😂 Anyósom beült a rendőrautóba, mert azt hitte, taxi – a rendőr csak akkor fogott gyanút, amikor megkérte, hogy útközben ugorjanak be a piacra!
Az anyósom, Margit néni, hetvenhárom éves, és két dologban teljesen biztos: abban, hogy neki mindig igaza van, és abban, hogy a világ sokkal jobban működne, ha mindenki hallgatna rá.
A férjem szerint az anyja olyan, mint egy közlekedési tábla.
Mindenkinek megmondja, merre menjen, de ő maga soha nem mozdul.
A történet egy szombat reggelen kezdődött.
Margit néni elhatározta, hogy kimegy a piacra, mert szerinte a közértben már a petrezselyemnek sincs becsülete.
Csakhogy aznap reggel esett az eső.
A buszmegállóban ácsorgott tíz percig, amikor meglátott egy fehér autót, amely lassan megállt a járda mellett.
Az oldalán kék csík húzódott.
Margit néni hunyorított egyet.
– Na végre! Ezek az új taxik már egész elegánsak!
Odament, kinyitotta a hátsó ajtót, és beszállt.
A két rendőr éppen egy címet ellenőrzött a fedélzeti számítógépen.
A fiatalabbik, Peti, hátrafordult.
– Jó reggelt, asszonyom! Segíthetünk valamiben?
– Hogyne segíthetnének, aranyoskám! A piacra megyünk. De előbb a Kossuth utcai pékségnél álljunk meg, mert ott még rendes kiflit sütnek.
A két rendőr összenézett.
– Asszonyom, ez rendőrautó.
– Látom én, fiam! Nem vagyok vak. De attól még elférünk benne hárman!
– Nem úgy értem. Mi szolgálatban vagyunk.
– Én meg nyugdíjban. Na, akkor ezt megbeszéltük, indulhatunk!
Peti a kollégájára nézett.
Az idősebb rendőr, Jóska, megköszörülte a torkát.
– Kedves hölgyem, mi nem szállíthatjuk el a piacra.
Margit néni előrehajolt.
– Miért? Nincs jogosítványuk?
– De van!
– Akkor mi a probléma?
– Ez egy szolgálati jármű!
– Jaj, édes fiam, nekem is volt szolgálati biciklim a konzervgyárban, mégis hazatekertem vele!
Jóska ekkor már érezte, hogy ez hosszú műszak lesz.
– Asszonyom, kérem, szálljon ki!
Margit néni felháborodott.
– Micsoda hangnem! Még el sem indultunk, és már ki akar rakni? Maguknál így bánnak az utasokkal?
– De maga nem utas!
– Akkor mi vagyok? Csomag?!
Peti elfordult, mert érezte, hogy mindjárt elneveti magát.
Margit néni közben kényelmesen elhelyezkedett, és elővett a táskájából egy szendvicset.
– Kérnek egy kis rántott húst?
– Nem, köszönjük.
– Uborka is van benne.
– Tényleg nem kérünk.
– Persze, mert a fiatalok már csak azokat a hamburgereket eszik. Azért ilyen ideges mindenki!
Jóska nagy levegőt vett.
– Asszonyom, még egyszer mondom, ez egy RENDŐRAUTÓ!
Margit néni megigazította a szemüvegét.
– Jól van, fiam, nem kell kiabálni! A férjem is mindig kiabált, aztán harminc év után megtanulta, hogy fölösleges.
– És hogyan tanulta meg? – kérdezte Peti.
– Elváltam tőle.
Peti ekkor már a műszerfalat nézte, nehogy hangosan felnevessen.
Jóska viszont úgy döntött, segítséget kér.
Bekapcsolta a rádiót.
– Központ, itt a huszonhármas egység. Egy idős hölgy beszállt a szolgálati járművünkbe, és nem hajlandó kiszállni.
A rádióból rövid csend után megszólalt az ügyeletes.
– Milyen okból szállt be?
– Azt hitte, taxi vagyunk.
– És hová szeretne menni?
– A piacra.
Újabb csend.
Aztán:
– Jóska, ezt most komolyan mondod?
Margit néni ekkor előrehajolt.
– Mondja meg neki, hogy a pékségnél is megállunk!
Peti hangosan felnevetett.
A rádióból is nevetés hallatszott.
Jóska kikapcsolta a készüléket.
– Na jó. Asszonyom, hívok magának egy igazi taxit.
– Na látja! Mindjárt más! Csak szólni kellett!
Tíz perc múlva megérkezett a taxi.
Margit néni nagy nehezen kiszállt a rendőrautóból, de mielőtt átült volna, még visszafordult.
– Fiúk, egy dolgot azért mondjanak meg!
– Tessék?
– Maguknak mindig ilyen kevés a fuvarjuk?
– Miért kérdezi?
– Mert húsz perce itt állunk, és rajtam kívül egyetlen utast sem vettek fel!
Peti már a könnyeit törölgette.
Jóska csak a fejét csóválta.
Margit néni végre beszállt az igazi taxiba.
A sofőr udvariasan megkérdezte:
– Hová lesz a fuvar, kedves hölgyem?
– A piacra, aranyoskám. De előbb a pékséghez.
– Természetesen.
– És mondja, maga mióta taxizik?
– Tizenöt éve.
– Akkor biztosan ismeri a várost.
– Mint a tenyeremet!
Margit néni elégedetten bólintott.
– Na, végre egy rendes sofőr! Az előző kettő még azt sem tudta, hol van a piac!
Délután Margit néni átjött hozzánk ebédre.
Már az ajtóban kijelentette:
– Gyerekek, én többet rendőrségi taxiba nem ülök!
A férjem majdnem félrenyelte a levest.
– MIBE?!
Margit néni részletesen elmesélte az egész történetet.
Amikor a végére ért, Laci a homlokát fogta.
– Anya! Te beszálltál egy rendőrautóba, és megkérted őket, hogy vigyenek piacra?!
– Igen. De nem vittek.
– Hát persze, hogy nem!
– Na, látod! Pontosan ezért nem értem, miért vannak minden sarkon, ha egyszer senkit nem visznek sehová!
A férjem percekig nem tudott megszólalni.
Aztán megkérdezte:
– És legalább a taxival minden rendben volt?
Margit néni legyintett.
– Azzal igen. Csak a rendőröknek lesz még velem egy kis dolguk.
– Miért?!
– Mert amikor kiszálltam, a fiatalabbik adott egy telefonszámot, hogy ha bármiben segíthetnek, hívjam őket.
– Anya, az a rendőrség telefonszáma!
– Tudom én!
– És?!
– Hát holnap megyek a temetőbe. Gondoltam, előre lefoglalom őket, nehogy megint húsz percig kelljen várnom!
A férjem letette a kanalat.
– Én elköltözöm.
Margit néni ránézett.
– Jól teszed, kisfiam. De előtte vigyél már haza, mert a rendőrök nem vállalták a visszautat sem!
Ez a történet kitalált, humoros írás, amelynek szereplői és eseményei a szórakoztatást szolgálják.
