😂 Az anyósom titokban beiratkozott egy autósiskolába…ósom,
Margit néni, hetvenhárom éves, és egész életében egyetlen métert sem vezetett autót.
Ez azonban soha nem akadályozta meg abban, hogy mindenkinek megmondja, hogyan kellene vezetnie.
Ha a férjem, Laci túl gyorsan ment, rászólt:
– Lassíts, fiam! Nem krumplit viszel a piacra!
Ha lassan ment:
– Nyomjad már azt a gázt! Gyalog hamarabb odaérnénk!
Egyszer a GPS is megszólalt, hogy forduljunk jobbra.
Margit néni azonnal felháborodott.
– Ne hallgass arra a nőre! Az még nálam is többet beszél!
Laci erre csak annyit mondott:
– Anya, ha egyszer megszerzed a jogosítványt, én önként leadom az enyémet!
Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy Margit néni ezt kihívásnak tekinti.
A gyanús dolgok három héttel később kezdődtek.
Margit néni minden kedden és csütörtökön eltűnt otthonról.
Amikor megkérdeztük, hová jár, csak legyintett.
– Dolgom van!
– Miféle dolgod, anya? – kérdezte Laci.
– Olyan, amihez neked semmi közöd!
Egyik este aztán a férjem észrevett egy könyvet az anyja táskájában.
A címe ez volt:
KRESZ – Felkészülés a vizsgára.
Laci elsápadt.
– Anya! Te meg mit művelsz?!
– Tanulok, kisfiam! Hetvenhárom évesen is lehet az embernek jövője!
– Csak nehogy nekünk ne legyen!
Margit néni sértődötten becsapta a könyvet.
– Majd meglátod! Olyan sofőr leszek, hogy még a rendőrök is megemlegetnek!
– Ettől félek én is! – sóhajtott Laci.
A következő héten Margit néni megkezdte a gyakorlati vezetést.
Az oktatóját Bélának hívták. Ötvennyolc éves, türelmes ember volt, aki huszonöt éve tanított vezetni.
Legalábbis addig türelmes volt.
Az első órán Margit néni beült az autóba, becsatolta magát, majd körülnézett.
– Béla, maga nős?
– Igen, Margit néni.
– Hány éve?
– Harminckettő.
– Akkor jó! Maga már megszokta, hogy egy nő mondja meg, mit csináljon!
Béla bácsi még nevetett.
Aztán megkérte, hogy indítsa be a motort.
Margit néni beindította, majd megkérdezte:
– És most?
– Lassan engedje fel a kuplungot!
– Melyiket?
– A bal oldalit!
– Béla, nekem két lábam van, nem három! Miért kell ide ennyi pedál?!
Az autó végül akkorát ugrott, hogy Béla bácsi szemüvege lecsúszott az orrára.
– Semmi baj! – mondta az oktató. – Elsőre előfordul.
– Na látja! – felelte Margit néni. – Akkor ne izguljon ennyire!
A harmadik vezetési órán már a városban gyakoroltak.
Egy kereszteződésnél Béla bácsi megszólalt:
– Margit néni, itt elsőbbséget kell adnia!
– Kinek?
– Annak az autónak, amelyik jobbról érkezik!
Margit néni kinézett az ablakon.
– Annak a pirosnak?
– Igen!
– De hát az egy fiatal suhanc! Miért engedjem előre?
– Mert ez a szabály!
– Na, ezért tart itt ez az ország! A fiataloknak mindent szabad!
Béla bácsi mély levegőt vett.
A következő lámpánál pirosat kaptak.
Margit néni megállt, majd türelmetlenül dobolni kezdett a kormányon.
– Béla, meddig várunk?
– Amíg zöld nem lesz.
– És ha nem lesz?
– Olyan nincs.
– Akkor maga még nem járt a mi falunkban! Ott tavaly három hétig nem világított a közvilágítás!
A legnagyobb meglepetés azonban akkor ért bennünket, amikor Margit néni bejelentette:
– Gyerekek! Megvan a KRESZ-vizsgám!
Laci majdnem félrenyelte a kávéját.
– Tényleg átmentél?
– Persze!
– Hány hibaponttal?
– Az most mindegy!
– Anya!
– Kettővel! De az egyik kérdés hülyeség volt!
– Melyik?
– Hogy mit kell csinálni, ha egy rendőr felemeli a kezét!
– És mit válaszoltál?
– Hogy visszaintegetek!
Laci letette a bögrét.
– Én ezt nem bírom tovább.
Elérkezett a forgalmi vizsga napja.
Margit néni már reggel hatkor felöltözött, kisminkelte magát, és felvette a legszebb kosztümjét.
– Anya, vezetni mész, nem esküvőre! – jegyezte meg Laci.
– Pontosan! És ha már egyszer ennyi férfi ül majd mellettem, nézzek ki rendesen!
A vizsgabiztos egy komoly, bajuszos férfi volt.
Beszállt a hátsó ülésre, bemutatkozott, majd megkérte Margit nénit, hogy induljon el.
Az első tíz perc meglepően jól sikerült.
Margit néni szépen kanyarodott, megállt a zebránál, figyelte a táblákat.
Béla bácsi már kezdett reménykedni.
Aztán a vizsgabiztos megszólalt:
– A következő lehetőségnél kérem, forduljon balra!
Margit néni jobbra fordult.
– Asszonyom, én balra mondtam!
– Tudom, aranyoskám!
– Akkor miért fordult jobbra?
– Mert balra egyirányú utca van, és onnan nem lehet behajtani!
A vizsgabiztos ránézett a táblára.
Valóban.
Néhány másodpercig csend volt.
Majd a férfi elismerően bólintott.
– Nagyon jó észrevétel!
Margit néni kihúzta magát.
– Látja? Nem kell mindig a férfiakra hallgatni!
És most jön az, amit a családban azóta is emlegetünk.
Margit néni sikeresen levizsgázott.
Amikor megkapta a jogosítványát, hatalmas ünnepséget rendezett.
Sütött három tepsi pogácsát, meghívta a szomszédokat, és még Béla bácsit is felhívta.
Laci azonban gyanakodva figyelte.
– Anya, most már autót is akarsz venni?
– Természetesen!
– És milyet?
– Egy szép pirosat!
– Kicsit?
– Nem! Nagyot! Hogy mindenki lássa, amikor jövök!
Két nappal később Margit néni megjelent nálunk egy autókereskedés prospektusával.
Laci végignézte a bejelölt kocsikat.
– Anya, ezek mind automata váltósak!
– Tudom!
– De hát te kézi váltóson tanultál!
Margit néni diadalmasan elmosolyodott.
– Pontosan! Éppen eleget dolgoztam én már életemben! Mostantól váltson helyettem a gép!
A férjem ekkor feladta a vitát.
De a legszebb még csak ezután következett.
Másnap Margit néni telefonált.
– Laci, kisfiam! Át tudnál jönni?
– Miért, anya?
– Megérkezett az autóm!
– Gratulálok! És mi a baj?
– Semmi különös. Csak itt ülök benne már húsz perce.
– Miért nem indulsz el?
– Mert van rajta egy gomb, hogy START, de én nem akarok versenyezni!
Laci letette a telefont, rám nézett, és csak ennyit mondott:
– Drágám, hozd a kabátomat!
– Hová mész?
– Megtanítom anyámat elindulni.
– És mikor jössz?
– Nem tudom. Béla bácsi huszonöt év után nyugdíjba ment. Én lehet, hogy már ma!
Azóta Margit néni boldogan vezet. Laci pedig minden alkalommal, amikor az anyja felajánlja, hogy elvisz minket valahová, hirtelen rájön, mennyire egészséges a gyaloglás. 😂
Megjegyzés: A történet kitalált, kizárólag szórakoztatási céllal készült.
