A beosztott félénken bekopog a főnök irodájába.
– Főnök, szeretnék kérni valamit… a feleségem egész héten rágja a fülemet, hogy kérjek fizetésemelést.
A főnök leteszi a tollát, sóhajt, és megdörzsöli a homlokát:
– Jaj, Kovács, maga tudja a legjobban, milyen nehéz ez mostanában…
– Főnök, ha nem kérek, otthon nincs béke. Ha kérek, itt nincs béke.
Legalább válasszak csatateret…
A főnök feláll, odamegy az ablakhoz, kinéz, majd visszafordul:
– Rendben, Kovács…
A beosztott megörül, már húzná a széket közelebb.
A főnök folytatja:
– Holnapra megkérdezem a feleségemet, hogy adhatok-e magának fizetésemelést.
– Miért az ön felesége dönti el? – kérdi döbbenten a beosztott.
– Mert – feleli a főnök komoran – nálunk otthon ugyanaz a helyzet, mint magánál.
Még több vicc:
A kávéfőző ma megfenyegetett.
Azt mondta: „Ha még egyszer ébresztőt nyomsz, én leszek az.”
A hűtő kinyitott engem.
Mondta: „Be akartam nézni, van-e benned valami értelmes.”
Találtam egy zoknit a kertben.
Azt mondta: „Ne szólj, szökésben vagyok.”
A szomszédom megkérdezte, milyen napom volt.
Mondtam: „Vegyes.”
Ő: „Akkor jó, szeretem a konzervet.”
A növényem panaszkodott, hogy túl sok fényt kap.
Áttettem a szekrénybe.
Most depressziós, de legalább árnyékban.
A lift sztrájkol.
Azt mondja: „Elegem van abból, hogy mindenki felemelkedik rajtam kívül.”
Vettem egy okosporszívót.
Most ő mondja meg, mikor van rend… és én vitázom vele.
A GPS ma azt mondta: „Tarts balra az életben.”
Kár, hogy utána hozzátette: „Ha tudod, merre van.”
A tükör dicsért ma.
Azt mondta: „Jól nézel ki!”
Aztán nevetett. Én nem.
A számítógépem lefagyott.
Meg is értem… én is, amikor meglátom a teendőlistát.
