Kedves Géza!
Már régóta érlelődik benne ez a levél, de a lányom, Krisztike iránti szeretetem eddig visszatartott. Most azonban betelt a pohár. Közöltem Krisztivel, hogy választania kell: vagy te, vagy a családunk méltósága.
Vegyük sorra: 5 éve vagy a családunk „tagja”, de még mindig nem tanultad meg, hogy nálunk a vasárnapi ebédnél nem a fociról, hanem a művészetekről beszélünk. A múltkori születésnapomon is egy nevetséges konyhai robotgépet adtál, miközben mindenki tudja, hogy a gyöngysort szeretem. Egyszerűen nem vagy a mi szintünkön.
Ráadásul megtudtam, hogy az a kis vállalkozásod, amire annyira büszke voltál, csődközelbe került. Krisztike megérdemli a luxust, amit mi biztosítottunk neki, te pedig csak lefelé húzod őt. Megkértem a fiamat, az ügyvéd dr. Szabót, hogy készítse elő a papírokat, amikkel visszavesszük a lányom nevén lévő balatoni nyaralót is, ahol most hédereztek.
Szerencsére találtunk Krisztinek egy méltó párt: az exét, a Rolandot. Ő már várja őt egy vörös rózsacsokorral. Kérlek, pakold össze a holmidat egy sporttáskába (több úgy sincs), és tűnj el az életünkből!
Üdvözlettel: Méltóságos asszony (neked csak Margit néni)
A vő válasza: „Sakk-matt a nappaliban”
Kedves Margit néni!
Köszönöm ezt az őszinte levelet! Bevallom, az évfordulós robotgép tényleg hiba volt – legközelebb majd egy iránytűt veszek, hogy könnyebben megtalálja a kijáratot az életünkből.
Valóban, a vasárnapi ebédeken nehéz a művészetről beszélni, amikor ön teli szájjal szidja a szomszédokat, de ígérem, ez a probléma megoldódott: többet nem jövök.
Ami a „csődbe ment” vállalkozásomat illeti: Margit néni, ön valamit nagyon félreértett. Nem csődbe mentem, hanem felvásárolták a cégemet. Egy amerikai befektetői csoport pontosan 1,2 milliárd forintot fizetett a szoftveremért múlt kedden.
Krisztike? Nos, ő már tud a dologról. Miközben ön Rolanddal és a vörös rózsákkal nosztalgiázott, mi Krisztivel már át is néztük a „közös” balatoni nyaraló papírjait. Tudja, az az ingatlan, amit ön a lánya nevén tartott, hogy elkerülje az adózást? Kriszti tegnap hivatalosan eladta nekem 1 forintért, én pedig már el is kezdtem az átalakítását… egy modern, zajos ifjúsági szállónak, amit pont az ön hálószobájával szemben lévő telken üzemeltetek majd.
Ja, és a fia, dr. Szabó? Ő volt az, aki ellenjegyezte az adásvételt. Úgy tűnik, a fiának is jobban tetszik a tőlem kapott „tanácsadói díj”, mint az ön családi méltósága.
Krisztivel egyébként holnap indulunk Svájcba, ott veszünk egy új házat. Azt hiszem, elfelejtettem említeni, hogy a telefonszámunkat is megváltoztatjuk. De ne aggódjon, küldök majd egy képeslapot… egy olyat, amin egy gyöngysor van!
Maradok tisztelettel: Az ön „szint alatti”, de szemtelenül gazdag vője, Géza
