
đ A falusi eskĂŒvĆn valaki rossz menyasszonyt vitt az oltĂĄr elĂ©!
A mi falunkban mĂĄr sok furcsa eskĂŒvĆ volt, de olyat mĂ©g senki sem lĂĄtott, mint amilyen a KovĂĄcs PistiĂ© lett.
Pedig minden olyan szépen indult.
Pisti harminckét éves volt, és végre elhatårozta, hogy elveszi élete szerelmét, Katit.
A lakodalomra kĂ©tszĂĄz vendĂ©get hĂvtak, a fĂ©l falu sĂŒtött-fĆzött, a polgĂĄrmester pedig mĂĄr hĂĄrom hete gyakorolta az ĂŒnnepi beszĂ©dĂ©t.
Egyetlen ember miatt aggĂłdott mindenki.
Pisti nagybåtyja, Béla båcsi miatt.
Béla båcsi hetvennégy éves volt, és olyan rosszul låtott, hogy egyszer a szomszéd kecskéjének köszönt jó reggelt, mert azt hitte, a felesége hajolgat a veteményesben.
A csalĂĄd mĂ©gis rĂĄbĂzta a legfontosabb feladatot.
Neki kellett elhoznia a menyasszonyt a fodrĂĄsztĂłl a hĂĄzassĂĄgkötĆ terembe.
â BĂ©la bĂĄtyĂĄm, csak arra vigyĂĄzzon, hogy Katit idĆben idehozza! â figyelmeztette Pisti.
â Ne fĂ©lj, fiam! Negyven Ă©ve vezetek, mĂ©g soha nem hagytam el menyasszonyt!
â De nem is hozott mĂ©g egyet sem!
â Na lĂĄtod! Tiszta a statisztikĂĄm!
BĂ©la bĂĄcsi elindult a feldĂszĂtett LadĂĄval.
A fodrĂĄszat elĆtt azonban kĂ©t fehĂ©r ruhĂĄs nĆ vĂĄrakozott.
Az egyik Kati volt, a mĂĄsik pedig Marika, aki aznap egy jelmezes szĂnhĂĄzi elĆadĂĄsra kĂ©szĂŒlt.
Marika éppen a telefonjåt kereste a tåskåjåban, amikor Béla båcsi odagurult.
â Na, aranyom, pattanj be! MĂĄr mindenki tĂ©ged vĂĄr!
â Engem? â csodĂĄlkozott Marika.
â HĂĄt persze! A vĆlegĂ©ny mĂĄr majdnem megeszi a csokrot idegessĂ©gĂ©ben!
Marika azt hitte, a szĂnhĂĄz kĂŒldött Ă©rte autĂłt, ezĂ©rt szĂł nĂ©lkĂŒl beszĂĄllt.
TĂz perccel kĂ©sĆbb megĂ©rkeztek a hĂĄzassĂĄgkötĆ teremhez.
A vendégek felålltak.
MegszĂłlalt a bevonulĂłzene.
BĂ©la bĂĄcsi bĂŒszkĂ©n kinyitotta az autĂł ajtajĂĄt.
â MegĂ©rkezett a menyasszony!
Marika kiszĂĄllt, körĂŒlnĂ©zett, majd elmosolyodott.
â NahĂĄt! Ennyi statisztĂĄt mĂ©g soha nem kaptunk!
Pisti meglĂĄtta a nĆt, Ă©s elsĂĄpadt.
â BĂLA BĂCSI! EZ NEM A KATI!
Az öreg megtorpant.
MegigazĂtotta a szemĂŒvegĂ©t, közelebb hajolt MarikĂĄhoz, majd megszĂłlalt:
â HĂĄt tĂ©nyleg nem! De azĂ©rt ez se csĂșnya!
A nåsznép kitört a nevetésben.
Marika ekkor kezdte sejteni, hogy valami nincs rendben.
â ElnĂ©zĂ©st, itt nem a HamupipĆkĂ©t adjĂĄk elĆ?
â Nem, asszonyom! â felelte a polgĂĄrmester. â Itt hĂĄzassĂĄgot kötĂŒnk!
â Jaj, de jĂł! Akkor Ă©n mĂ©g idĆben elmehetek!
Pisti mĂĄr a telefonjĂĄt kereste.
â Hol van Kati?!
Ebben a pillanatban kivĂĄgĂłdott az ajtĂł.
BelĂ©pett az igazi menyasszony, kezĂ©ben a csokrĂĄval, mögötte pedig a fodrĂĄsznĆ.
â PISTI! â kiĂĄltotta. â MegmagyarĂĄznĂĄd, miĂ©rt ĂĄll egy mĂĄsik menyasszony a helyemen?!
Pisti kétségbeesetten mutatott Béla båcsira.
â Ć hozta!
Kati lassan az öreg felé fordult.
â BĂ©la bĂĄcsi! HĂĄt nem ismert meg?!
â KislĂĄnyom, fĂĄtyolban voltatok mind a ketten!
â De Ă©n szĆke vagyok, Ć meg barna!
â Tudom Ă©n, hogy a fodrĂĄsznĂĄl minden megtörtĂ©nhet!
A vendĂ©gek mĂĄr a könnyeiket törölgettĂ©k a nevetĂ©stĆl.
VĂ©gĂŒl Marika is elnevette magĂĄt.
â HĂĄt, ha mĂĄr itt vagyok, legalĂĄbb megnĂ©zem az eskĂŒvĆt!
A polgårmester azonban közbeszólt:
â Rendben, de elĆbb tisztĂĄzzuk, pontosan ki megy ma fĂ©rjhez!
Kati Pisti mellé ållt.
â Ăn!
Marika felemelte a kezét.
â Ăn biztosan nem! Nekem dĂ©lutĂĄn mĂ©g elĆadĂĄsom van!
A szertartĂĄs vĂ©gĂŒl rendben lezajlott.
A lakodalomban azonban Béla båcsi lett az este sztårja.
Mindenki vele akart fĂ©nykĂ©pezkedni, a zenekar pedig mĂ©g egy kĂŒlön nĂłtĂĄt is hĂșzott neki.
ĂjfĂ©l körĂŒl Pisti odalĂ©pett hozzĂĄ.
â BĂ©la bĂĄtyĂĄm, azĂ©rt egy dolgot ĂĄruljon el! Hogy lehetett kĂ©t teljesen kĂŒlönbözĆ nĆt összekeverni?
Az öreg komolyan elgondolkodott.
â Tudod, fiam, Ă©n csak azt nĂ©ztem, hogy fehĂ©r ruhĂĄban van-e.
â Ăs az arcĂĄt?!
â Azt minek? Nem Ă©n veszem el!
Måsnap reggel Béla båcsi felesége, Ilonka néni az egész történetet végighallgatta.
Aztån gyanakodva megkérdezte:
â BĂ©la! Amikor engem vettĂ©l felesĂ©gĂŒl, legalĂĄbb biztos voltĂĄl benne, hogy jĂł nĆt hoztĂĄl haza?
Az öreg letette a kåvéscsészét.
Rånézett az asszonyra, és sóhajtott.
â IlonkĂĄm, negyvennyolc Ă©ve nem merem megkĂ©rdezni, te vagy-e az!
Ez a törtĂ©net kitalĂĄlt, szĂłrakoztatĂł cĂ©lbĂłl kĂ©szĂŒlt.






























