😂 A férjem azt mondta, ne nyissam ki a csomagot, amíg haza nem ér – amikor megláttam a feladót, már késő volt

Gábor volt.
– Figyelj, ma jön egy csomag.
– Rendben.
– De ne nyisd ki!

Megálltam a mosogatásban.
– Miért?
– Mert meglepetés.
– Nekem?
Csend.
– Mondjuk úgy, hogy… a családnak.

Na, ez már gyanús volt.
Tizenöt év házasság után pontosan tudom, mit jelent, amikor a férjem azt mondja, hogy „a családnak”.
A robotporszívó például „a családnak” érkezett.
Azóta én szedem ki belőle a hajamat.
A hatalmas grillsütő is „a családé” volt.
Én egyszer használtam.

Gábor negyvenhétszer.
A masszázsfotel pedig állítólag közös karácsonyi ajándék volt.
Én eddig kétszer ültem benne.
Mindkétszer azért, mert Gábor felállt pisilni.
– Gábor, mit rendeltél?

– Semmit.
– Most mondtad, hogy jön egy csomag.
– Jó, akkor valamit.
– Mit?
– Hatkor otthon leszek. Addig ne nyisd ki!
Letette.

Négy óra körül csengetett a futár.
Az ajtó előtt akkora doboz állt, hogy először azt hittem, Gábor rendelt egy második hűtőszekrényt.
– Ezt hová tegyem? – kérdezte a futár.
– Mi van benne?
– Nem tudom, de nehéz.
– Mennyire?

A futár letörölte a homlokát.
– Asszonyom, én már személyes sértésnek veszem ezt a csomagot.
Betoltuk az előszobába.
Megnéztem a címkét.
Feladó:

Kisállat Otthon Webáruház.
Megmerevedtem.
Kisállat?!
Azonnal felhívtam Gábort.

Nem vette fel.
Újra hívtam.
Semmi.
Közben valami megmozdult a dobozban.
Legalábbis esküszöm, hogy hallottam.
Közelebb hajoltam.
– Halló?

Semmi.
– Van ott valaki?
Ekkor a doboz oldalából halk kaparászás hallatszott.
Három métert ugrottam hátra.
– GÁBOR!
Mintha attól, hogy a nevét kiabálom, gyorsabban hazaérne.
Megint hívtam.
Végre felvette.

– Szia, mindjárt indulok.
– MI VAN A DOBOZBAN?!
– Mondtam, hogy ne nyisd ki.
– MOZOG!
Csend.
– Mi mozog?

– A DOBOZ!
– Biztos?
– Nem, Gábor, csak unatkozom, és beszélgetek vele!
Hallottam, hogy próbál nem nevetni.
– Ne nyúlj hozzá. Mindjárt otthon vagyok.
– Te állatot rendeltél?!
– Nem.
– Akkor miért kisállat-webáruházból jött?!
– Majd meglátod.

– Ha ebben kígyó van, elválok.
– Nincs benne kígyó.
– Pók?
– Nincs.
– Hörcsög?
– Nem.
– Nyúl?

– Nem.
– Akkor mi mozog?!
– Fogalmam sincs.
Ez megnyugtató volt.
Letette.

Én pedig ott maradtam a dobozzal.
Két perc múlva újra kaparászás.
Fogtam a seprűt.
Nem tudom, mit terveztem vele.
Valószínűleg tárgyalni.

A dobozhoz léptem.
– Figyelj, bármi vagy odabent, én nem akarlak bántani.
Csend.
– De ha nyolc lábad van, költözöl.
Megint kaparás.
Ennyi.
Elvágtam a ragasztószalagot.
Óvatosan felnyitottam a tetejét.
Belenéztem.
És csak álltam.

A doboz tele volt…
macskabútorral.
Óriási kaparófa.
Fekhely.
Játékegerek.
Labdák.

Etetőtál.
Macskaalom.
Minden.
Csak éppen macskánk nem volt.
Ebben a pillanatban kinyílt a bejárati ajtó.
Gábor belépett.
Ránézett a kibontott dobozra.

– Mondtam, hogy ne nyisd ki!
– Te vettél egy komplett macskalakást?!
– Akciós volt.
– GÁBOR, NINCS MACSKÁNK!

– Tudom.
– Akkor minek?!
Gábor letette a táskáját.

– Mert holnap lesz.
Csend.
– Tessék?
– Holnap elhozzuk.
– MIT?

– A macskát.
– Milyen macskát?!
– Azt, amelyiket tegnap mutattam.
– Tegnap mutattál nekem tizenkét macskás videót!
– Igen. Az egyik azok közül.

Leültem.
– Te úgy szereztél nekünk macskát, hogy nem szóltál nekem?
– Szóltam.
– MIKOR?!

– Tegnap.
– Mit mondtál?
Gábor gondolkodott.

– Azt kérdeztem, szerinted aranyos-e.
– Én meg azt mondtam, igen!
– Na látod.

– GÁBOR! Attól, hogy szerintem George Clooney jóképű, még nem költöztetjük be!
Erre már ő is elnevette magát.
– Jó, de a macska kisebb helyet foglal.
Ekkor megint kaparászás hallatszott a dobozból.

Mindketten megmerevedtünk.
Ránéztem.
– Ugye azt mondtad, hogy a macska HOLNAP jön?
– Igen.
Újabb kaparás.
Gábor lassan odalépett.

Belenézett a dobozba.
Aztán felém fordult.
– Megvan.
– Mi?!
Kiemelt egy elemes játékegeret, amely bekapcsolódott szállítás közben, és körbe-körbe kaparta a kartont.
Öt másodpercig néztük.
Aztán megszólaltam:
– Gábor?

– Igen?
– Holnap tényleg hozunk egy macskát?
Elmosolyodott.
– Igen.
– Jó.

Meglepődött.
– Tényleg?
– Persze.
– Nem haragszol?
– Dehogy.
Megkönnyebbülten átölelt.

– Tudtam, hogy örülni fogsz!
– Én is.
– Akkor minden rendben?
– Majdnem.

– Mi hiányzik?
Rámutattam a hatalmas üres dobozra.

– Pakolj bele pár ruhát.
– Minek?
– Mert ha a macska holnap beköltözik, valakinek ki kell költöznie.
Azóta Gábor azt próbálja kideríteni, vicceltem-e.

Nem segítek neki.