😂 A fĂ©rjem vĂ©letlenĂŒl apĂĄca lett!

😂 A fĂ©rjem vĂ©letlenĂŒl apĂĄca lett!
A férjem, Laci, negyvennyolc éves, és egész életében két dologtól félt igazån.

Az anyósomtól és attól, hogy egyszer valaki munkåra fogja a szabadsåga alatt.

Hirdetés

A harmadikat csak kĂ©sƑbb fedezte fel: az apĂĄcĂĄkat.

Az egĂ©sz egy ĂĄrtatlan szombat reggelen kezdƑdött.

Laci a baråtjåval, Józsival vidékre indult egy veterånautó-kiållítåsra.

IndulĂĄs elƑtt mĂ©g megkĂ©rdeztem:

– Laci, ugye nem csinĂĄlsz semmi hĂŒlyesĂ©get?

Hirdetés

– DrĂĄgĂĄm, negyvennyolc Ă©ves vagyok!

– Pont ezĂ©rt kĂ©rdeztem!

Délutån håromkor megszólalt a telefonom.

Laci volt az.

– Drágám, ne idegeskedj, de egy kolostorban vagyok!

– HOL?!

– Egy apácakolostorban.

– Laci! Mit keresel te ott?!

– HĂĄt… jelenleg krumplit pucolok.

– MIÉRT?!

– Mert összekevertek valakivel!

– KIVEL?!

Laci nagyot sĂłhajtott.

– Egy nƑvĂ©rrel.

– MILYEN NƐVÉRREL?!

– Hát egy apácával!

Ekkor mår tudtam, hogy ez a szombat sem lesz egyszerƱ.

KiderĂŒlt, hogy JĂłzsi Ăștközben rossz irĂĄnyba fordult.

A veterånautó-kiållítås helyett egy régi kolostorhoz érkeztek, ahol éppen jótékonysågi våsårt rendeztek.

Laci meglĂĄtott egy hatalmas asztalt, rajta sĂŒtemĂ©nyekkel.

– JĂłzsi, itt megĂĄllunk! Ilyen tĂșrĂłs lepĂ©nyt mĂ©g a nagyanyĂĄm sem sĂŒtött!

Csakhogy Laci a sĂŒtemĂ©nyes asztal mellett Ă©szrevett egy fekete ruhĂĄkkal teli kosarat.

– NĂ©zd mĂĄr, JĂłzsi! Jelmezeket is ĂĄrulnak!

– Ne nyĂșlj hozzĂĄ, Laci!

De Laci mĂĄr fel is emelt egy fekete ruhĂĄt.

– Fogadjunk, hogy ezt nem merem felvenni!

JĂłzsi vigyorgott.

– Egy ezresben?

– KettƑben!

Öt perccel kĂ©sƑbb Laci teljes apĂĄcaöltözĂ©kben ĂĄllt a kolostor udvarĂĄn.

Még a fejére is feltette a fehér-fekete fåtylat.

JĂłzsi Ășgy nevetett, hogy le kellett ĂŒlnie.

– Laci, te Ășgy nĂ©zel ki, mint egy apĂĄca, aki negyven Ă©ve titokban kolbĂĄszt eszik!

Laci kihĂșzta magĂĄt.

– Fiam, Ă©n mostantĂłl LĂĄszlĂł nƑvĂ©r vagyok!

Ebben a pillanatban megjelent egy idƑs apáca.

– HĂĄla Istennek, nƑvĂ©r! VĂ©gre megĂ©rkezett!

Laci megdermedt.

– TessĂ©k?

– Már nagyon várjuk! A konyhában rengeteg a munka!

Laci Józsira nézett.

JĂłzsi a nevetĂ©stƑl mĂĄr megszĂłlalni sem tudott.

– De Ă©n… – kezdte Laci.

– Tudom, tudom! HosszĂș volt az Ășt! Jöjjön, kedves nƑvĂ©r!

És mielƑtt Laci bármit mondhatott volna, az idƑs apáca már be is vezette a konyhába.

Ott egy hatalmas zsĂĄk krumpli vĂĄrta.

– Ezt legyen szíves megpucolni!

Laci körĂŒlnĂ©zett.

– Mindet?!

– TermĂ©szetesen!

– És hányan esznek itt?!

– Ma szĂĄzötven vendĂ©get vĂĄrunk.

Laci elsĂĄpadt.

– SzĂĄzötvenet?!

– Igen, nƑvĂ©r!

– És… nem lehetne inkĂĄbb rendelni valamit?

Az apåca meglepetten nézett rå.

– MiĂ©rt rendelnĂ©nk, amikor itt vagyunk mi?

Laci halkan megszĂłlalt:

– Na, ezt mondja otthon a felesĂ©gem is…

Az idƑs nƑvĂ©r gyanakodva mĂ©regette.

– Maga melyik rendhĂĄzbĂłl Ă©rkezett?

Laci gondolkodott.

– HĂĄt… a PetƑfi utcĂĄbĂłl.

– Az melyik rendhez tartozik?

– A családihoz.

– TessĂ©k?!

– Semmi, semmi! Már pucolom is!

Egy Ăłra mĂșlva Laci mĂ©g mindig a krumplival kĂŒzdött.

Ekkor megjelent egy mĂĄsik apĂĄca.

– NƑvĂ©r, tudna segĂ­teni a kĂĄpolnĂĄban?

Laci felcsillant.

– Persze! Ott legalĂĄbb le lehet ĂŒlni?

– Lehet bizony!

– Akkor megyek!

A kåpolnåban azonban az orgona mellett kellett volna énekelnie.

– NƑvĂ©r, kezdjĂŒk a prĂłbĂĄt!

Laci zavartan köhintett.

– Én inkább csak hallgatni szoktam.

– Ne szerĂ©nykedjen!

– Nem szerĂ©nykedem, csak nincs hangom!

– Az Úrnak minden hang kedves!

Laci erre megpróbålt elénekelni egy sort.

Az orgonista abbahagyta a jåtékot.

Az egyik apĂĄca keresztet vetett.

A måsik halkan megkérdezte:

– NƑvĂ©r, maga megfĂĄzott?

Laci megråzta a fejét.

– Nem. Én gyárilag ilyen vagyok!

Az orgonista sĂłhajtott.

– Talán jobb lenne, ha inkább visszamenne a konyhába.

– Na, vĂ©gre valamiben egyetĂ©rtĂŒnk!

Közben Józsi az udvaron kereste a baråtjåt.

Amikor meglĂĄtta Lacit apĂĄcaruhĂĄban, kezĂ©ben egy krumplihĂĄmozĂłval, majdnem elesett a nevetĂ©stƑl.

– Laci! Te mĂ©g mindig itt vagy?!

– Nem látod?! Felvettek!

– Minek?!

– KonyhĂĄs nƑvĂ©rnek!

– És mikor jössz?

– Amint vĂ©get Ă©r a prĂłbaidƑm!

Ekkor megjelent a fƑnöknƑ.

– ElnĂ©zĂ©st, kedves nƑvĂ©r! MegkĂ©rdezhetem, miĂ©rt ilyen mĂ©ly a hangja?

Laci kihĂșzta magĂĄt.

– CsalĂĄdi öröksĂ©g!

– És miĂ©rt van bajusza?!

Laci gondolkodĂĄs nĂ©lkĂŒl rĂĄvĂĄgta:

– A nagyanyĂĄmtĂłl örököltem!

A fƑnöknƑ egy pillanatig csak nĂ©zte.

– És miĂ©rt szĂłlĂ­tja ez az Ășr Lacinak?!

Józsi közbevågott:

– Mert ez a beceneve!

– És mi a teljes neve?

Laci kétségbeesetten rånézett a baråtjåra.

JĂłzsi vigyorogva felelte:

– LĂĄszlĂł nƑvĂ©r, a krumplipucolĂłk vĂ©dƑszentje!

A fƑnöknƑ ekkor mĂĄr mindent megĂ©rtett.

– Uraim! Maguk ugye nem apácák?!

Laci levette a fĂĄtylat.

– HĂĄt, nƑvĂ©r, Ă©n ezt mĂĄr reggel is tudtam!

A fƑnöknƑ elƑször megdöbbent, aztĂĄn hangosan elnevette magĂĄt.

– Ilyet mĂ©g nem lĂĄttam! De legalĂĄbb a krumplit megpucolta?

– Meg bizony!

– Akkor köszönjĂŒk a segĂ­tsĂ©get! A ruhĂĄt pedig legyen szĂ­ves visszaadni!

Laci boldogan åtöltözött.

Este hétkor végre hazaért.

Az ajtĂłban vĂĄrtam.

– Na, Laci! Milyen volt a veteránautó-kiállítás?

– Nem jutottunk el.

– És mit csinĂĄltĂĄl egĂ©sz nap?

– Krumplit pucoltam, Ă©nekeltem, Ă©s majdnem apĂĄca lettem.

– Értem. És legalĂĄbb jĂłl Ă©rezted magad?

– DrĂĄgĂĄm, Ă©n oda többet nem megyek!

– MiĂ©rt?

Laci levågta magåt a kanapéra.

– Mert ott mĂ©g vasĂĄrnap is dolgozni kell!

Måsnap reggel azonban csörgött a telefonja.

A kolostorbĂłl hĂ­vtĂĄk.

– JĂł reggelt, LĂĄszlĂł Ășr! A fƑnöknƑ szeretnĂ© megköszönni a tegnapi segĂ­tsĂ©gĂ©t!

– Nagyon kedves!

– És szeretnĂ©nk megkĂ©rdezni, hogy jövƑ szombaton is rĂĄĂ©rne-e?

Laci rĂ©mĂŒlten rĂĄm nĂ©zett.

– Drágám! Már megint az apácák keresnek!

Elvettem tƑle a telefont.

– JĂł napot kĂ­vĂĄnok! Miben segĂ­thet a fĂ©rjem?

– Tudja, asszonyom, olyan szĂ©pen megpucolta a krumplit, hogy szĂ­vesen lĂĄtnĂĄnk Ășjra!

Elmosolyodtam.

– TĂ©nyleg? És mennyi idƑre?

– AkĂĄr egĂ©sz napra!

– És ebĂ©det is kap?

– TermĂ©szetesen!

– Mosogatnia is kell?

– Igen, nálunk mindenki segít!

Egy pillanatig gondolkodtam.

Aztån megkérdeztem:

– És mondja, nƑvĂ©r, fĂ©rfiakat vĂ©glegesen is felvesznek? Mert Ă©n ezt a pĂ©ldĂĄnyt szĂ­vesen beajĂĄnlanĂĄm!

Laci a hĂĄttĂ©rbƑl felkiĂĄltott:

– ILONKA! ÉN MÉG ITT VAGYOK!

Mire én:

– Tudom, drĂĄgĂĄm! Pont ezt prĂłbĂĄlom elintĂ©zni! 😂

Jogi zĂĄradĂ©k: A törtĂ©net teljes egĂ©szĂ©ben fiktĂ­v, szereplƑi Ă©s esemĂ©nyei kitalĂĄltak. KizĂĄrĂłlag humoros, szĂłrakoztatĂĄsi cĂ©llal kĂ©szĂŒlt.

Tetszett? Oszd meg az ismerƑseiddel is!
Hirdetés