Az őrmester sorakozót rendel el a laktanyában.
Végignéz a katonákon, aztán ráförmed az egyikre:
– Katona! Miért nincs megborotválkozva?!
– Jelentem, őrmester úr, reggel megborotválkoztam!
– Engem ne nézzen hülyének! Az állán akkora borosta van, hogy krumplit lehetne rajta reszelni!
– Jelentem, sötét volt a körletben.
– És?!
– Véletlenül a mellettem fekvő Kovácsot borotváltam meg.
Az őrmester hátranéz:
– Kovács!
– Parancs!
– Maga meg miért vigyorog?!
– Jelentem, húsz éve növesztem a bajuszomat, és most tudtam meg, hová lett. 😄
2.
Az őrmester ordít az újoncokkal:
– Ha azt mondom, hogy „földre!”, maguknak olyan gyorsan kell hasra vágniuk magukat, hogy még a saját árnyékukat is megelőzzék! Értve?!
– Igenis!
– FÖLDRE!
Mindenki leveti magát, csak Kovács marad állva.
Az őrmester odarohan:
– Kovács! Maga miért áll még mindig?!
– Jelentem, őrmester úr, én már lent voltam!
– Mikor?!
– Amikor megláttam, hogy maga jön. 😄
3.
Az őrmester sorakozó után odaszól az egyik újoncnak:
– Kovács! Maga civilben mi volt?
– Villanyszerelő, őrmester úr!
– Remek! Akkor menjen fel az emeletre, és javítsa meg a folyosón a csengőt!
Kovács elmegy.
Eltelik fél óra, egy óra, kettő.
Az őrmester idegesen felrohan.
– Kovács! Két órája egy rohadt csengőt javít! Mi tart ennyi ideig?!
– Jelentem, már rég kész vagyok!
– Akkor miért nem jött vissza?!
– Csengettem háromszor, de senki nem nyitott ajtót! 😄
