😂 A liftben egy idegen megkért, nyomjam meg neki a hetediket – húsz perccel később még mindig együtt kerestük

Kávé a kezemben, táska a vállamon, és pontosan annyi életkedv bennem, amennyi hétfő reggel fél kilenckor indokolt.
Már csukódott volna az ajtó, amikor egy férfi kiáltott:
– Tartsa meg!
Megnyomtam a gombot.
Beszaladt.
– Köszönöm! A hetediket legyen szíves!
– Persze.

Megnyomtam a 7-est.
Én az ötödikre mentem.

A lift elindult.
Második emelet.
Harmadik.

Negyedik.
Aztán megállt.
Az ajtó kinyílt.

Egy üres folyosó volt előttünk.
A férfi kinézett.
– Ez nem a hetedik.
– Nem.

– Akkor miért álltunk meg?
Lenéztem a gombokra.

A 4-es világított.
– Valaki biztosan hívta.
Vártunk.

Senki.
Becsukódott az ajtó.
Elindultunk.
Ötödik emelet.

– Én itt kiszállok – mondtam.
Az ajtó kinyílt.
Kiléptem.
A férfi utánam jött.

– Maga is a hetedikre jön?
– Nem. Én az ötödiken dolgozom.
Körülnézett.

– Akkor én miért szálltam ki?

– Ezt én is szeretném tudni.
Visszaszálltunk.
Megnyomtam neki újra a 7-est.

– Na, most már biztosan odaviszi.
Az ajtó becsukódott.
A lift elindult.

Hatodik emelet.
Megállt.
Beszállt egy nő.
– Földszint.

Megnyomta a gombot.
A férfi rám nézett.
– Ugye előbb felmegyünk?
– Elvileg.

A lift elindult.
Lefelé.
Mindhárman a kijelzőt néztük.
5.
6.
7.

A férfi megszólalt:
– Ez menekül a hetedik elől.
A nő elnevette magát.

– A hetedikre akar menni?
– Tíz perce.
– Ebben az épületben?

– Igen.
– Itt nincs hetedik emelet.
Csend lett.
A férfi rám nézett.
Én a gombsorra.

Ott világított előttünk a 7-es.
– Akkor EZ MI? – kérdeztem.
A nő közelebb hajolt.
– Az nem hetes.

– Hanem?
– Az egy kopott egyes.
Újabb csend.
A férfi hunyorított.
– Az nagyon hetesnek néz ki.

– Attól még egyes.
– Akkor tíz perce az első emeletet keressük?
– Úgy tűnik.
A férfi elővette a telefonját.

– Várjon csak…
Megnyitotta az üzenetet, amelyben a címet kapta.
Nézte.
Aztán rám nézett.
Megint a telefont nézte.
– Van egy kis probléma.

– Mi?
– Nekem tényleg a hetedikre kell mennem.
– De itt nincs hetedik.
– Tudom.

– Akkor?
Megmutatta a telefonját.
„Kossuth tér 18., VII. emelet.”
A nő ránézett.
– Ez nem a Kossuth tér 18.
– Hanem?

– Kossuth tér 16.
Megint csend.
A férfi lassan zsebre tette a telefonját.
– Akkor rossz épületben vagyok.
– Igen.
– És maga? – kérdezte tőlem.
– Én jó épületben vagyok.

– Akkor legalább egyikünk tudja, mit csinál.
Ekkor értünk a földszintre.
Mindhárman kiszálltunk.
A férfi az ajtóban még visszafordult.

– Nagyon köszönöm a segítséget.
– Nincs mit.
– Pedig maga nélkül még mindig a hetediket keresném.
A nő megszólalt mögöttünk:

– Maga nélkül is.
A férfi elindult a szomszéd épület felé.
Én pedig visszamentem a lifthez.
Megnyomtam a gombot.

Beszálltam.
Ötödik emelet.
Az ajtó becsukódott.
Ekkor megszólalt mellettem egy bácsi:
– Legyen szíves, nyomja meg nekem a hetediket!
Ránéztem.

A gombsorra.
Aztán megint a bácsira.
– Bácsi, először is: melyik házba tetszett jönni?
A bácsi hátralépett.
– Miért, maga rendőr?