A tanév elején Isten magához hívja Szent Pétert:
– Péter, menj le a Földre, és nézd meg, hogyan készülnek az egyetemisták!
Szent Péter lemegy, körülnéz, majd visszatér.
– Na, mit láttál? – kérdezi Isten.
– Az orvostanhallgatók már most tanulnak, a jogászok is a könyveket bújják. A Műegyetemen viszont egész nap buliznak és szórakoznak.
Eltelik néhány hónap, Isten ismét leküldi Szent Pétert.
Amikor visszaér, beszámol:
– Az orvosin már éjjel-nappal tanulnak. A jogászok is egyre komolyabban veszik a dolgot. A Műegyetemen viszont még mindig megy a buli.
Közeledik a vizsgaidőszak, ezért Isten harmadszor is elküldi.
Szent Péter visszatér:
– Az orvosin mindenki könyvek fölött görnyed, a jogon is megállás nélkül készülnek.
– És a Műegyetemen?
– Ott már nem bulizik senki.
– Hanem?
– Mindenki imádkozik.
Isten elmosolyodik:
– Imádkoznak? Na végre! Akkor ezeket átengedjük!
Még több vicc:
Egy férfi megérkezik a mennyország kapujához.
Szent Péter előveszi a nagy könyvet, lapozgat benne, majd megkérdezi:
– Mondjon egy igazán jó cselekedetet az életéből!
A férfi büszkén kihúzza magát:
– Egyszer adtam egy hajléktalannak ötszáz forintot.
Szent Péter felírja.
– Rendben. Valami más?
– Persze! Pár évvel később egy másiknak is adtam ötszázat.
Szent Péter azt is feljegyzi.
– Esetleg még valami?
A férfi sokáig gondolkodik.
– Igen! Egyszer egy koldusnak adtam kétszáz forintot!
Szent Péter becsukja a könyvet, odafordul az egyik angyalhoz:
– Te mit gondolsz, mit csináljunk vele?
Az angyal megszámolja:
– Szerintem adjuk vissza neki az 1200 forintját, aztán menjen, amerre akar.
