😂 A kollégám azt mondta, öt perc alatt megjavítja a kávéfőzőt – fél óra múlva már a karbantartó is neki drukkolt

Egy harmincfős munkahelyen ennél komolyabb vészhelyzetet nehéz elképzelni.

Az első öt percben még mindenki nyugodt volt.

A hatodikban már hárman álltak a gép előtt.

A tizedikben valaki megkérdezte:

– Nincs ehhez valami segélyhívó szám?

Ekkor megérkezett Zoli.

Zoli az a kolléga, aki egyszer azért szedte szét az irodai ventilátort, mert szerinte „furcsán nézett ki”.

Ránézett a kávéfőzőre.

– Mi baja?

– Nem ad kávét.

Zoli megnyomott egy gombot.

Semmi.

Megnyomta még egyszer.

Semmi.

Aztán magabiztosan kijelentette:

– Öt perc. Megcsinálom.

– Értesz hozzá?

– Kávéfőző. Mennyire lehet bonyolult?

Ez volt az a mondat, amelynél még megállíthattuk volna.

Nem tettük.

Zoli kihúzta a gépet a konnektorból, levette a víztartályt, kivette a csepptálcát, majd valahonnan előkerített egy csavarhúzót.

– Minek a csavarhúzó?

– Diagnosztika.

– Mit diagnosztizálsz?

– Még nem tudom. Pont ezért kell szétszedni.

Tíz perc múlva az asztalon feküdt hat csavar, két műanyag alkatrész és egy kis rugó.

– Az a rugó honnan jött? – kérdeztem.

Zoli nézte.

– Jó kérdés.

– Nem tudod?

– Dehogynem.

– Honnan?

– A gépből.

Tizenöt perc múlva megérkezett a főnök.

Megállt az ajtóban.

– Mi történik itt?

– Zoli javítja a kávéfőzőt.

A főnök végignézett az alkatrészeken.

– Miért van több darabban, mint amikor elromlott?

Zoli fel sem nézett.

– Ez a javítás egyik természetes szakasza.

Húsz perc múlva felhívtuk a karbantartót.

Laci bácsi megérkezett, ránézett az asztalra, aztán Zolira.

– Mit csináltál vele?

– Semmi komolyat.

– Fiam, a kávéfőző ajtaja a fénymásoló tetején van.

– Ott volt hely.

Laci bácsi sóhajtott, felvette a kis rugót.

– Ez hova való?

Zoli vállat vont.

– Ezen dolgozunk.

– Kik?

– Most már ketten.

És valami egészen különös dolog történt.

Laci bácsi nem küldte el.

Leült mellé.

Huszonöt perc múlva már ketten hajoltak a gép fölé.

Mi pedig félkörben álltunk körülöttük.

– Próbáld meg most! – mondta Laci bácsi.

Zoli bedugta.

A gép felbúgott.

Az egész iroda elhallgatott.

Felvillant egy zöld lámpa.

– EZ AZ! – kiáltotta Laci bácsi.

Zoli megnyomta a kávégombot.

A gép zúgott.

Kattant.

Darálni kezdett.

Mi már tapsoltunk.

Aztán a kávé nem a csészébe folyt.

Hanem egyenesen oldalra.

Pont bele a főnök cipőjébe.

Csend.

A főnök lenézett a cipőjére.

Zoli lenézett a gépre.

Laci bácsi pedig lassan megszólalt:

– Na, látod… kávét már főz.

A főnök felnézett.

– És azt mikor éritek el, hogy ne engem szolgáljon ki?

Zoli ránézett az órájára.

– Azt mondtam, öt perc alatt megjavítom.

– Negyven perce csinálod!

– Jó, de azt nem mondtam, melyik öt percben.

Aznap délután új kávéfőző érkezett az irodába.

A régit pedig a főnök személyesen vitte el a raktárba.

Zoli utánaszólt:

– Ha gondolod, azt még meg tudom javítani!

A főnök meg sem fordult.

– Ha még egyszer csavarhúzóval közel mész egy kávéfőzőhöz, áthelyezlek a teafilterekhez.