
đ A nagypapa elment egy tetovĂĄlĂłszalonba!
JĂłzsi bĂĄcsi hetvennyolc Ă©ves volt, Ă©s egĂ©sz Ă©letĂ©ben azt vallotta, hogy a fĂ©rfiembernek hĂĄrom dologra nincs szĂŒksĂ©ge.
HajfestĂ©kre, arckrĂ©mre Ă©s olyan nadrĂĄgra, amelyikbĆl kilĂĄtszik a bokĂĄja.
Ăppen ezĂ©rt az egĂ©sz csalĂĄd megdöbbent, amikor egyik vasĂĄrnap ebĂ©d közben bejelentette:
â Gyerekek, holnap tetovĂĄltatni megyek!
Az unokĂĄja, Peti, majdnem kiköpte a hĂșslevest.
â Papa! Te?! TetovĂĄlĂĄst?!
â MiĂ©rt, fiam? Kell hozzĂĄ Ă©rettsĂ©gi?
A felesége, Marika néni letette a villåt.
â JĂłzsi! Hetvennyolc Ă©vesen megbolondultĂĄl?!
â Ugyan mĂĄr, asszony! A szomszĂ©d Pista is csinĂĄltatott!
â Pista hatvanĂ©ves!
â Na lĂĄtod! Ăn meg tizennyolc Ă©vvel tovĂĄbb gondolkodtam rajta!
MĂĄsnap JĂłzsi bĂĄcsi megjelent a tetovĂĄlĂłszalonban.
A pult mögött egy fiatalember ĂŒlt, akinek a kĂ©t karjĂĄn annyi tetovĂĄlĂĄs volt, hogy JĂłzsi bĂĄcsi percekig nĂ©zegette.
â Mondja, fiatalember, magĂĄra rĂĄborult egy ĂșjsĂĄgnyomda?
â Nem, bĂĄcsi! Ezek tetovĂĄlĂĄsok!
â Azt lĂĄtom! De ha elfogy a hely, hovĂĄ Ărnak legközelebb?
A fiĂș nevetve hellyel kĂnĂĄlta.
â Mit szeretne tetovĂĄltatni?
â Valami szĂ©pet!
â SĂĄrkĂĄnyt? KoponyĂĄt? OroszlĂĄnt?
â Fiam, Ă©n nem ĂĄllatkertet akarok nyitni!
â Akkor esetleg egy feliratot?
JĂłzsi bĂĄcsi elgondolkodott.
â Az jĂł lesz! De valami olyat, amitĆl az asszony is meghatĂłdik!
â PĂ©ldĂĄul a felesĂ©ge nevĂ©t?
â Marika?
â Igen!
â Azt inkĂĄbb ne!
â MiĂ©rt?
â Mert ha mĂ©rges lesz rĂĄm, mĂ©g a vĂ©gĂ©n a sajĂĄt karommal ver meg!
VĂ©gĂŒl JĂłzsi bĂĄcsi egy aprĂł szĂvet vĂĄlasztott.
A tetovåló megkérdezte:
â HovĂĄ szeretnĂ©?
â Oda, ahol nem nagyon fĂĄj!
â A vĂĄllĂĄra?
â Nem lehetne inkĂĄbb a maga vĂĄllĂĄra?
A fiĂș hangosan felnevetett.
â BĂĄcsi, egy kicsit azĂ©rt fĂĄjni fog!
â Fiam, Ă©n negyvenöt Ă©ve vagyok hĂĄzas. Engem mĂĄr nem lehet megijeszteni!
Amikor azonban a tetovĂĄlĂłgĂ©p elĆször hozzĂĄĂ©rt a karjĂĄhoz, JĂłzsi bĂĄcsi felkiĂĄltott:
â ĂLLJON MEG!
â Mi törtĂ©nt?!
â Semmi! Csak szeretnĂ©m tudni, hogy a garancia mire vonatkozik!
â Milyen garancia?
â HĂĄt ha elromlik a szĂv, kicserĂ©lik?
A tetovĂĄlĂł mĂĄr a könnyeit törölgette a nevetĂ©stĆl.
FĂ©l Ăłra mĂșlva elkĂ©szĂŒlt a mƱ.
Józsi båcsi elégedetten nézegette.
â Na, ez szĂ©p lett! Mennyivel tartozom?
Amikor meghallotta az ĂĄrat, majdnem leĂŒlt a földre.
â ENNYIĂRT?!
â Igen, bĂĄcsi!
â Fiam, ennyiĂ©rt a faluban egy egĂ©sz disznĂłt kitetovĂĄlnak!
â Olyat mĂ©g nem hallottam!
â Ăn sem! De ennyiĂ©rt biztosan vĂĄllalnĂĄk!
Otthon Marika néni mår az ajtóban vårta.
â Na, mutasd, mit mƱveltĂ©l magaddal!
JĂłzsi bĂĄcsi bĂŒszkĂ©n feltƱrte az ingujjĂĄt.
A karjĂĄn egy aprĂł piros szĂv dĂszelgett.
Marika nĂ©ni meglepĆdött.
â Jaj, JĂłzsi! Ez egĂ©sz szĂ©p!
â Ugye?
â Ăs miĂ©rt pont szĂvet vĂĄlasztottĂĄl?
JĂłzsi bĂĄcsi kihĂșzta magĂĄt.
â Mert negyvenöt Ă©v utĂĄn is te vagy a szĂvem csĂŒcske!
Marika néni szeme könnybe låbadt.
â Jaj, te vĂ©n bolond! HĂĄt ezĂ©rt mentĂ©l el?
â Persze, asszony!
A nagymama meghatódva megölelte.
AztĂĄn közelebbrĆl megnĂ©zte a tetovĂĄlĂĄst.
â JĂłzsi! Mi az a kis betƱ a szĂv alatt?
â Milyen betƱ?
â HĂĄt ez itt! Egy M!
â Az a Marika kezdĆbetƱje!
â Jaj, de aranyos vagy!
Ekkor megérkezett Peti, az unoka.
Rånézett a tetovålåsra, majd elnevette magåt.
â Papa! Ez nem M betƱ!
â Hogyhogy nem?!
â Ez egy W!
JĂłzsi bĂĄcsi elĆkapta a szemĂŒvegĂ©t.
Hosszan vizsgĂĄlgatta a karjĂĄt.
â A teremburĂĄjĂĄt! TĂ©nyleg!
Marika nĂ©ni csĂpĆre tette a kezĂ©t.
â JĂZSI! KI AZ A W?!
â Senki, asszony! Biztosan fordĂtva tartotta a mintĂĄt az a gyerek!
â Akkor holnap visszamĂ©sz, Ă©s kijavĂttatod!
Józsi båcsi megvakarta a fejét.
â MarikĂĄm, Ă©n inkĂĄbb nem mennĂ©k!
â MiĂ©rt?!
â Mert ha mĂ©g egyszer ennyit fizetek, a vĂ©gĂ©n az egĂ©sz csalĂĄdfĂĄt magamra kell tetovĂĄltatnom!
Marika néni azonban hajthatatlan volt.
MĂĄsnap reggel egyĂŒtt indultak vissza a szalonba.
A tetovĂĄlĂł mĂĄr messzirĆl felismerte JĂłzsi bĂĄcsit.
â JĂł napot! Valami problĂ©ma van?
Marika néni azonnal megszólalt:
â Fiatalember! A fĂ©rjem a nevem kezdĆbetƱjĂ©t kĂ©rte, maga meg egy W-t Ărt rĂĄ!
A fiĂș megnĂ©zte a tetovĂĄlĂĄst, majd elmosolyodott.
â Asszonyom, ez valĂłban M betƱ. Csak a bĂĄcsi tegnap fejjel lefelĂ© nĂ©zte a karjĂĄt!
Marika néni lassan Józsi båcsi felé fordult.
â JĂZSI! TE MĂG A SAJĂT KARODAT SEM TUDOD RENDESEN MEGNĂZNI?!
Az öreg egy pillanatig hallgatott.
AztĂĄn megszĂłlalt:
â MarikĂĄm, negyvenöt Ă©ve mondod, hogy mindent fordĂtva csinĂĄlok. Most legalĂĄbb bizonyĂtĂ©kom is van rĂĄ!
A tetovĂĄlĂł Ășgy nevetett, hogy le kellett ĂŒlnie.
Hazafelé Marika néni megkérdezte:
â Na, JĂłzsi, ezek utĂĄn akarsz mĂ©g valaha tetovĂĄlĂĄst?
â Persze!
â MĂGIS MIT?!
â A mĂĄsik karomra egy szemĂŒveget. HĂĄtha legközelebb nem kell kĂ©tszer idejönnĂŒnk! đ
MegjegyzĂ©s: A törtĂ©net kitalĂĄlt, kizĂĄrĂłlag szĂłrakoztatĂĄsi cĂ©llal kĂ©szĂŒlt.






























