😂 A csalĂĄdi ebĂ©d közepĂ©n megszĂłlalt a nagymama Ășj okosĂłrĂĄja – amit vĂĄlaszolt neki, attĂłl mindenki letette a villĂĄt

Vasårnap délben az egész csalåd anyåmnål gyƱlt össze ebédre.

MĂĄr mindenki az asztalnĂĄl ĂŒlt, amikor belĂ©pett a nagymamĂĄm.

A kezĂ©n egy vadonatĂșj okosĂłra.

Hirdetés

Ez önmagĂĄban akkora meglepetĂ©s volt, hogy apĂĄm mĂ©g a merƑkanalat is letette.

– Mama, neked okosórád van?

Nagymama bĂŒszkĂ©n felemelte a csuklĂłjĂĄt.

– Van.

– De hĂĄt a mĂșltkor mĂ©g azt mondtad, hogy a nyomĂłgombos telefon is tĂșl sokat akar tƑled.

Hirdetés

– Azóta fejlƑdtem.

– Ki vette?

– Én.

– MiĂ©rt?

– Mert Marikának is van.

Ez mindent megmagyarĂĄzott.

Nagymama Ă©s Marika nĂ©ni negyven Ă©ve barĂĄtnƑk, de a kapcsolatuk körĂŒlbelĂŒl Ășgy mƱködik, mint kĂ©t kisebb orszĂĄg fegyverkezĂ©si versenye.

Ha Marika nĂ©ni vesz egy Ășj fĂŒggönyt, nagymamĂĄnak kĂ©t hĂ©ten belĂŒl Ășj fĂŒggönye van.

Ha nagymama vesz egy Ășj kĂĄvĂ©fƑzƑt, Marika nĂ©ni következƑ hĂ©ten olyat vesz, ami tejet is habosĂ­t.

Most Marika néni vett egy okosóråt.

A vĂĄlaszcsapĂĄs tehĂĄt elkerĂŒlhetetlen volt.

LeĂŒltĂŒnk ebĂ©delni.

AnyĂĄm kitette a hĂșslevest.

Nagymama közben folyamatosan nézegette az óråjåt.

– Mit mutat? – kĂ©rdeztem.

– Mindent.

– PĂ©ldĂĄul?

– Az idƑt.

– Azt a rĂ©gi ĂłrĂĄd is mutatta.

– De ez drágábban mutatja.

Apåm félrenyelte a levest.

– És mĂ©g mit tud?

Nagymama elkezdte nyomkodni.

– Megmondja, hĂĄny lĂ©pĂ©st tettem.

– És mennyit?

– NĂ©gyszĂĄztizenkettƑt.

– Az kevĂ©s.

– DĂ©lelƑtt vasĂĄrnap van. Mit akarsz, menjek ĂĄt gyalog RomĂĄniĂĄba?

Anyåm gyorsan témåt våltott.

– Mama, kĂ©rsz mĂ©g levest?

– KĂ©rek.

Az Ăłra ekkor rezgett egyet.

Nagymama rånézett.

– Na, ez meg mit akar?

– Mit Ă­r? – kĂ©rdeztem.

– „Ideje felĂĄllni Ă©s mozogni.”

Nagymama körbenézett.

– Most ĂŒltem le.

– Az Ăłra szerint tĂșl sokat ĂŒlsz.

– Az Ăłra szerint. Én meg szerintem tĂșl sokat beszĂ©l.

Megnyomott rajta valamit.

Az Ăłra elhallgatott.

Folytattuk az ebédet.

Jött a rĂĄntott hĂșs, a krumpli, a savanyĂșsĂĄg.

Nagymama jó étvåggyal evett.

Egyszer csak Ășjra rezgett az Ăłra.

– Most mit mond? – kĂ©rdezte apĂĄm.

Nagymama hunyorogva olvasta.

– „Magas pulzus.”

Anyåm rögtön aggódni kezdett.

– Mama, jól vagy?

– TökĂ©letesen.

– Akkor miĂ©rt magas a pulzusod?

Nagymama rånézett apåm tånyérjåra.

– Mert harmadszor vett rĂĄntott hĂșst, Ă©s mĂ©g a sĂŒtemĂ©nyhez hozzĂĄ sem nyĂșltunk.

ApĂĄm lassan visszatette a villĂĄt.

– Csak kettƑt ettem.

– A harmadik a tĂĄnyĂ©rodon van.

– Azt mĂ©g nem ettem meg.

– De Ă©n mĂĄr elƑre ideges vagyok tƑle.

Mindenki nevetett.

Az Ăłra megint rezgett.

Nagymama kezdett mérges lenni.

– Ez rosszabb, mint a szomszĂ©dasszony. Az legalĂĄbb csak az ablakbĂłl figyel.

– Mit ír?

– „Vegyen egy mĂ©ly levegƑt.”

Nagymama vett egy mĂ©ly levegƑt.

– Na?

– Most azt Ă­rja, hogy „szĂ©p munka”.

Rånézett az óråra.

– Köszönöm. Hatvannyolc Ă©ve magamtĂłl is ment.

A desszertnél mår mindenki az óråt figyelte.

Anyåm kihozta a krémest.

Nagymama szeme felcsillant.

– Na, ebbƑl kettƑt kĂ©rek.

– Mama! – szólt anyám.

– Mit mama? Vasárnap van.

Az elsƑ szelet elfogyott.

A mĂĄsodik is.

Nagymama Ă©ppen a kĂĄvĂ©jĂĄĂ©rt nyĂșlt, amikor az Ăłra hirtelen megszĂłlalt.

Nem rezgett.

Hangosan beszélt.

Az egész asztal hallotta:

– Úgy tƱnik, ma kevesebbet mozogtĂĄl a szokĂĄsosnĂĄl. SzeretnĂ©l elindĂ­tani egy tĂ­zperces sĂ©tĂĄt?

Csend lett.

Mindenki nagymamåra nézett.

Nagymama lassan letette a kåvéscsészét.

Rånézett az óråra.

– Nem.

Az Ăłra nĂ©hĂĄny mĂĄsodperc mĂșlva Ășjra megszĂłlalt:

– Biztosan? Egy rövid sĂ©ta jĂłt tehet.

Nagymama szemöldöke felszaladt.

– Mondtam, hogy nem.

AnyĂĄm mĂĄr nevetett.

– Mama, az csak egy gĂ©p.

– Akkor tanulja meg elsƑre.

Az Ăłra harmadszor is megszĂłlalt:

– PrĂłbĂĄljunk meg egyĂŒtt aktĂ­vabbak lenni!

Nagymama ekkor levette a csuklĂłjĂĄrĂłl.

Letette az asztal közepére.

Közelebb hajolt hozzå.

Az egész csalåd elhallgatott.

Nagymama nagyon nyugodtan azt mondta:

– Ide figyelj, kisasszony. Reggel kitakarĂ­tottam, megfƑztem, eljöttem ide kĂ©t busszal, megettem kĂ©t krĂ©mest, Ă©s most vĂ©gre leĂŒltem.

Az óra természetesen nem vålaszolt.

Nagymama folytatta:

– Ha ennyire szeretnĂ©l mozogni…

Felvette az ĂłrĂĄt.

Mindannyian azt hittĂŒk, visszateszi a kezĂ©re.

Ehelyett ĂĄtnyĂșjtotta apĂĄmnak.

– …menj BĂ©lĂĄval. Ɛ mĂĄr a negyedik rĂĄntott hĂșsnĂĄl tart.

Apåm kezében megållt a villa.

Mi pedig egyszerre törtĂŒnk ki nevetĂ©sben.

Nagymama nyugodtan belekortyolt a kåvéjåba.

– Na. Most vĂ©gre tĂ©nyleg okos helyre kerĂŒlt az az Ăłra.

ApĂĄm tiltakozott:

– Én nem kĂ©rek belƑle!

Nagymama elvette elƑle a tálat.

– JĂłl van, BĂ©la. Akkor legalĂĄbb az ötödik rĂĄntott hĂșsrĂłl sikerĂŒlt lebeszĂ©lnĂŒnk.

Aznap az okosĂłra valĂłban teljesĂ­tette a feladatĂĄt.

Csak nem egĂ©szen Ășgy, ahogy a gyĂĄrtĂł tervezte.

Jogi megjegyzĂ©s: A törtĂ©net szĂłrakoztatĂł cĂ©llal kĂ©szĂŒlt, kitalĂĄlt szereplƑket Ă©s esemĂ©nyeket tartalmaz. BĂĄrmilyen hasonlĂłsĂĄg valĂłs szemĂ©lyekkel vagy esemĂ©nyekkel a vĂ©letlen mƱve.

Tetszett? Oszd meg az ismerƑseiddel is!
Hirdetés