A 70 éves özvegy és a férjjelölt
Egy magányos, 70 éves özvegyasszony úgy döntött, ideje újra férjhez menni. Feladott egy hirdetést a helyi újságban:
„Férjet keresek! Legyen nagyjából velem egykorú, ne bántson, ne csajozzon, és legyen jó az ágyban. Jelentkezés személyesen.”
Másnap megszólalt a csengő. Az asszony ajtót nyitott, és döbbenten látta, hogy egy ősz úr ül a küszöbön tolószékben. Se karja, se lába nem volt.
Az özvegy csóválta a fejét: „Ugye nem gondolja komolyan, hogy magát vegyem számításba? Nézze csak, nincs lába!”
Az öregúr elmosolyodott: „Pont ezért nem tudok félrelépni.”
Az asszony morcosan folytatta: „Karja sincs!”
A férfi ugyanazzal a nyugodt mosollyal válaszolt: „Pont ezért nem tudom bántani.”
Az özvegy összehúzta a szemét, és rátért a lényegre: „És az ágyban még jól teljesít?”
Az öregúr hátradőlt, szélesen vigyorgott, és csak ennyit mondott: „Becsöngettem, nem?”
Plusz 1:
A falu papja bemegy
a rendőrhöz.
– Képzeld fiam, ellopták
a biciklimet. Tudsz
segíteni?
– Tudja mit, atyám? Amikor
prédikál, kezdje sorolni
a tízparancsolatot..
Amikor annál a parancsnál tart,
hogy „ne lopj”, figyeljen, mert
aki fészkelődni kezd,
az a tolvaj.
Megtartja a pap a misét,
és utána megint felkeresi
a rendőrt.
– Az Isten megáldjon, fiam,
meglett a kerékpárom!
– Úgy csinálta, ahogy tanácsoltam?
– Majdnem… Elkezdtem sorolni
a parancsolatokat, s amikor odaértem,
hogy „ne p@ráználkodj”, rögtön
eszembe jutott, hol hagytam a kerékpárom.
