
đ A szĂ©kely bĂĄcsi eladta a szomszĂ©d tehenĂ©t!
Pista båcsi hetvennyolc éves volt, és a faluban mindenki tudta róla, hogy két dologhoz ért igazån.
Az alkudozĂĄshoz Ă©s ahhoz, hogyan lehet mĂĄsokat az ĆrĂŒletbe kergetni.
A felesége szerint a harmadikhoz is: a semmittevéshez.
â Hallja-e, apjuk! â szĂłlt rĂĄ egyik reggel. â Maga egĂ©sz nap csak a kapuban ĂŒldögĂ©l!
â Nem ĂŒldögĂ©lek Ă©n, asszony! Figyelem a gazdasĂĄgot!
â MifĂ©le gazdasĂĄgot?!
â A szomszĂ©dĂ©t! A mienkben mĂĄr nincs mit figyelni!
A szomszéd, Józsi, éppen akkor indult a våsårba.
A tehenĂ©t, RĂłzsikĂĄt az udvaron hagyta, de mielĆtt elment volna, ĂĄtszĂłlt a kerĂtĂ©sen.
â Pista bĂĄtyĂĄm! RĂĄnĂ©zne nĂ©ha a tehenemre?
â RĂĄnĂ©zek Ă©n, JĂłzsi! De ne vĂĄrja, hogy beszĂ©lgessek is vele!
â Csak arra ĂŒgyeljen, hogy ne menjen ki a kapun!
â JĂłl van, fiam! Menjen nyugodtan!
A baj egy ĂłrĂĄval kĂ©sĆbb kezdĆdött.
Egy idegen fĂ©rfi ĂĄllt meg Pista bĂĄcsi hĂĄza elĆtt.
â JĂł napot! Nem tudja, kiĂ© az a szĂ©p tehĂ©n a szomszĂ©dban?
â Dehogynem! JĂłzsiĂ©!
â EladĂł?
Pista båcsi megvakarta a fejét.
â HĂĄt, ha elĂ©g sokat ad Ă©rte, szerintem mĂ©g JĂłzsi anyĂłsa is eladĂł lenne!
A férfi nevetett.
â Komolyan kĂ©rdezem! Ăppen tehenet keresek.
â AztĂĄn mennyit adna Ă©rte?
â HĂĄromszĂĄzezret.
Pista bĂĄcsi felhorkant.
â HĂĄromszĂĄzezret?! AzĂ©rt mĂ©g a farkĂĄt sem engednĂ©m megsimogatni!
â Akkor nĂ©gyszĂĄzezret!
â NĂ©zze, uram! Ez nem akĂĄrmilyen tehĂ©n!
â MiĂ©rt, mit tud?
â HĂĄt… nĂ©gy lĂĄba van!
â Az mindegyiknek!
â De ennek mind a nĂ©gy egyszerre mƱködik!
A férfi egyre jobban nevetett.
â ĂtszĂĄzezer!
Pista bĂĄcsi elgondolkodott.
AztĂĄn eszĂ©be jutott, hogy JĂłzsi mĂĄr hĂłnapok Ăłta panaszkodik, mennyibe kerĂŒl a tehĂ©n tartĂĄsa.
â HatszĂĄzezer, Ă©s viheti!
â Ăll az alku!
Pista bĂĄcsi kezet fogott vele.
A férfi kifizette a pénzt, felvezette Rózsikåt az utånfutóra, és elhajtott.
Pista båcsi elégedetten szåmolta a bankjegyeket.
â Na, ezt nevezem jĂł ĂŒzletnek!
Ekkor kilépett a håzból a felesége.
â Apjuk! HovĂĄ lett JĂłzsi tehene?
â Eladtam!
Az asszony kezĂ©bĆl kiesett a fakanĂĄl.
â HOGY MIT CSINĂLT?!
â Eladtam, asszony! HatszĂĄzezerĂ©rt!
â DE HĂT AZ NEM A MAGA TEHENE!
Pista bĂĄcsi vĂĄllat vont.
â Tudom Ă©n! Az enyĂ©met nem adtam volna ilyen olcsĂłn!
â Maga teljesen meghibbant?!
â Ne kiabĂĄljon mĂĄr! JĂłzsi Ășgyis örĂŒlni fog!
â Minek?!
â Hogy nem kell többĂ© etetnie!
Délutån négykor Józsi hazatért.
MĂĄr a kapubĂłl kiabĂĄlt:
â Pista bĂĄtyĂĄm! Hol van RĂłzsika?!
â Elment!
â HOVĂ?!
â Ăj gazdĂĄhoz!
JĂłzsi elsĂĄpadt.
â Maga eladta a tehenemet?!
â El bizony!
â DE MIĂRT?!
â Mert meg akartĂĄk venni!
â ĂS MAGA ELADTA?!
â Mondtam mĂĄr, fiam! Ne kelljen mindent kĂ©tszer elmagyarĂĄzni!
JĂłzsi a kerĂtĂ©sbe kapaszkodott.
â Az Ă©n tehenem hatszĂĄzötvenezer forintot Ă©r!
Pista bĂĄcsi megvakarta az ĂĄllĂĄt.
â Na lĂĄtod! Akkor csak ötvenezret buktĂĄl!
â PISTA BĂTYĂM!!!
â Ne ordĂts, fiam! MĂ©g a vĂ©gĂ©n visszahozzĂĄk!
JĂłzsi mĂĄr a telefonjĂĄt kereste, amikor Pista bĂĄcsi elĆvette a pĂ©nzt.
â TessĂ©k, itt a hatszĂĄzezer! Egy fillĂ©rhez sem nyĂșltam!
JĂłzsi megszĂĄmolta.
â Ăs az ötvenezer kĂŒlönbözet?!
â Az a tanulĂłpĂ©nz, fiam!
â MILYEN TANULĂPĂNZ?!
â Hogy legközelebb ne bĂzd rĂĄm a tehenedet!
JĂłzsi erre Ășgy nĂ©zett rĂĄ, hogy Pista bĂĄcsi inkĂĄbb bement a hĂĄzba.
Az asszony mĂĄr az ajtĂłban vĂĄrta.
â Na, apjuk! Most aztĂĄn szĂ©pen megkeresi azt az embert, Ă©s visszavĂĄsĂĄrolja RĂłzsikĂĄt!
â De hĂĄt mĂĄr kifizettem JĂłzsit!
â Akkor is!
MĂĄsnap reggel Pista bĂĄcsi felhĂvta a vevĆt.
â HallĂł, uram! Vissza kellene vennem a tehenet!
â MiĂ©rt? Valami baj van vele?
â Nincs! Csak kiderĂŒlt, hogy a gazdĂĄja mĂ©g ragaszkodik hozzĂĄ!
â HĂĄt, visszaadhatom, de hatszĂĄzötvenezer lesz!
â Micsoda?! Tegnap mĂ©g hatszĂĄzezer volt!
â Az tegnap volt!
Pista bĂĄcsi nagyot sĂłhajtott.
â JĂłl van, hozza vissza!
Délutån megérkezett Rózsika.
Pista bĂĄcsi kifizette az ötvenezer forint kĂŒlönbözetet, hiszen a többi pĂ©nzt mĂĄr visszaadta JĂłzsinak.
A szomszéd boldogan vezette vissza a tehenét az istållóba.
â Na, Pista bĂĄtyĂĄm! RemĂ©lem, tanult az esetbĆl!
â Tanultam bizony!
â Ăs mit?!
â Hogy a tehĂ©nnel jobb ĂŒzletelni, mint az asszonnyal!
JĂłzsi Ă©rtetlenĂŒl nĂ©zett rĂĄ.
â Ezt meg hogy Ă©rti?
Pista bĂĄcsi a hĂĄz felĂ© pillantott, majd lehalkĂtotta a hangjĂĄt.
â A tehenedet legalĂĄbb vissza tudtam vĂĄsĂĄrolni!
JĂłzsi elnevette magĂĄt.
â Ăs a felesĂ©gĂ©vel mi a helyzet?
Pista båcsi keserƱen legyintett.
â Azt mĂĄr hĂĄromszor prĂłbĂĄltam elajĂĄndĂ©kozni, de mindhĂĄromszor visszahoztĂĄk!
Ebben a pillanatban kinyĂlt az ablak.
â HALLLOTTAM ĂM, APJUK!
Pista bĂĄcsi felsĂłhajtott.
â Na lĂĄtod, JĂłzsi! RĂłzsikĂĄnak legalĂĄbb nincs ilyen jĂł hallĂĄsa!
Ez a történet kitalålt, humoros alkotås, kizårólag szórakoztatåsi céllal.






























