Egy decemberi estén Józska felesége odaszól neki:
– Drágám, anyu ma este marad nálunk, mert azt mondta,
hogy személyesen szeretné megvárni a Mikulást.
Józska erre csak annyit morog:
– Hát persze… a Mikulás is biztos várja őt.
Mint egy hóvihar a kémény tetején.
Este 8-kor megérkezik az anyós – hat réteg kabátban,
olyan hideg nézéssel, amitől a radiátor is két fokot esik.
– Na, fiam – mondja
–, idén szeretném személyesen átadni a listámat a Mikulásnak.
Józska sóhajt:
– Anyuka… a Mikulás ajándékot hoz, nem csereutalványt.
Lepakolnak, leülnek a nappaliba, és várnak.
Hirtelen bum-bum-bum hang a tetőről.
A feleség izgatott:
– Jön a Mikulás!
Józska:
– Szerintem meg a tető adja fel.
De valóban lecsúszik a kéményen a Mikulás – némileg kormosan, fáradtan, és olyan arcot vág, mint akit félúton letiltottak a navigációról.
– Ho-ho-hooo…
– Ho-ho-hó maga! – szól rá az anyós. – Előbb beszéljük meg a panaszaimat!
A Mikulás köhint:
– Elnézést, előbb a gyerekeknél szoktam…
– Én is gyerek voltam valaha! – vág közbe az anyós. – És már akkor sem kaptam eleget!
A Mikulás lassan hátrál, Józska pedig látványosan élvezi a jelenetet.
– Na, Mikulás úr – folytatja az anyós –, idén szeretnék: új lábmasszírozót, új kabátot, új tévét, új…
A Mikulás megtörli az arcát:
– Hölgyeim, uraim… én nem bank vagyok. Én csomagot hozok, nem hitelt.
Az anyós elégedetlenül csípőre teszi a kezét:
– Mégis, mit hozott nekem?
A Mikulás tétován elővesz egy kis csomagot:
– Hát… egy… virgácsot.
Az anyós szeme elkerekedik:
– Mi az, hogy virgácsot?!
A Mikulás félve:
– Hááát… én csak a listából dolgozom… és maga ott van a „felnőttek, akik túl sokat kiabálnak” rovatban.
Józska felröhög, de gyorsan köhögésnek álcázza.
Az anyós dühösen nézi a Mikulást:
– És hogy mer engem így minősíteni?!
A Mikulás hátrál:
– Asszonyom, én 500 éve csinálom ezt a munkát. Maga volt az első, aki még a rénszarvasaimat is megszidta, mikor parkoltak!
Az anyós felháborodva:
– Azok a szarvasok a virágaimat taposták ki!
A Mikulás nagyot sóhajt:
– Asszonyom… az a két moha, amit maga virágoskertnek hív, még a rénszarvasaim is sajnálták!
A feleség próbál közbelépni:
– Anyu, hagyd a Mikulást dolgozni…
De az anyós folytatná, amikor Józska halkan odaszól a Mikulásnak:
– Uram… nincs valami prémium csomag, amiben el is viszi őt?
A Mikulás ránéz, elmosolyodik:
– Fiam, olyan csomag nincs…
De aztán súgva hozzáteszi:
– …de beszélek a rénszarvasokkal. Ők hálásak lennének egy kis csendre.
Az anyós ekkor gyanúsan közelebb lép:
– Mit sugdoltatok?!
A Mikulás gyorsan felegyenesedik:
– Csak azt mondtam… hogy maga idén nagyon aktív volt.
Az anyós elégedetten mosolyog:
– Ezt szeretem hallani!
A Mikulás pedig, miközben a kémény felé indul, odasúgja Józskának:
– Jövőre inkább e-mailt küldök. A személyes találkozó túl nagy kockázat.
Józska bólint:
– Igaza van, Mikulás. Én 15 éve élek vele. Tudom, miről beszél.
A Mikulás felsóhajt:
– Veled együtt imádkozom, fiam.
És eltűnik a kéményben… sokkal gyorsabban, mint ahogy lejött.
Még több:
1.
– Mikulás, mit hozzak az anyósnak?
– Füldugót a családnak.
2.
A Mikulás benéz:
– Jó gyerekek vannak itt?
– Nincs, csak anyós.
– Akkor megyek is!
3.
– Anyuka, mit kér a Mikulástól?
– Csendet!
– Akkor maga kapja a legkevesebbet.
4.
A Mikulás meglátja az anyóst:
– Hölgyeim, hol a virgácsos láda?
5.
– Miért fél a rénszarvas az anyóstól?
– Mert még őt is ő tanítaná „rendesen futni”.
6.
Mikulás sóhajt:
– Ki kért rám panaszt?
Jóska:
– Az anyós.
– Sejtettem… Rudolf egész este reszketett.
7.
– Mikulás, készültél anyósomnak?
– Igen, hoztam egy csengőt.
– Mire jó?
– Hogy tudjam, mikor jön, és időben elmenjek.
8.
Mikulás megkérdezi az anyóst:
– Idén jó volt?
– Hogyne!
– Na, akkor idén is virgács.
9.
Anyós:
– Miért csak egy kis csomagot kaptam?
Mikulás:
– Mert a nagyobbak megijedtek magától.
10.
A Mikulás odasúgja Jóskának:
– Fiam, az anyósod túl sokat beszél.
– Tudom, Mikulás. Tavaly is ez volt az ajándéka.
