– Jean, hozza a fürdőnadrágomat!
– Dehát uram, éppen az Ön esküvőjére megyünk!
– Tudom, Jean… de úszni szeretnék a boldogságban.
– Értem, uram… akkor hozzam a búvárszemüveget is?
– Minek az, Jean?
– Hogy lássa, uram, mi van a felszín alatt.
– A boldogság alatt nincs semmi, Jean.
– Dehogynem, uram… ott van a számla, a rokonok, és az anyós.
– Jean, maga mindig elrontja a romantikát.
– Bocsásson meg, uram… csak tapasztalatból beszélek.
– Miféle tapasztalatból?
– A múlt héten is azt mondta, “fejest ugrik az új életbe”…
– És?
– Azóta is vergődik, uram… csak kiderült, hogy sekély volt a pénztárcája.
Még több vicc:
– Jean, hozza a fürdőnadrágomat!
– Uram, az esküvőre megyünk, nem a strandra!
– Pontosan, Jean. A strandon legalább tudom, mikor jön a hullám.
– És itt nem, uram?
– Itt csak mosolyognak. Az mindig gyanús.
– Akkor hozzam a mentőövet is?
– Minek, Jean?
– Hogy ha a nagynéni megkérdezi, mikor jön a gyerek, legyen mibe kapaszkodnia.
– Jean, maga borzasztó.
– Köszönöm, uram.
– Mit köszön?
– Hogy legalább a kérdést nem nekem teszik fel.
– És ha mégis?
– Akkor azt mondom: „Uram, én csak a személyzet vagyok… de a lelki sebeket is én vasalom ki.”
Plusz 1:
– Jean, hozza a fürdőnadrágomat!
– Uram, az esküvőre öltöny kell, nem fürdőnadrág!
– Jean, ma vízbe megyek.
– Uram, hol lát itt vizet?
– A menyasszony szemében, Jean. Csillog, mint a tenger.
– Akkor hozzam a naptejet is?
– Minek az?
– Hogy ne égjen meg, uram… a bókoktól.
– Jean, maga cinikus.
– Nem, uram, csak gyakorlott.
– Miben?
– Abban, hogy az esküvőn mindenki azt mondja: „Ön a legboldogabb ember!”
– Hát nem?
– Dehogynem, uram… amíg ki nem derül, hogy a nászút nem all inclusive, csak a veszekedés.
