A mozdonyvezető nyugdíjba vonul negyven év szolgálat után.
A kollégái búcsúztatót rendeznek neki.
Az állomásfőnök megkérdezi:
– Pista bátyám, negyven év alatt biztos történt egy-két emlékezetes dolog. Mi volt a legnagyobb késése?
– Hat óra.
– Hűha! És mit szóltak az utasok?
– Semmit.
– Senki nem reklamált?
– Nem.
– Hogyhogy?
– Tehervonatot vezettem.
2.
A mozdonyvezető éppen indulna az állomásról, amikor egy férfi rohan a vonat mellett.
– Várjon! Várjon! – kiabál.
A mozdonyvezető megsajnálja, és megállítja a szerelvényt.
A férfi lihegve felszáll.
– Nagyon köszönöm! Ha ezt lekésem, végem van!
– Ennyire fontos találkozója van?
– Igen. Ma van az esküvőm.
– Hát akkor gratulálok! És maga a vőlegény?
– Nem.
– Akkor az örömapa?
– Nem.
– Hát akkor kicsoda?
– A menyasszony férje.
3.
A mozdonyvezető észreveszi, hogy egy utas minden reggel ugyanazon az állomáson felszáll, majd a következőn leszáll.
Ez így megy hónapokon keresztül.
Egy nap a mozdonyvezető kíváncsian megkérdezi:
– Ne haragudjon, de miért vonatozik minden áldott nap mindössze egy megállót?
– Munkába járok.
– De hát a két állomás között alig két kilométer van! Gyalog gyorsabb lenne.
– Tudom.
– Akkor miért jár vonattal?
A férfi sóhajt:
– Mert kalauz vagyok.
