😂 A férjem elment a szülői értekezletre….

😂 A férjem elment a szülői értekezletre….

A férjem, Laci, tizenkét éve házas velem, és ez idő alatt három dologban bizonyult különösen tehetségesnek.

Hirdetés

A tévé előtti elalvásban, a hűtőszekrény indokolatlan nyitogatásában, és abban, hogy minden családi feladat alól kibújjon.

A szülői értekezletre például még soha nem ment el.

Mindig volt valami kifogása.

Egyszer fájt a feje, máskor túlóráznia kellett, harmadszor pedig azt állította, hogy a férfiak jelenléte megzavarná a pedagógiai munkát.

Ezt a hülyeséget is teljesen komolyan mondta.

Hirdetés

Egy csütörtök délután azonban megelégeltem a dolgot.

– Laci! Ma te mész a szülői értekezletre!

– Én?!

– Nem, a szomszéd Józsi! Persze, hogy te!

– De hát én nem értek az iskolához!

– Nyolc évig jártál oda!

– Pontosan! És látod, mennyi bajom lett belőle!

Végül nagy nehezen beadta a derekát.

Felvett egy inget, megfésülködött, és indulás előtt még megkérdezte:

– Mit kell ott csinálni?

– Ülni, figyelni, és lehetőleg nem beszélni!

– Akkor ez nekem való!

Hát, ebben tévedett a legnagyobbat.

Este hétkor csörgött a telefonom.

Laci volt.

– Drágám, egy kis gond van!

– Mi történt?!

– Szerintem összevesztem az osztályfőnökkel.

– MICSODA?!

– De nem én kezdtem!

– Laci! Mit csináltál?!

– Hát, azzal kezdődött, hogy a tanárnő megkérdezte, ki vállalná el az osztálypénz kezelését.

– És?

– Senki nem jelentkezett.

– És te?

– Mondtam, hogy én biztos nem, mert otthon a saját fizetésemet sem kezelhetem!

A háttérben valaki hangosan nevetett.

– Laci, gyere haza!

– Nem lehet!

– Miért?!

– Mert most választják a szülői munkaközösség vezetőjét!

– És az téged miért érdekel?!

Néhány másodperc csend következett.

– Hát… mert engem jelöltek.

Majdnem elejtettem a telefont.

– TÉGED?!

– Igen, de nyugi! Mondtam nekik, hogy alkalmatlan vagyok!

– És?

– Azt mondták, végre egy őszinte jelölt!

Tíz perccel később újra hívott.

– Drágám, van egy jó hírem meg egy rossz!

– Kezdd a rosszal!

– Megválasztottak.

– És mi a jó?!

– Egyhangúlag!

Azt hittem, megőrülök.

– Laci! Te még azt sem tudod, hány gyerek jár az osztályba!

– Dehogynem! Huszonhat!

– Huszonnyolc, Laci!

– Na látod! Máris van két új tagunk!

De a java csak ezután következett.

Fél kilenckor végre hazaért.

Kezében egy vastag dosszié, három papír és egy zacskó pogácsa.

Olyan büszkén lépett be, mintha legalábbis polgármesterré választották volna.

– Na, asszony! Mostantól hivatalos ember vagyok!

– Mit vállaltál még el?!

– Semmi különöset. Megszervezem a kirándulást, a karácsonyi vásárt és az év végi osztálybulit.

– LACI!!!

– Ne kiabálj! A tanárnő szerint kiváló szervezőkészségem van!

– Miből gondolta?!

– Abból, hogy öt perc alatt megszerveztem, ki hozzon pogácsát a következő értekezletre!

Leültem a székre.

– És ki hoz?

– Te.

Ekkor már komolyan fontolgattam, hogy beadom a válókeresetet.

Másnap reggel azonban megcsörrent a telefonom.

Az osztályfőnök hívott.

– Jó reggelt kívánok! Csak szeretném megköszönni a férje tegnapi részvételét!

– Elnézést kérek, ha valami butaságot mondott!

– Ugyan! Rég nevettünk ennyit egy szülői értekezleten!

– Ennek örülök…

– Egyébként szeretném megkérdezni, a férje valóban ért a hangtechnikához?

Megdermedtem.

– Miért?!

– Mert elvállalta az iskolai ünnepség hangosítását!

– A FÉRJEM?!

– Igen! Azt mondta, otthon ő kezeli a távirányítót!

Letettem a telefont.

Laci éppen a konyhában reggelizett.

– Laci, te elvállaltad az ünnepség hangosítását?!

– Persze!

– De hát te még a Bluetooth-hangszórót sem tudod összekapcsolni a telefonoddal!

– Az más! Ott mindig te zavarsz össze!

Ekkor megszólalt a telefonja.

Az egyik apuka volt.

– Szia, Laci! Csak azt szeretném kérdezni, hogy az osztálykirándulásra hány buszt rendeljünk?

Laci gondolkodás nélkül válaszolt:

– Egyet!

– De negyvennyolcan jelentkeztek a szülőkkel együtt!

– Akkor nagyot!

A történet legszebb része azonban egy hónappal később következett.

Laci azóta minden este a szülői csoportban intézkedett.

Táblázatokat gyártott, telefonált, szervezett.

Egyik este megkérdeztem:

– Laci, mikor lesz a következő szülői értekezlet?

– Kedden.

– Remek! Akkor most én megyek!

Erre olyan gyorsan kapta fel a fejét, hogy majdnem leesett a kanapéról.

– AZT NEM LEHET!

– Miért?!

– Mert én vagyok az elnök!

– És?!

– És a tanárnő külön megkért, hogy feltétlenül menjek!

– Ugyan miért?

Laci zavartan megvakarta a fejét.

– Hát… múltkor megígértem, hogy a következő értekezleten megmutatom a szülőknek, hogyan kell fegyelmezni a gyerekeket.

Ránéztem.

– Laci! Te a saját fiadnak sem tudod elérni, hogy időben lefeküdjön!

– Tudom!

– Akkor mégis mit fogsz nekik tanítani?!

Laci elmosolyodott.

– Hát azt, hogyan kell rávenni az anyjukat, hogy megcsinálja helyettünk!

Azóta egyetlen szülői értekezletre sem engedem el egyedül.

Mert én férjet küldtem az iskolába, és hazakaptam egy komplett szülői munkaközösséget! 😂

Jogi nyilatkozat: A történet fiktív, a szereplők és az események kitaláltak. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel kizárólag a véletlen műve.

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel is!
Hirdetés