Főnök, szeretnék fizetésemelést kérni, mert három nagy cég is érdeklődik irántam.

– Nem tudom, de ha nem ad, jövő hónaptól ezek a cégek már személyesen jönnek értem.
– Jó, menjen, beszélek a könyveléssel, mielőtt mindhárman felveszik magát.
– Nem tudom, de ha nem ad, jövő hónaptól ezek a cégek már személyesen jönnek értem.
– Jó, menjen, beszélek a könyveléssel, mielőtt mindhárman felveszik magát.

Még több vicc:

1.
– A főnököm azt mondta, ideje lenne úgy dolgoznom, mint akinek komoly tervei vannak a cégnél.
– Mondtam neki, hogy vannak terveim, csak azokból feltűnően hiányzik ez az épület.
– Egy darabig nézett rám, mint aki most rakja össze élete legszomorúbb puzzle-jét.
– Azt hittem, azonnal kirúg, de csak halkan annyit kérdezett, hogy ezt komolyan mondom-e.

– Mondtam, főnök, én mindig komolyan beszélek, főleg amikor nem akarok dolgozni.
– Erre sóhajtott egy nagyot, és azt mondta, ritka tehetség vagyok, csak rossz irányban.
– Azóta minden reggel megkérdezi, hogy hosszú távra tervezek-e náluk.
– Én meg mondom, persze, csak sajnos a hosszú táv nálam gyalog is csak a kijáratig tart.

2.
– Anyám tegnap azt mondta, hogy harminc fölött már igazán ideje lenne megkomolyodnom végre.
– Mondtam neki, hogy teljesen komoly vagyok, csak belül zajlik egy kisebb cirkusz.
– Erre közölte, hogy az nem személyiség, hanem elhúzódó kamaszkor erős fényekkel.
– Próbáltam védeni magam, mondtam, hogy van stabil munkám, számlákat fizetek, mosok is néha.

– Azt mondja, ettől még nem vagyok felnőtt, csak működőképesen összeszerelt gyerek.
– Kérdeztem, szerinte akkor miből látszik, hogy valaki tényleg megkomolyodott.
– Rám nézett, és azt mondta: abból, hogy már nem veszel desszertet vacsora előtt titokban.
– Azóta hivatalosan is lebuktam, mint ember, aki a hűtő előtt él kettős életet.

3.
– Elmentem orvoshoz, mert hónapok óta úgy érzem, hogy semmihez nincs kedvem rendesen.
– Megvizsgált, kérdezgetett, majd nagyon komoly arccal azt mondta, hogy pihenésre van szükségem.
– Mondtam neki, doktor úr, ezt eddig is sejtettem, csak szerettem volna valami drága latin nevet rá.
– Kicsit megsértődött, és felírta nekem, hogy napi nyolc óra alvás, kevesebb stressz, több séta.

– Mondtam, hogy ezek nem gyógyszerek, hanem olyan tanácsok, amiket ingyen is figyelmen kívül hagyok.
– Erre felhúzta a szemöldökét, és megkérdezte, végül is miért jöttem.
– Mondtam, azért, hogy valaki szakmai alapon is megerősítse: elegem van mindenből.
– Bólintott, és azt mondta, akkor gratulálok, ön tökéletesen egészséges felnőtt ember.

4.
– A párom megkérdezte, hogy szerintem figyelek-e rá eléggé a kapcsolatunkban mostanában.
– Mondtam, persze, még azt is észrevettem, hogy három napja ugyanazt a kérdést teszi fel.
– Erre azt mondta, nem az a figyelem, hogy hallom a szavakat, hanem hogy értem is mögötte az embert.
– Mondtam, én nagyon szeretném érteni, csak néha úgy érzem, ehhez külön fordítóprogram kellene.

– Erre csend lett, az a fajta csend, amiben már hallani lehet a saját végzeted lépteit.
– Aztán halkan megkérdezte, szerintem mi a legnagyobb hibám a kapcsolatban.
– Mondtam, hogy ilyenkor mindig őszinte legyek-e, vagy még van esélyem megmenekülni valahogy.
– Azóta tudom, hogy egyetlen rossz mondat is elég ahhoz, hogy valaki a kanapéval kerüljön tartós viszonyba.

5.
– Vettem egy könyvet arról, hogyan kell hatékonyabban beosztani az időmet a mindennapokban.
– Hazavittem, feltettem az asztalra, és két hétig olyan elégedetten néztem rá, mintha már el is olvastam volna.
– Tegnap végre kinyitottam, és az első oldalon az állt, hogy ne halogassam azt, ami fontos.
– Erre becsuktam, mert nem szeretem, ha egy könyv már az elején személyeskedni kezd velem.
– Ma újra elővettem, gondoltam, adok neki még egy esélyt, hátha finomabban fogalmaz a folytatásban.

– A második fejezet arról szólt, hogy aki mindig kifogásokat keres, az saját magát akadályozza.
– Mondtam hangosan, hogy ez így már nem önfejlesztés, hanem zaklatás kemény fedéllel.
– Most ott tartok, hogy van egy könyvem az időbeosztásról, aminek az olvasását is sikerül halogatnom.

6.
– Tegnap úgy döntöttem, hogy egészségesebb életet kezdek, mert valahol meg kell húzni a határt.
– Vettem salátát, ásványvizet, meg olyan magvakat, amiknek az ára alapján személyiségi jogaik vannak.
– Hazamentem, kipakoltam mindent, és öt percig néztem a konyhapulton ezt az új, rendezett életemet.
– Aztán kinyitottam a hűtőt, megláttam a tegnapi pizzát, és éreztem, hogy ez egy lelki találkozás.