– Mit főzöl, drágám?
– Ebédet.
– Milyen ebédet?
– Olyat, amit meg is eszel.
– Az már jó jel. Segítsek valamiben?
– Nem.
– Biztos? Tudok keverni, kóstolni, sózni…
– Köszönöm, egyik sem kell.
– De legalább nézhetem?
– Azt lehet.
– Jó, mert tanulni akarok.
– Mit?
– Hogy kell úgy főzni, hogy nem ordítasz rám.
– Egyszerű.
– Na mondjad!
– Csináld magadnak.
– Hát az nem megy.
– Tudom.
– Akkor legalább mondj valami tanácsot!
– Jó:
– Ne szólj bele.
– És ha mégis beleszólok?
– Akkor a vacsorából reggeli lesz. Mert megeszed… KINT.
Még több vicc:
A feleség főz a konyhában.
A férj beáll mögé: „Szerintem ezt elrontod.”
A nő: „Még el sem kezdtem.”
A férj: „Akkor legalább biztos vagyok benne.”
A feleség lassan leteszi a kést.
„Mondd, miért kell mindig beleszólni?”
A férj vállat von: „Hogy jobb legyen.”
A nő felnevet: „Mint amikor segítesz parkolni?”
A férj: „Az teljesen más.”
A nő: „Igen. Ott te kiabálsz.”
„Itt én fogok.”
A férfi elhallgat.
A nő rápillant:
„Na ide figyelj… ha még egyszer hozzászól a főzésemhez…”
„…olyan csípős lesz a vacsora, hogy te magad fogsz elmosogatni önként.”
Másik:
Egy férfi bemegy a boltba.
Mondja: „Egy ajtókilincset szeretnék.”
Az eladó ránéz.
„Milyen ajtóra?”
A férfi vállat von.
„Amihez jó a kilincs.”
Az eladó sóhajt.
„Belső vagy külső ajtó?”
A férfi gondolkodik.
„Attól függ… hol van a kilincs?”
Az eladó a pultra könyököl.
„Uram… ezt az ajtót már megnyitottuk.”
A férfi: „De becsukni már nem tudjuk, ugye?”
Az eladó: „A kilincs pont ezért kéne.”
A férfi: „Akkor kérek kettőt. Egyet a logikához is.”
