😂 A férjem azt mondta, ne nyissam ki a csomagot, amíg haza nem ér – amikor megláttam a feladót, már késő volt
Péntek délután fél háromkor megszólalt a telefonom.
Gábor volt.
– Figyelj, ma jön egy csomag.
– Rendben.
– De ne nyisd ki!
Megálltam a mosogatásban.
– Miért?
– Mert meglepetés.
– Nekem?
Csend.
– Mondjuk úgy, hogy… a családnak.
Na, ez már gyanús volt.
Tizenöt év házasság után pontosan tudom, mit jelent, amikor a férjem azt mondja, hogy „a családnak”.
A robotporszívó például „a családnak” érkezett.
Azóta én szedem ki belőle a hajamat.
A hatalmas grillsütő is „a családé” volt.
Én egyszer használtam.
Gábor negyvenhétszer.
A masszázsfotel pedig állítólag közös karácsonyi ajándék volt.
Én eddig kétszer ültem benne.
Mindkétszer azért, mert Gábor felállt pisilni.
– Gábor, mit rendeltél?
– Semmit.
– Most mondtad, hogy jön egy csomag.
– Jó, akkor valamit.
– Mit?
– Hatkor otthon leszek. Addig ne nyisd ki!
Letette.
Négy óra körül csengetett a futár.
Az ajtó előtt akkora doboz állt, hogy először azt hittem, Gábor rendelt egy második hűtőszekrényt.
– Ezt hová tegyem? – kérdezte a futár.
– Mi van benne?
– Nem tudom, de nehéz.
– Mennyire?
A futár letörölte a homlokát.
– Asszonyom, én már személyes sértésnek veszem ezt a csomagot.
Betoltuk az előszobába.
Megnéztem a címkét.
Feladó:
Kisállat Otthon Webáruház.
Megmerevedtem.
Kisállat?!
Azonnal felhívtam Gábort.
Nem vette fel.
Újra hívtam.
Semmi.
Közben valami megmozdult a dobozban.
Legalábbis esküszöm, hogy hallottam.
Közelebb hajoltam.
– Halló?
Semmi.
– Van ott valaki?
Ekkor a doboz oldalából halk kaparászás hallatszott.
Három métert ugrottam hátra.
– GÁBOR!
Mintha attól, hogy a nevét kiabálom, gyorsabban hazaérne.
Megint hívtam.
Végre felvette.
– Szia, mindjárt indulok.
– MI VAN A DOBOZBAN?!
– Mondtam, hogy ne nyisd ki.
– MOZOG!
Csend.
– Mi mozog?
– A DOBOZ!
– Biztos?
– Nem, Gábor, csak unatkozom, és beszélgetek vele!
Hallottam, hogy próbál nem nevetni.
– Ne nyúlj hozzá. Mindjárt otthon vagyok.
– Te állatot rendeltél?!
– Nem.
– Akkor miért kisállat-webáruházból jött?!
– Majd meglátod.
– Ha ebben kígyó van, elválok.
– Nincs benne kígyó.
– Pók?
– Nincs.
– Hörcsög?
– Nem.
– Nyúl?
– Nem.
– Akkor mi mozog?!
– Fogalmam sincs.
Ez megnyugtató volt.
Letette.
Én pedig ott maradtam a dobozzal.
Két perc múlva újra kaparászás.
Fogtam a seprűt.
Nem tudom, mit terveztem vele.
Valószínűleg tárgyalni.
A dobozhoz léptem.
– Figyelj, bármi vagy odabent, én nem akarlak bántani.
Csend.
– De ha nyolc lábad van, költözöl.
Megint kaparás.
Ennyi.
Elvágtam a ragasztószalagot.
Óvatosan felnyitottam a tetejét.
Belenéztem.
És csak álltam.
A doboz tele volt…
macskabútorral.
Óriási kaparófa.
Fekhely.
Játékegerek.
Labdák.
Etetőtál.
Macskaalom.
Minden.
Csak éppen macskánk nem volt.
Ebben a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó.
Gábor belépett.
Ránézett a kibontott dobozra.
– Mondtam, hogy ne nyisd ki!
– Te vettél egy komplett macskalakást?!
– Akciós volt.
– GÁBOR, NINCS MACSKÁNK!
– Tudom.
– Akkor minek?!
Gábor letette a táskáját.
– Mert holnap lesz.
Csend.
– Tessék?
– Holnap elhozzuk.
– MIT?
– A macskát.
– Milyen macskát?!
– Azt, amelyiket tegnap mutattam.
– Tegnap mutattál nekem tizenkét macskás videót!
– Igen. Az egyik azok közül.
Leültem.
– Te úgy szereztél nekünk macskát, hogy nem szóltál nekem?
– Szóltam.
– MIKOR?!
– Tegnap.
– Mit mondtál?
Gábor gondolkodott.
– Azt kérdeztem, szerinted aranyos-e.
– Én meg azt mondtam, igen!
– Na látod.
– GÁBOR! Attól, hogy szerintem George Clooney jóképű, még nem költöztetjük be!
Erre már ő is elnevette magát.
– Jó, de a macska kisebb helyet foglal.
Ekkor megint kaparászás hallatszott a dobozból.
Mindketten megmerevedtünk.
Ránéztem.
– Ugye azt mondtad, hogy a macska HOLNAP jön?
– Igen.
Újabb kaparás.
Gábor lassan odalépett.
Belenézett a dobozba.
Aztán felém fordult.
– Megvan.
– Mi?!
Kiemelt egy elemes játékegeret, amely bekapcsolódott szállítás közben, és körbe-körbe kaparta a kartont.
Öt másodpercig néztük.
Aztán megszólaltam:
– Gábor?
– Igen?
– Holnap tényleg hozunk egy macskát?
Elmosolyodott.
– Igen.
– Jó.
Meglepődött.
– Tényleg?
– Persze.
– Nem haragszol?
– Dehogy.
Megkönnyebbülten átölelt.
– Tudtam, hogy örülni fogsz!
– Én is.
– Akkor minden rendben?
– Majdnem.
– Mi hiányzik?
Rámutattam a hatalmas üres dobozra.
– Pakolj bele pár ruhát.
– Minek?
– Mert ha a macska holnap beköltözik, valakinek ki kell költöznie.
Azóta Gábor azt próbálja kideríteni, vicceltem-e.
Nem segítek neki.
Jogi záradék: A történet szórakoztató céllal készült, szereplői és eseményei kitaláltak. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel a véletlen műve.





























