😂 A falusi eskĂŒvƑn valaki rossz menyasszonyt vitt az oltĂĄr elĂ©!

😂 A falusi eskĂŒvƑn valaki rossz menyasszonyt vitt az oltĂĄr elĂ©!
A mi falunkban mĂĄr sok furcsa eskĂŒvƑ volt, de olyat mĂ©g senki sem lĂĄtott, mint amilyen a KovĂĄcs PistiĂ© lett.

Pedig minden olyan szépen indult.

Hirdetés

Pisti harminckét éves volt, és végre elhatårozta, hogy elveszi élete szerelmét, Katit.

A lakodalomra kĂ©tszĂĄz vendĂ©get hĂ­vtak, a fĂ©l falu sĂŒtött-fƑzött, a polgĂĄrmester pedig mĂĄr hĂĄrom hete gyakorolta az ĂŒnnepi beszĂ©dĂ©t.

Egyetlen ember miatt aggĂłdott mindenki.

Pisti nagybåtyja, Béla båcsi miatt.

Béla båcsi hetvennégy éves volt, és olyan rosszul låtott, hogy egyszer a szomszéd kecskéjének köszönt jó reggelt, mert azt hitte, a felesége hajolgat a veteményesben.

Hirdetés

A csalåd mégis råbízta a legfontosabb feladatot.

Neki kellett elhoznia a menyasszonyt a fodrĂĄsztĂłl a hĂĄzassĂĄgkötƑ terembe.

– BĂ©la bĂĄtyĂĄm, csak arra vigyĂĄzzon, hogy Katit idƑben idehozza! – figyelmeztette Pisti.

– Ne fĂ©lj, fiam! Negyven Ă©ve vezetek, mĂ©g soha nem hagytam el menyasszonyt!

– De nem is hozott mĂ©g egyet sem!

– Na látod! Tiszta a statisztikám!

Béla båcsi elindult a feldíszített Ladåval.

A fodrĂĄszat elƑtt azonban kĂ©t fehĂ©r ruhĂĄs nƑ vĂĄrakozott.

Az egyik Kati volt, a mĂĄsik pedig Marika, aki aznap egy jelmezes szĂ­nhĂĄzi elƑadĂĄsra kĂ©szĂŒlt.

Marika éppen a telefonjåt kereste a tåskåjåban, amikor Béla båcsi odagurult.

– Na, aranyom, pattanj be! MĂĄr mindenki tĂ©ged vĂĄr!

– Engem? – csodálkozott Marika.

– HĂĄt persze! A vƑlegĂ©ny mĂĄr majdnem megeszi a csokrot idegessĂ©gĂ©ben!

Marika azt hitte, a szĂ­nhĂĄz kĂŒldött Ă©rte autĂłt, ezĂ©rt szĂł nĂ©lkĂŒl beszĂĄllt.

TĂ­z perccel kĂ©sƑbb megĂ©rkeztek a hĂĄzassĂĄgkötƑ teremhez.

A vendégek felålltak.

MegszĂłlalt a bevonulĂłzene.

BĂ©la bĂĄcsi bĂŒszkĂ©n kinyitotta az autĂł ajtajĂĄt.

– MegĂ©rkezett a menyasszony!

Marika kiszĂĄllt, körĂŒlnĂ©zett, majd elmosolyodott.

– NahĂĄt! Ennyi statisztĂĄt mĂ©g soha nem kaptunk!

Pisti meglĂĄtta a nƑt, Ă©s elsĂĄpadt.

– BÉLA BÁCSI! EZ NEM A KATI!

Az öreg megtorpant.

MegigazĂ­totta a szemĂŒvegĂ©t, közelebb hajolt MarikĂĄhoz, majd megszĂłlalt:

– HĂĄt tĂ©nyleg nem! De azĂ©rt ez se csĂșnya!

A nåsznép kitört a nevetésben.

Marika ekkor kezdte sejteni, hogy valami nincs rendben.

– ElnĂ©zĂ©st, itt nem a HamupipƑkĂ©t adjĂĄk elƑ?

– Nem, asszonyom! – felelte a polgĂĄrmester. – Itt hĂĄzassĂĄgot kötĂŒnk!

– Jaj, de jĂł! Akkor Ă©n mĂ©g idƑben elmehetek!

Pisti mĂĄr a telefonjĂĄt kereste.

– Hol van Kati?!

Ebben a pillanatban kivĂĄgĂłdott az ajtĂł.

BelĂ©pett az igazi menyasszony, kezĂ©ben a csokrĂĄval, mögötte pedig a fodrĂĄsznƑ.

– PISTI! – kiĂĄltotta. – MegmagyarĂĄznĂĄd, miĂ©rt ĂĄll egy mĂĄsik menyasszony a helyemen?!

Pisti kétségbeesetten mutatott Béla båcsira.

– Ɛ hozta!

Kati lassan az öreg felé fordult.

– BĂ©la bĂĄcsi! HĂĄt nem ismert meg?!

– Kislányom, fátyolban voltatok mind a ketten!

– De Ă©n szƑke vagyok, Ƒ meg barna!

– Tudom Ă©n, hogy a fodrĂĄsznĂĄl minden megtörtĂ©nhet!

A vendĂ©gek mĂĄr a könnyeiket törölgettĂ©k a nevetĂ©stƑl.

VĂ©gĂŒl Marika is elnevette magĂĄt.

– HĂĄt, ha mĂĄr itt vagyok, legalĂĄbb megnĂ©zem az eskĂŒvƑt!

A polgårmester azonban közbeszólt:

– Rendben, de elƑbb tisztĂĄzzuk, pontosan ki megy ma fĂ©rjhez!

Kati Pisti mellé ållt.

– Én!

Marika felemelte a kezét.

– Én biztosan nem! Nekem dĂ©lutĂĄn mĂ©g elƑadĂĄsom van!

A szertartĂĄs vĂ©gĂŒl rendben lezajlott.

A lakodalomban azonban Béla båcsi lett az este sztårja.

Mindenki vele akart fĂ©nykĂ©pezkedni, a zenekar pedig mĂ©g egy kĂŒlön nĂłtĂĄt is hĂșzott neki.

ÉjfĂ©l körĂŒl Pisti odalĂ©pett hozzĂĄ.

– BĂ©la bĂĄtyĂĄm, azĂ©rt egy dolgot ĂĄruljon el! Hogy lehetett kĂ©t teljesen kĂŒlönbözƑ nƑt összekeverni?

Az öreg komolyan elgondolkodott.

– Tudod, fiam, Ă©n csak azt nĂ©ztem, hogy fehĂ©r ruhĂĄban van-e.

– És az arcát?!

– Azt minek? Nem Ă©n veszem el!

Måsnap reggel Béla båcsi felesége, Ilonka néni az egész történetet végighallgatta.

Aztån gyanakodva megkérdezte:

– BĂ©la! Amikor engem vettĂ©l felesĂ©gĂŒl, legalĂĄbb biztos voltĂĄl benne, hogy jĂł nƑt hoztĂĄl haza?

Az öreg letette a kåvéscsészét.

Rånézett az asszonyra, és sóhajtott.

– IlonkĂĄm, negyvennyolc Ă©ve nem merem megkĂ©rdezni, te vagy-e az!

Ez a törtĂ©net kitalĂĄlt, szĂłrakoztatĂł cĂ©lbĂłl kĂ©szĂŒlt.

Tetszett? Oszd meg az ismerƑseiddel is!
Hirdetés