam magam.
â LĂĄtod? MegtanĂtottam neki, hogy titkot kell tartani!
Zoli bĂłlintott.
â Ăgyes madĂĄr!
Kåzmér ekkor közelebb hajolt a råcshoz.
â CSAK ANNYIT MONDOK, HOGY A CSOKIT A ZOKNIS FIĂKBAN TARTJA!
Zoli råm nézett.
â Te csokit rejtegetsz?
â Nem!
â A NAGY TĂBLA MOGYORĂSAT! â pontosĂtott KĂĄzmĂ©r.
Zoli fuldoklott a nevetĂ©stĆl.
â Na, Ă©s mĂ©g mit tudsz?
â A SĂTIT IS OTT TARTJA!
â KĂĄzmĂ©r, elĂ©g!
â ĂJSZAKA MEGESZI!
â KĂZMĂR!
â AZTĂN REGGEL A MĂRLEGET SZIDJA!
Zoli mår a kanapén fetrengett.
Ăn pedig azon gondolkodtam, vajon milyen messzire tud repĂŒlni egy papagĂĄj kalitkĂĄstul.
MĂĄsnap reggel elhatĂĄroztam, hogy felhĂvom az elĆzĆ tulajdonost.
â JĂł napot! EmlĂ©kszik rĂĄm? Ăn vettem meg KĂĄzmĂ©rt.
â Ă, persze! Hogy van a kis drĂĄgasĂĄg?
â Köszönöm, remekĂŒl. Ăn viszont hĂĄrom nap alatt összevesztem kĂ©t szomszĂ©ddal, megsĂ©rtettem a fĆnökömet, Ă©s a testvĂ©rem mĂĄr azt is tudja, hovĂĄ rejtem az Ă©dessĂ©get!
A férfi nagyot sóhajtott.
â Igen… ezĂ©rt adtam el.
â TessĂ©k?!
â NĂĄlunk is mindent kifecsegett.
â Ăs miĂ©rt nem Ărta bele a hirdetĂ©sbe?!
â Hölgyem, beleĂrtam, hogy nagy szĂłkinccsel rendelkezik!
â De azt nem, hogy fel is hasznĂĄlja ellenem!
A férfi nevetni kezdett.
â EgyĂ©bkĂ©nt egy tanĂĄcsot adhatok?
â Mondja!
â Soha ne telefonĂĄljon elĆtte!
â MiĂ©rt?
â Mert a telefonszĂĄmokat is megjegyzi!
Ekkor KĂĄzmĂ©r a hĂĄttĂ©rbĆl elkiĂĄltotta magĂĄt:
â ZOLI! GYERE ĂT! MEGTALĂLTAM A MĂSIK CSOKIT IS!
Majdnem elĂĄjultam.
A következĆ hĂ©tvĂ©gĂ©n vĂ©gre eljött a pillanat, amikor Ășgy Ă©reztem, sikerĂŒlt megnevelnem.
KĂĄzmĂ©r egĂ©sz dĂ©lelĆtt csendben volt.
Nem kiabĂĄlt.
Nem pletykĂĄlt.
Nem sértegetett senkit.
MĂĄr kezdtem megszeretni.
Délutån becsengetett Pista båcsi.
â ElnĂ©zĂ©st, csak azt szeretnĂ©m megkĂ©rdezni, hogy mostanĂĄban miĂ©rt ilyen csendes a madĂĄr?
â MegtanĂtottam neki, hogy nem illik mĂĄsok dolgĂĄba beleavatkozni.
Pista bĂĄcsi elismerĆen bĂłlogatott.
â Na, ez derĂ©k dolog!
Ekkor Kåzmér lassan odasétålt a kalitka széléhez.
Rånézett Pista båcsira.
Rånézett råm.
AztĂĄn olyan ĂŒnnepĂ©lyesen szĂłlalt meg, mintha legalĂĄbbis a parlamentben tartana beszĂ©det:
â TISZTELT LAKĂK! RENDKĂVĂLI KĂZLEMĂNY!
Megfagyott bennem a vér.
Kåzmér folytatta:
â A FĆNĂKASSZONY MEGFOGADTA, HOGY TĂBBET NEM PLETYKĂL!
Pista bĂĄcsi elmosolyodott.
â Na, ez igazĂĄn szĂ©p!
Kåzmér ekkor még hangosabban hozzåtette:
â EZĂRT MOSTANTĂL ĂN MONDOM EL HELYETTE!
Pista bĂĄcsi Ășgy nevetett, hogy meg kellett kapaszkodnia az ajtĂłfĂ©lfĂĄban.
Ăn pedig csak ĂĄlltam ott, Ă©s azon gondolkodtam, hogy a hirdetĂ©sben vajon miĂ©rt nem szerepelt egyetlen fontos mondat:
âA papagĂĄj nemcsak beszĂ©l, hanem önĂĄllĂł hĂrĂŒgynöksĂ©get is ĂŒzemeltet.â
AzĂłta KĂĄzmĂ©rnak kĂŒlön rajongĂłtĂĄbora van.
A szomszĂ©dok minden reggel az ablakom alatt vĂĄrjĂĄk a legfrissebb hĂreket.
Pista bĂĄcsi mĂ©g egy kis tĂĄblĂĄt is kĂ©szĂtett a kalitkĂĄjĂĄra:
âKĂZMĂR HĂRSZOLGĂLAT â AMIT A GAZDĂJA NEM MER ELMONDANI!â
Tegnap pedig Ășjabb meglepetĂ©s Ă©rt.
Csengetett a postås, és egy csomagot hozott.
â Ezt a papagĂĄjnak kĂŒldtĂ©k.
â KĂĄzmĂ©rnak?!
â Igen. AjĂĄndĂ©k egy rajongĂłjĂĄtĂłl.
Kibontottam.
Egy aprĂł mikrofon volt benne.
Mellette egy cetli:
âKedves KĂĄzmĂ©r! Hallottuk, hogy mindenrĆl tudsz. IndĂts podcastot!â
KĂĄzmĂ©r meglĂĄtta a mikrofont, kihĂșzta magĂĄt, Ă©s elkiĂĄltotta magĂĄt:
â JĂ REGGELT, KEDVES HALLGATĂK! MAI ELSĆ HĂRĂNK: A GAZDĂM TEGNAP ESTE MEGINT A HưTĆ ELĆTT ĂLLT!
RĂĄrivalltam:
â KĂZMĂR! MOST MĂR TĂNYLEG BEFOGOD?!
A madår råm nézett, majd teljes nyugalommal megszólalt:
â KEDVES HALLGATĂK, TECHNIKAI SZĂNET KĂVETKEZIK. A VEZETĆSĂG ISMĂT HISZTIZIK!
Most mĂĄr csak egyetlen dolgot szeretnĂ©k tudni: hol lehet olyan papagĂĄjt venni, amelyik nem beszĂ©l, hanem inkĂĄbb titoktartĂĄsi szerzĆdĂ©st Ăr alĂĄ?! đ
Ez a törtĂ©net kitalĂĄlt, humoros, szĂłrakoztatĂł cĂ©lĂș ĂrĂĄs. A szereplĆk Ă©s az esemĂ©nyek a kĂ©pzelet szĂŒlemĂ©nyei. BĂĄrmilyen hasonlĂłsĂĄg valĂłs szemĂ©lyekkel vagy törtĂ©nĂ©sekkel a vĂ©letlen mƱve.






























